20. rész

Az emberi történelem utolsó napjaiban az igazság nagy fontossággal bír majd. Minden más emberi kapcsolaton és vonzalmon túl, elsőbbséggel kell bírnia. Kritikus idők kritikus döntéseket kívánnak meg. Az igazság után vágyakozni kell, és keresni kell azt. A zsoltáros így imádkozik:

• Vezess engem a Te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak Téged.” Zsolt.25,5.
• Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem: vigyenek el a te szent hegyedbe és hajlékidba”. Zsolt.43,3.

A zsoltáros azt is Isten akarataként ismerte fel, hogy örök igazságokat kell megtanulnunk:

• Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem. Zsolt.51,8.

Ésaiás próféta az akkori korszellem miatt panaszkodik, amikor nem tudakozódtak többé az igazság után:

• És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És.59,14-15.

A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus az igazság:

• És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Jn.1,14.

Isten arra teremtette az embert, hogy Istent igazságban imádja:

• Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Jn.4,24.

Minél inkább engedjük, hogy Isten igazsága bennünk maradjon, annál mélyebb és maradandóbb lesz Iránta való imádatunk.

            Krisztus és az igazság azonos. Ő mondja:

• Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Jn.14,6.

Az igazságot nemcsak megismerni és szeretni kell, hanem figyelni kell rá, és követni kell azt. Ha ez megtörténik, akkor mind nagyobb ismeretekre vezet bennünket Isten.

• Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Jn.14,15-17.

A Szentlélek az által nyilatkoztatja ki jelenlétét életünkben, hogy gyümölcsöt terem bennünk, és nem a mi érzelmeink által! A keresztények hittapasztalatában nem a lelki adományok a legnagyobb vívmányok, elért eredmények, hanem a teljes engedelmesség Isten iránt, a meghitt ragaszkodás Hozzá. Azok is, akik valamilyen lelki adományt nyertek, Isten összes igazságának elfogadása által juthatnak el a teljesebb odaadás tapasztalatára.

            Krisztus így imádkozott az Atyához követőiért:

• Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te Igéd igazság. Jn.17,17.”

Ez az ima össze van kapcsolva azzal, amit legfontosabb missziós feladatnak látott a világ számára.

• Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Jn.18,37.

Mindazoknak, akik Istenmegismerésétől elfordultak, Pál apostol figyelmeztetően aláhúzza az igazság fontosságát!

• Annakokáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mind örökké áldott. Rm.1,24-25.

“Szívük kívánsága” azt a magatartást jelenti, amelyet a világosan felismert igazsággal szemben gyakorolnak, vagyis a saját útjukat választják. Az igazságot elvetni nagyon komoly dolog. Az is veszélyes, ha valaki nem keresi azt!

            Sátán elleni egyetlen biztos védelem Isten igazsága.

• Felöltözvén az igazság mellvasába.” Ef.6,14.

Pál apostol nyomatékosan tanácsolja nekünk:

• A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. Tim.II.1,14.

Ez a kincs nem egy felekezeti pozíciót jelent, hanem a Bibliában kinyilatkoztatott teljes igazságot. Nem is a szüleinktől vagy elődeinktől reánk maradt keresztény hagyományokat jelenti! (Kivéve azt az esetet, ha azok teljesen azonosak az Írással, az Igével.)

            Isten feltárja előttünk, hogy milyen komolyan veszi az igazságot, és a Vele való kapcsolatunkat, amikor a Zsidókhoz írt levél írója által így figyelmeztet:

• Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. Zsid.10,26.27.

Ha egy keresztény elfordul a már egyszer megismert igazságtól, akkor magától Krisztustól fordul el!

            Az igazság iránti engedelmesség életünk megtisztítását jelenti.

• Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, Pt.I.1,22. (Ref. ford.)

