Csicseri

 

A hitetlen csicseri

 

Szereplők:

Csicseri, a kis fecskék vezére,

több kis fecske, több öreg fecske, Fecske Nagyapó,

Uhu apó, a bagoly, Iluska, Annuska kislányok.

Szín;

Őszi táj

I. jelenet

1. fecske:

 /Csicseri után siet/

Csicseri! Csicseri!

Csicseri! Siessetek már, mert az öregek végül nélkülünk döntenek azon a mára hirdetett gyűlésen. Akinek a szava fontos, az ne késsen!

2. FECSKE:

Helyes! Amiért fiatalok vagyunk, nekünk is van a tanácsban szavunk. Hol aki ezt még tagadni meri?

3. fecske:

 Helyes!

4. fecske:

Helyes!

5. fecske:

Siessünk Csicseri! /Az öreg fecskék csoportjához érnek/

Csicseri:

Lám együtt is a gyűlés, megható! Már szót is emel fecske nagyapó.

Mind:

Halljuk! Halljuk!

Nagyapó:

Gyorsröptű fecskenép:

Nagy, komoly ügyet terjesztek eléd.

Örömmel siklik végig a szemem

A tavaly óta megnőtt seregen.

Büszkeség és nemes remény hat át,

látva a fiatalok csapatát.

Népem, közel a messze út megint,

A távol haza hívogatva int.

Rajta! Készüljetek! Búcsúzzatok!

Próbálgassátok könnyű szárnyatok!

Elég erős-e tengereken át

elérni azt a melegebb hazát?

Csicseri:

/merész hangon/

Milyen hazáról beszélsz nagyapó?

Úgy vélem, ez a régi haza jó!

Ad eledelt nekünk bőségesen,

nem vágyunk innen egy lépésre sem!

Nagyapó:

A tudatlan beszél így Csicseri,

ki a veszélyeket nem ismeri.

Nekünk e föld nem örökös hazánk.

Itt a pusztulás és halál várna ránk.

Megdermednénk, ha beköszönt a tél!

1. fecske:

 A tél?

2. fecske:

A tél?

3. fecske:

Nem értjük mit beszél!

6. fecske:

/rájuk szól/

Oktondiak, nem lesz mindig meleg!

Ha majd a zöldellő falevelek

sárgán leperdülnek, lehullanak,

hidegen jár az ég boltján a nap,

s minden féreg, bogár elrejtezik,

akkor próbáljátok meg, jó-e itt!

7. fecske:

Akkor próbáljátok meg, hol a jó!

Fúj a fagyos tél, hulldogál a hó,

fehér temető lesz a zöld mező,

s álomba dermed minden létező.

Csicseri:

Tél! Hideg tél! Igaz se lesz talán!

s most keljünk útra, mikor még a fán

a legmosolygóbb gyümölcs meg se ért,

új, ismeretlen messzeségekért?

Ki tudja, milyen föld az ottani,

lesz-e ott fészkünk, mint a mostani?

Lesz-e bogárka, jóízű falat,

s nem pusztulunk-e el az út alatt?

8. fecske:

Azt gondolom, hogy hihettek nekünk.

Kérdéseidre megfelelhetünk.

Ott örök nyár van, fényesebb a Nap,

fényében sudár pálmák állanak.

Dús eleséget terem a határ,

s a régi fészek hívogatva vár.

Itt a fagyos télben mind elhullanánk.

Milyen jó, hogy van melegebb hazánk,

tengereken túl, fényövezte part.

9. fecske

Előre hu, huj!

10. fecske:

Nincs mi visszatart!

Csicseri:

Mi csak azt tartjuk, itt is jó nekünk. /dacosan/

Nem megyünk új hazába!

1-5 fecske:

Nem megyünk!

1. fecske:

Édes meleg szél jár a nád felett.

2. fecske:

Sebtén üldözünk szálldosó legyet.

3. fecske:

Virágosak a messze rétek is

4. fecske:

Eresz alatt pelyhes fészek is

5. fecske:

Mindettől rajtacsak búcsút vegyünk?

Csicseri és az 1-5 fecske:

Nem megyünk új hazába, nem megyünk!

9. fecske:

Ha itt maradtok, ti vesztetek.

10. fecske:

Ha veszni akartok, csak vesszetek!

9. fecske:

Csak vesszetek, ha nem hisztek nekünk!

10. fecske:

Miattatok nem vesztegelhetünk!

9. fecske:

Nem késhetünk, mert itt a tél.

10. fecske:

Szebb haza vár, a fecske útra kél.

Nagyapó:

Mi határoztunk, mi útra kelünk.

Készüljetek és tartsatok velünk!

Mert jön a tél, ha nem látjátok is,

s van tengeren túl jobb hazátok is

aranysugaras fényövezte part.

6-10 fecskék:

Előre hu huj! Nincs, mi visszatart!

Nagyapó:

A nagy-gyűlésnek végét is vetem.

6. fecske:

Köszönjük, indulunk készségesen!

7. fecske:

/elmenőben/

Ó kedves pálmák, ékes áloék!

