Fekete vásár

Fekete vásár

Végre eljött az ország legvidámabb napja, amikor az emberek buzogányként lengetett műanyagkosarakkal, faltörő kosként használt bevásárlókocsikkal, mankókkal, járókeretekkel vagy puszta kézzel küzdhetnek meg azért, hogy a Megváltó születését méltó módon ünnepeljék meg. Hiszen, hogy is loboghatna a szeretet lángja szenteste, hogyan varázsolhatnánk mosolyt gyermekeink és az évente egyszer látott rokonaink arcára, hogyan élvezhetnénk a szikkadt bejglit, és a túlcukrozott tojáslikőrt betevő háromdimenziós televíziók vagy világítós orrszőrnyirók nélkül? Miért akarnánk többet fizetni olyan dolgokért évközben, amelyekre tulajdonképpen semmi szükségünk, ha egyszer a Kereskedelem Istene megalkotta nekünk a Fekete Pénteket? Amikor végre kipasszírozhatjuk a mocskos kapitalistákból azt az árengedményt, amelyet addig megtagadtak tőlünk.

Nem mondom, hogy nem ér meg egy kartörést, egy leköpött kabátot, vagy egy laza háromórás sorban állást egy intelligens hűtőszekrény, egy beszélő kávéfőző, vagy egy ütős számítógépes játék. Van, amiért érdemes küzdeni. Sok szerencsét kívánok a bátraknak, legyenek felvértezve a Hit és a Kedvezmények erejével!

Megjelent Molnár Richard jegyzete Bors 17. évf. 2016. 11. 25. péntek