Magányosság

A magányosság szomorúságot és stresszt okoz.

Korábban már beszéltünk arról, hogy minden embernek szüksége van arra, hogy elmondhassa, hogy mi van s szívében.

A magányos emberek ezért néha magukban beszélnek, más esetben kutyájukkal, papagájukkal osztják meg gondolataikat. Természetesen ez nem az igazi, csak silány pótlék.

            Megfigyelték, hogy a magányos emberek rövidebb ideig élnek, mint akik nem magányosok. Azok tudtak átvészelni kríziseket (fogság, komoly betegség stb.) akik tudták, hogy számítanak rájuk, várják őket.

            Szükségünk van közösségi támogatásra a stresszel való sikeres megbirkózáshoz. Sokszor ez a segítség nem érkezik meg. Ez egyrészt a környezet hibája. Nem veszik észre, hogy valakinek szüksége van segítségre. Igaz, hogy nagyon kevés ember ér rá, de vannak intézmények és egyházak, akik felvállalják hogy segítséget nyújtsanak.

            Sok esetben nagyrészt az egyén zárkózottsága a hiba, hogy nem kerül sor segítésre. „Néma gyereknek anyja sem érti szavát” - mondja a közmondás.

Egy jól ismert szituációval szeretném megvilágítani, hogy miért marad el a segítségkérés:

            Kapunk egy címet egy ismeretlen városba. Megérkezünk, s bízva abban, hogy felbukkan előttünk csoda folytán a keresett utca névtáblája, végigmegyünk a városon. Amikor kiértünk a városból, megfordulunk, s újra próbálkozunk. Múlik az idő, fogy a benzin, halmozódnak a kilométerek. A vége mégis az lesz, hogy megállunk, és egy járókelőtől segítséget kérünk. Ha ezzel kezdtük volna, időt, pénzt, fáradtságot, bosszúságot takaríthattunk volna meg. Még nem láttam olyan embert, akinek hiányzott volna az orra, mivel akkor leharapták amikor segítséget akart kérni.

            Így van ez a magányosoknál is. Létezik egy sor intézmény, és nagyon sok jó érzésű ember, aki megoldaná ezt a gondot. Ehhez nekünk is meg kell tennünk a szükséges lépést. Segítséget kell kérnünk. Lehet, hogy ez megalázónak látszik, de nem az. Ha egyszer nekibátorodtunk hogy odaforduljunk más emberekhez, sajnálni fogjuk azokat az éveket, amiket társak nélkül töltöttünk el.

            Az egyedüllét nem magány! Viszont lehet páros magányban is élni.

A magány egy olyan ketrec, amelynek a zárja belül van. Nyissuk ki még ma!