A sikeres házasság titka

Itt ülnek. Ez a kedves ősz hajú pár olykor lágyan megveregeti egymás vállát, miközben a vendégekkel beszélget. Az ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplik. „Hogy bírtátok?” – kérdezi sok vendég. „Ötven év nagy idő” – mondja a másik. „Sohasem aludtunk el haraggal” – válaszolják halkan. „A feleségem sokat tűrt.” „A férjem mindig jó volt hozzám.”

Tényleg nem csapnak be bennünket. Megéltek m ár keserű és édes időt is. Átélték a csalódottságot. És valószínűleg megismerték a lelkesedést is. De egy dolgot biztosan tudunk. Nem volt könnyű dolguk.

A jó házasságnak bizonyos közös vonásai vannak. Ha jobban megvizsgáljuk ezt az öt összetevőt, hozzásegít ahhoz, hogy megértsük, hogyan ünnepelhetik a házaspárok a tizedik, huszadik, sőt, az ötvenedik házassági évfordulójukat.

1. Elkötelezettség. Ez a házasság egyik olyan összetevője, amely a partnereket az „én”ről a „mi”-re neveli át. Talán ez az, ami az elkötelezettséget olyan népszerűtlenné teszi. Az egyetlen mód, hogy a saját utunkat járjuk, inkább egyedül kell élni, mint egy remete. Az elkötelezettség nem a magányos érzésből táplálkozik. Mindenkori elvet követel meg. A jó dolgok iránti bizalom a kapcsolatban, amelyben két ember úgy érzi, boldogabbak lennének házasságban, mint egyedül.

Az elkötelezettség az élet három különleges területét foglalja magában, érzelmi, szellemi és fizikai. Az érzelmi elkötelezettségben élő számít arra, hogy táplálja, megossza az élet legmélyebb érzését. Sajnálatot és szeretetet fejez ki. Pozitív irányt hoz az élet problémájában. Mivel az érzés egymagában nem megbízható, a szellemi elkötelezettség a gondosan kitalált érték és elv segítő módszerét biztosítja. Biztosítja a szerveket, amelyek működésbe hozzák ezt.

Az érzés hatására mondhatjuk, „Folytasd csak, fújd fel az ügyet! Hibáztasd őt a mérgedért! Megérdemli!” Az értelem hatására ezt mondjuk. „Én vagyok a felelős a saját dühömért. Így nem folytathatjuk a kapcsolatot, ilyen légkörben.” Mi az én feladatom? Hogyan fejezhetem ki jobban az érzésemet? Hogyan idézhettem elő a félreértést?

A fizikai elkötelezettség többet jelent, mint csupán azt, hogy maradjunk hűségesek egymáshoz. A szeretet szexuális kifejezésének folyamatos, örömteli „kalandot” kell jelentenie. Ez mindkét partner felelőssége. Olyan kultúrában, ami a szexet jelentéktelennek és kikapcsolódásnak tünteti fel, ott a férjnek és a feleségnek  megvan a felelőssége és a kiváltsága az iránt, hogy ehhez a kapcsolathoz a legjobb ötletet hozza, és előzékeny legyen.

2. Kommunikálás. Nem vagyunk természetszerűleg jó beszélő partnerek. Hajlamosak vagyunk a türelmetlenségre, önzésre és tapintatlanságra. Nagyon szegényes a figyelőkészségünk is. Rendszerint a saját ötletünkön gondolkodunk, amíg gondosan figyelnünk kellene. A jó kommunikáció udvarias, kellemes, reményteli, kedves, megértő és türelmes. Megengedi a véleménykülönbséget; félelemérzet nélkül odafigyel az egész üzenetre, következtetés levonása nélkül. Tisztázza a félreértést, és engedi, hogy mindkét fél szóljon magáért. Mindezek felett egy jó társalgó nem annyira büszke, hogy ne ismerje be a hibáját, és ne kérjen bocsánatot.

A sikeres házaspárok nagy súlyt fektetnek az együtt töltött időre. Nem várnak arra, hogy maguktól történjenek a dolgok. Ők irányítják. Munka, vezetés, ebédidő, kikapcsolódás... mind lehetőség arra, hogy megosszuk az élményünket és az ötletünket. A tartós kapcsolatra képes párok megszokták, hogy elmondják egymásnak a nagyrabecsülésüket és féltésüket. Minden alkalom lehetőség arra, hogy olyat mondjunk, ami megerősíti a másikat. „Ez a blúz jobban kiemeli a kék szemedet.” „Olyan csinos voltál, ahogy közeledtél. Szerettem volna elmondani mindenkinek, hogy a férjem vagy.” „Milyen szerencsés ember vagyok, hogy ma veled ebédelhetek!” „Néha azon gondolkodom, micsoda szerencse, hogy hozzád jöhetek haza esténként.”

Bolondságnak hangzik? Szükségtelen? Nem hisz ebben? A házasságközvetítő-irodák tele vannak megértésre vágyó emberekkel. Az ingatag házasságot meg lehetne menteni, ha a férj és a feleség erőfeszítést tenne, hogy megértést tanúsítson az élet bármely területén.

3. Vallás. Azokban a tanulmányokban, amelyek előre megjósolják a boldog házasságot, a leggyakrabban előforduló jellemvonás a vallás. Ha a házaspárok megosztják a lelki problémájukat, valószínű, hogy hosszan tartó házasságuk lesz.

Néhány évvel ezelőtt egy női magazin felmérése alapján feltárták, hogy azok, akik a legmélyebb vallási kapcsolatban vannak, azok élvezik a legjobban a szexuális életüket. Mit szól tehát az olyan valláshoz, amely boldogabb, tartalmasabb házasságot ígér? Ha két ember Isten, a mennyei Atya létezésének tudatával él, aki szereti őket, ez magabiztosságot ad nekik, és annak a személynek is, akinek szeretetet fogadtak.

A keresztények felismerték, hogy a maguk erejéből nem vihetik a kapcsolatukba a szeretetet és az elfogadás lelkületét, ami biztosítaná a kapcsolatuk zavartalan folytatását. Kérik és elnyerik Isten Lelke erejét, aki segíti őket, hogy türelmesebbek, megbocsátóbbak és segítőkészebbek legyenek.

Valaki bölcsen ezt  mondta. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz is.

Egy házaspár néha úgy érezheti, az egymás iránt érzett szerelme annyira megkopott, hogy már nem is lehet helyrehozni. Jó hírünk van ezeknek az embereknek! Isten segít helyrehozni bármilyen törést, bármilyen hibát. Örömmel tekinthetünk az együttélés elé. Nem mártírként összekötve boldogtalanul azon vesződni, hogy együttmaradjanak-e, hanem megújult szerelmesként élni.

Az állhatatos párok megpróbálták a gyakorlatban kifejezni Pál szeretethimnuszát. „A szeretet hosszú tűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszságot. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13:4-8)

Ez az a fajta szerelem, amit Isten ígér a férjnek és a feleségnek, szent kötelékükben.

(Fordította Selényi Enikő)