Embertársaink iránti szeretetünk kifejezéséhez hozzá tartozik, hogy a megismert isteni igazságokról nekik bizonyságot teszünk. Isten fel akarja használni hűséges népét arra, hogy a világnak bemutassák hitük által, életükön keresztül az igazság alapelveit. Isten azt szeretné, hogy igazságát az egész világgal megismertessük. Figyelmünket minduntalan az igazságra irányítja, melyet már elfogadtunk és kiéltünk, annak érdekében, hogy odaadásunkban megerősödjünk, és szüntelenül való gondoskodásának biztosítékát adja.

• Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. Pt.II.1,22. (Ref. ford.)

Ugyanilyen gondoskodó részvétet kell kinyilvánítanunk embertársaink irányában is. Az apostol tovább írja:

• De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. Pt.II.1,13-15.

Valaki hiába ismeri meg az igazságot értelmileg, ez még nem jelenti azt, hogy az benne lakozik szívében is. Ez csak akkor történik meg, ha a Szentlélek ereje véghezviszi azokat a változásokat, amelyek az igazságban való élethez szükségesek.

• És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Jn.I.2,3-4.

Isten igazságát “bírni” azonban valami más, mint Isten igazságától birtokba vétetni. Ha az igazságot csak bírjuk, akkor még egy bizonyos távolságban vagyunk Tőle. Ha azonban az igazság vett birtokba bennünket, úgy ez azt is jelenti, hogy az igazság uralma alá kerültünk. Jézus Krisztus, Aki az igazság, teljesen bírni akar bennünket, és bennünk akar lakozni. Ebben rejlik a lelki erőt titka, és a keresztény győzelmének ez a biztosítéka.

• az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt. Jn.I.2,14.

Akik az igazságot keresik, és mennyei Atyjuk szerető gondoskodása alatt akarnak élni engedelmességben, azoknak segít Krisztus abban, hogy új életet kezdhessenek.

• És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Jn.I.2,1.

Krisztus igazságának ruhájába felöltöztetve állunk az Atya előtt, és Jézusért, az Ő áldozatáért, szeretetéért, bűnbocsánatot nyerhetünk. A bűnös ember, aki megtért és a Krisztusban való hite által rá bízta életét Istenre, új életet nyert, és új tapasztalatokra várhat. Az Istennel hosszú ideje együtt járó hívő naponta megtapasztalja az újrakezdés lehetőségét, mivel Isten kegyelme naponta megújul. Naponta Isten iránti odaadással, szívbeli békével fogadja Isten kegyelmét és meg-megújuló erejét. Ha kudarcok érik és elbukik, Isten ismét felemeli őt, és újabb megbízatásokat ad néki. Vele naponta új kezdetet élhet át. Ez teszi a keresztényi életet olyan izgalmassá és érdekfeszítővé!

XIV.Zárszóként:[1]

Az ország északi részén fekvő Michiganhoz tartozó félszigeten gyönyörű a nyár. Meleg és kellemes. Az eső éppen idejében érkezett meg ahhoz, hogy kicsiny városunk, Bessemer kertjeit és virágágyasait felüdítse és virágzáshoz segítse. Északról enyhe szellő fújdogált, a tűlevelű erdők fűszeres illatával töltve be a légteret. Időnként a közeli tó párás, hűs levegője hozott felüdülést.

            Ezen az enyhe, júliusi estén, egy 12 tagú csoport tagjai gyülekezetek a paplak kertjében. Ők rendszeresen találkoztak annak érdekében, hogy közösen imádkozzanak és ápolják egymással való közösségüket.

            Amikor közeledni láttam ezeket a férfiakat, szorongás töltötte el szívem. Ismertem hívői komolyságukat, odaadásukat. Az elmúlt évek során nagyon a szívemhez nőttek, mivel láttam miként követték Isten hívását. Hét éven keresztül szolgáltam őket lutheránus lelkészként a gyülekezetben, amelynek hatszáz megkeresztelt tagja van. Ez az időszak mind a gyülekezet, mind az én számomra gyümölcsöző időszak volt. A városban eltöltött időben lelkileg nagyon sok érték birtokába jutottam, sokat tanultam, és számos ember találta meg szolgálatomon keresztül kapcsolatát Jézus Krisztussal. Némelyek éppen mostanában szereztek először tapasztalatot a Lélekkel betöltött életről. Én azonban felismertem, hogy Isten életemnek új irányt akar mutatni azon az úton, amelyen 16 évvel ezelőtt elindultam.

