Bajor László versei

A retesz

2014.03.06 10:06
Bajor László: A retesz   Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján! Remegve húzódom meg. Kibírja talán a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda? De az sem volna már csoda, ha betörne. Hisz annyira kopott szegény... Annyiszor zártam ki és be én . Eleinte csak halkan kopogott, beosont s csendben...

Értünk szenvedett

2014.03.06 09:55
  Értünk szenvedett   Ezernyi csillag tündököl az égen. Tavaszt lehel a mező és a rét. A Getsemáné olajerdejében egy görnyedt ember roskadozva lép.   Arcán kínok, gyötrelmek vonása, miket oda a szörnyű harc vetett: mögötte néhány, mit sem sejtő társa, kiket az álom lágy ölébe...

Sziklaarc

2014.03.06 09:54
Észrevett egyszer egy szobrászművész egy földön heverő követ. Annyi sok ember ment el mellette ügyet rá senki sem vetett. Otromba kő volt, sáros, ügyetlen, mihaszna útiakadék, sokakat bántott, okozott kárt is, áldást nem hozott soha még. A művész megállt, nézte sokáig az iromba, szennyes...

Szántok

2014.03.05 18:48
  Szántok   Előre megyek a barázdák nyomán: Nyomomban jő a kétség és a bú, De mégsem vagyok soha szomorú S nem kételkedem a zökkenők során.   Barázdát rovok, más barázdák mellé: Egyik évet, a másik év után. Ugarom szántom, s bevégzem talán, Úgy, mint más, ki ezt a helyemben...

Igazi szabadság

2014.03.05 18:47
Bajor László: Az igazi szabadság!   Szabadság! Hányan haltak meg érted, kik nem bírták a láncokat! Véresen hulltak vissza a porba, víva zsarnoki sáncokat. Az élet sem volt számukra drága, meghaltak inkább szabadon; családi fészkük ment sokszor rája s lett otthonukká a vadon, de nem hajtották...

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk

2014.03.05 18:46
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma Lágy kenyeret ettem, édes volt a számban: Illata még most is itt leng a szobámban. Friss, puha kis cipó, bár egy kicsit barna, de jobbat a lelkem, soha nem akarna. Régen úgy gondoltam: megdolgoztam érte! Imádságos szavam, soha nem is kérte. Meg nem is...