Vártok-e ránk? Virultok-e még?

9. fecske:

Mögöttünk hagyva a veszélyt, a bajt,

de jó lesz békén megpihenni majd,

és csicseregni és röpködni fenn,

a déli Nap sugárzó fényiben!

Nagyapó:

Ott, ott leszünk mi otthon igazán!

10. fecske:

Úgy vágyom feléd édes szép hazám!

/Nagyapó és az öreg fecskék kimennek, Csicseriék még benn maradnak./

Csicseri:

Vigyázzatok, ne beszéljünk sokat,

hagyjuk készülődni a nagyokat.

Egyszerűen majd nem megyünk velük.

Látom, hogy mese az eledelük.

Hisztek a télben?

1. fecske:

Ugyan Csicseri, aki még azt el is képzeli, hogy hideg tél lesz, nevetni való!

2. fecske:

Hogy hullik a hó!... Mi is az a hó?

Csicseri:

Mi is a hó? Mese, mess kenyeret!

3. fecske:

Mese!

4. fecske:

Mese!

5. fecske:

Egyet értünk veled!

Csicseri:

S a szebb haza, ott túl a tengeren?

Hisztek ti is a szebb hazában? Ugye nem?

3. fecske:

Sohse láttuk              

4. fecske:

És a biztosat itt hagynánk a bizonytalan miatt?

5. fecske:

Induljanak csak az öregek!

Mi nem megyünk, mi maradunk veled.

1. fecske:

Itt maradnak a fészkek üresen,

berendezkedünk majd kényelmesen.

Mi fogdosunk össze minden legyet

3. fecske:

Kergetőzünk a zöld mezők felett.

És nem sírunk utánuk, szálljanak!

Tengeren túlig meg se álljanak!

Csicseri:

Éljük majd világunkat magunk,

és itt maradunk!

1-5 fecske:

Veled maradunk!

 

 

 

 

 

 

 

II. jelenet

6. fecske:

/Búcsúzva integetve áll és néz körül./

Isten veled te kedves régi táj!

7. fecske:

A búcsú nehéz és elválni fáj!

8. fecske:

Mégis búcsúzni kell és válni kell.

9. fecske:

Ki hátranéz, a célt nem éri el.

10. fecske:

/A külön csoportban álldogáló fiatalokhoz/

Ó jöjjetek, ó ne maradjatok,

terjesszétek ki ifjú szárnyatok,

a szívetek bár megsajog belé,

repüljetek az új haza felé!

Csicseri:

Mi maradunk, ti csak repüljetek!

10. fecske:

Ó elveszettek, Isten veletek

/Énekelve indul az öreg fecskék csapata/

Elmúlik a nyár, puszta a határ,

tengeren túl, hegyeken túl

meleg haza vár

Szállj fecske, szállj,

Sehol meg ne állj!

/Kétszer ismételni!/

1. fecske:

Ó nem bírom hallgatni e dalt!

Mozdul a szívem és előre hajt,

hegyek felett ott húz már a csapat

mennem kell, mert a szívem meghasad! 

/el/

Csicseri:

/megvetően/

Gyenge lélek, ne törődjünk vele!

2. fecske:

Ott repül már!

3. fecske:

Ott repül dél felé! Ó az a dél, úgy von már az a dél!

A fecske száll, a fecske útrakél.

Szállj fecske, szállj, megyek én is, megyek!

2. fecske:

Várj fecske, várj, hadd repüljek veled!

/Ének távolról: Közeleg a tél.../

4. fecske:

/megborzong/

Tél, hideg tél, megborzadok bele,

Csicseri jöjj, repüljünk dél fele!

Ó, mi balgák, ha van melegebb hazánk

az idegenben,  mért ne szállanánk?

5. fecske:

Csicseri, jöjj!

Csicseri:

Én állom a szavam! Ha kell, egyedül, ha kell, egymagam.

Aki fél, menjen!

5. fecske:

Ne maradj magad! Nézd, milyen szépen, büszkén száll a had!

4. fecske:

Csicseri jöjj!

5. fecske:

Mit könyörögsz neki! Látod, hogy beszédünket megveti!

Siess, repüljünk, a had messze már!

/Énekelve indulnak/

Tengeren túl, hegyeken túl, meleg haza vár!

/Csicseri először dacosan, aztán egyre csüggedtebben áll, egyszer meg is akar indulni/

Csicseri:

Nem! Ha egyedül is, de maradok.

Elrepültek, mindenki itt hagyott.

Hát kibírom, a tél úgyis mese,

nem csüggedek egy árva percre se.

Mit is nézek utánuk! Szálljanak!

Tengeren túlig meg se álljanak!

Azért is vígan töltöm a napom,

Uhu apókát meglátogatom.

Sok bölcs dologról víg tere-fere,

ő meg repüljenek csak dél fele!

 

 

 

 

III. jelenet

Cssicseri látogatása Uhu apónál/

Csicseri:

Jó napot adj Isten Uhu apó!

Uhu apó:

Uhuhu, kisöcsém, elkél a jó! Hopp, ülj az ágra ott!

