12. Dániel megfejti az írást

Dániel az írás megfejtője

Dániel megérkezett a palotába. Rögtön a király elé vezették.

-          Úgy tudom, te meg tudod fejteni az írást, ami a falon van. Ha megteszed, hatalmat és ajándékot kapsz – mondta a megrettent király.

-          Nem kérek az ajándékodból és a hatalomból sem, de az írás értelmét elmondom.

Belsazár király! Elődeidnek az élő Isten sokszor megmutatta magát. Nabukonodozor tanult ezekből az eseményekből. Te viszont Belsazár, bár tudtad ezeket a dolgokat, fennhéjázó módon viselkedtél az Istennel szemben. Ittál te és barátnőid a templom edényeiből és dicsőítetted a különböző fémből, fából, kőből készült isteneket. Ezek a bálványok emberi kéz alkotásai, nem látnak, nem hallanak, sem cselekedni nem tudnak. Mégis ezeket dicsőítetted, Istent pedig gyaláztad. Ezért az élő Isten üzent neked. Ezt írta a kéz a falra: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

Ez a következőt jelenti: Isten elveszi hatalmadat, mivel megmérettél, és a mérlegen kevésnek bizonyultál. Birodalmad a médeké és perzsáké lesz.

Ekkor Belsazár jutalmat adott Dánielnek. Ezen az éjszakán, amíg a király és emberei mulattak, a méd hadsereg az Eufrátesz vízét egy új mederbe terelte. A folyó ugyanis átfolyt a városon, annak falai alatt. Aztán a víznélküli folyómederben behatoltak a városba, és elfoglalták azt. A királyt megölték. A méd Dárius, aki ekkor 62 éves volt, foglalta el a várost.

Belsazár dicstelen uralma véget ért. A büszkeség, felfuvalkodottság már sok embernek okozta vesztét. Ha valaki hatalmat, befolyást, anyagiakat kapott, annak azzal el kell számolnia, hogy mire használja fel. Nem tékozolhatjuk el úgy, ahogy ezt Belsazár király tette.