Idősek reggeli imája
Felébredtem, Uram, de ne haragudj, ha azzal kezdem, talán jobb lett volna, ha már Tenálad ébredek fel.
Öt-hat évtizeddel ezelőtt nem gondoltam, hogy ilyen hosszú ideig fogok élni. Te tudod, Uram, hogy mi jár az öregséggel. Ha lehet, add meg nekem, amit kérek:
Add, hogy amikor gyötörni kezd a fájdalom, vagy nem kapok elég levegőt, vagy zúg a fülem, akkor jusson eszembe, hogy sokáig voltam egészséges. Most ezt az időt akarom megköszönni, mert akkor nem jutott eszembe, hogy naponta hálát adjak érte.
Látod, Istenem, mennyi mindent szeretnék még tenni. De napról napra jobban fáj a tehetetlenségem. Kérlek, segíts, hogy ne csüggedjek el, legyen erőm újra kezdeni!
Bárcsak tudnék másokon segíteni! De egyre inkább tapasztalom, hogy semmi hasznomat nem veszik. Segíts elviselni a kiszolgáltatottságomat!
Taníts arra Uram, hogy tapintatos legyek, hogy elviseljem magányomat, hogy jól érezzem magam veled kettesben, csendben.
Segíts, hogy ne legyek irigy öreg a fiatalokkal szemben. Azt is tudod, mennyire fáj, amikor a fiatalok nem érdeklődnek irántam, nincs idejük meghallgatni a problémáimat, és belém fojtják a szót. Add, hogy ne fájjon ez! Hadd tudjam szeretettel elviselni a környezetemet, hiszen engem is nehéz elviselni.
Istenem, mindent elfelejtek, de kérlek, ne okozzak feledékenységemmel senkinek kellemetlenséget. De főleg ne feledkezzem meg Terólad és a Te irgalmadról!
Add, hogy ma is tehessek valami jót, legalább egy kedves szót, egy mosolyt mások felé, hiszen vannak még nálam is gyöngébbek. Segíts, hogy ne zúgolódjam, lázadozzam, inkább hálával teljék meg a szívem irántad és mindazok iránt, akikkel kapcsolatban vagyok.
Ha pedig ez lenne életem utolsó napja, akkor alázatos szívvel a Te kezedbe ajánlom lelkemet mennyei Atyám!
Vetés és aratás (2004/4) 42. évf. 4. szám 25. oldal