Mi szél hozott?

Csicseri:

Szárnyam hozott, elég fürgén mozog.

Uhu apó:

Kell is, kell, hogy fürge legyen!

Holnap már szárnyaltok völgyön, hegyen,

tengeren és országon át,

elérni azt a melegebb hazát!

Holnap? Még eltéveszteném bizony,

de mást mutat a kalendárium!

Uhu, ma mennek el, ma mennek el!

Csicseri:

Másról beszélj apó, nem érdekel!

Uhu apó:

/meglepődik/

Hogy vagy te itt? Hogyan kerülsz ide?

Csicseri:

Itt maradtam, mért menjek messzire?

Hisz itt is szép, hisz itt is jó nagyon.

vidám a rét, napfényes a határ.

Búcsúzni mindettől kár volna, kár.

Uhu apó:

/Rémülten kiált rá/

Te itt maradtál? Ó boldogtalan!

Akinek szép, meleg hazája van

a tengeren túl, s útra mégse kél,

halál fia vagy! Tudod mi a tél?

Csicseri:

Nem hiszek benne, nincs semmi jele.

Csak ijesztgetnek bennünket vele

Itt lenne tél? Ugyan Uhu apó

a te bölcs szádba nem mese való!

Uhu apó:

/vészjósló hangon/

A tél valóság, oktalan gyerek!

A tél valóság, a tél közeleg!

Ha utolér, itt lel, ne hidd,

hogy megmentnek sebes szárnyaid.

Fehér hó dermed réten, ligeten,

a hóban egy élettelen tetem,

a kis fecske, a hitetlenkedő,

s reá borul hideg szemfedő.

Csicseri:

/Kétségbeesetten ugrik fel/

Jaj, jaj nekem, hát te is így beszélsz?

Jaj hazugság, hazugság az egész,

most már hihetem és tagadhatom,

már nem érem el a csapatom.

A jó utat egyedül nem lelem,

mögöttem a tél, előttem a félelem.

Már hiába, ó hazám, hazám!

Hát igazán vársz engem? Igazán?

Ne várj, ne várj, Csicseri elveszett!

Uhu apó, ha már halott leszek,

te huhogd el halotti énekem,

Te sirasd el hitetlen életem.

 

IV. Jelenet

Annuska:

/Fel alá járkál a szobában, nyitott Újtestamentummal és aranymondást tanul/

"Jövevények és vándorok vagyunk" 
"Jövevények és vándorok vagyunk"

Iluska:

/Besiet, kezében egy kis fecskével/

Jaj, a kis fecske!

Annuska:

Jaj, mi van vele?

Iluska:

Pici fejét most eresztette le és nem mozdul, akárhogy élesztgetem!

Annuska:

Ébredj madárkám!

Iluska:

Ébredj életem!

Annuska:

Kicsi kedvencünk, hát mi lett veled?

Iluska:

Mégse bírta ki, mégse  a telet, Apuska régen mondogatta már...

/a kis fecskéhez/

Hát mért nem mentél délre kismadár?

Annuska:

Talán beteg volt, talán gyenge még.

Iluska:

Talán ijesztgette a messzeség?

Annuska:

Talán habozott, hitetlenkedett?

Iluska:

S most itt búsulunk holtteste felett!

Annuska:

Látod Iluska, ez lesz mivelünk,

ha a menny felé útra nem kelünk

jó korán, míg messze a halál!

Jaj, ha a tél minket is itt talál!

Jövevények és vándorok vagyunk.

Iluska:

Halott madár, szegény vándormadár!

Téged a szebb haza hiába vár!

Most elsiratunk és eltemetünk.

Annuska:

Mi meg ezentúl jobban sietünk.

Iluska:

Telik a tavasz, múlnak a nyarak

Annuska:

Madarak vagyunk, vándormadarak.

Az Úr Jézus az út, a menny a cél.

Iluska:

A fecske száll, a fecske útrakél.

Annuska:

Temessük el!

Iluska:

Igen, temessük el! S szomorú sorsát ne feledjük el!

Az Úr Jézus az út, a menny a cél.

A fecske száll, a fecske útrakél.

 

Hazafelé

 

Törvény: az Isten ujja írta,

hogy fecske, gólya, kis pacsirta

ősz közeledtén útra keljen

s napfényes szép hazára leljen,

ott messze túl a tengeren.

 

Földre pergő fáradt levélke,

közeledő tél titkos  lépte

jeladás útra indulásra,

ereszaljától búcsúzásra.

Ez a búcsúzás győzelem.

 

Száll-száll a költöző madárhad,

emberi szívbe titkos vágyat

ugyanígy ád és ír az Isten.

Örök fészket ne rakjon itt lenn!

Érezze, hogy vándormadár.

 

Legyen a honi jelre várva

szabad a szíve, kész a szárnya!

Ne kösse földnek köteléke!

Bátor röptét kísérje béke.

A borún át, ha hazaszáll!

                                              Túrmezei Erzsébet

 

Túrmezei Erzsébet

A hitetlen Csicseri