            Tudtam már, hogy hamarosan elhagyom őket, és fel kell tárnom előttük, hogy Isten miként vezette, változtatta meg életemet. Lelkipásztoruk iránti bizalmuk megőrzése érdekében szükség volt arra, hogy nyíltan és őszintén feltárjam előttük a helyzetet, és megosszam velük azokat a tapasztalatokat, amelyeket az idők során szereztem. Időnként vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy , az életünkben végbemenő változásokat közreadjuk, Isten cselekvését, vezetését megismertessük. Krisztus gyülekezete csak így tud hitben erőssé válni. Hitünket, bizalmunkat időnként Isten próbának veti alá. Isten kétség nélkül megpróbált engem. Azonban ugyanakkor ez számukra is próbát jelentett.

            Nem tudhattam, hogy vajon megértenek-e engem. Mit várnának el tőlem. Szeretetükre és bizalmukra építettem amikor feltártam előttük a történteket, s a kialakult helyzetet.

            Történetemre mindenki másként reagált. Némelyek nyomban megértették, hogy követnem kellett azt, amit Isten vezetésének ismertem fel. Mások, noha nem tudtak megérteni, mégis megígérték, hogy megpróbálják átgondolni helyzetemet, és együttérzést tanúsítottak. Voltak, akik úgy hitték, életem legnagyobb hibáját követtem el, mégis Istenre bíztak, és készek voltak imádkozni értem.

            Kívánhattam-e többet tőlük? Ebben a pillanatban azt ajánlották fel részemre, amivel bírtak.

            Amikor ezen a csendes estén e könyv történetét elbeszéltem körükben, az a felismerés tett boldoggá, hogy maga a Szentlélek akarta barátaimat Krisztussal szorosabb kapcsolatban vonni. Amennyire biztos, hogy engem vezetett, olyan biztos az is, hogy az ő életükben is megnyilvánul, és további lépésekkel segíti előbbre őket. Ennek tudatában kezdtem el a beszélgetést.

            Nyugtalanságom és belső harcaim kezdetén Jeremiás próféta egyik szövege különös jelentőséget nyert számomra:

• Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Jer.29,11.

Istennek megvan a terve, elgondolása minden egyes ember számára. Jó tervek, jó gondolatok ezek! A célok magasak és értékesek, hiszen ezek az Ő céljai. Az Ő és Jézus Krisztus segítsége nélkül azonban nem érhetők el. Gondolatait és akaratát azonban nem a maga egészében áttekinthetően, a maga teljességében, hanem csupán részleteiben, lépésről-lépésre nyilatkoztatja ki előttünk.

            Az előttünk álló út nehéznek, riasztónak, sötétnek tűnhet fel. Isten azonban lépésről lépésre világítja meg az utat. Ha az első lépést megtettük, úgy máris kész új világosságot vetíteni a következő lépés helyére, és bátorít bennünket a további előre-haladásra. Isten nagyon sokszor közvetlenül vezet, miközben a kísérőjelenségeket úgy rendezi, hogy bizonyos döntések miatt ne járjunk körbe-körbe. Állandóan kutatnunk kell az Ő akaratát, miközben imádkozunk, s az Ő Igéjére hallgatunk. Így minden lehetőséget felismerünk, és a különféle élethelyzeteket minden előítélet és önfejűség nélkül gondosan átgondoljuk. Végül merünk hitben előrelépni. A döntés ilyen pillanatai sohasem egyszerűek. Isten azt akarja, hogy hitünket a gyakorlatban kipróbáljuk. Minden megtett lépés során szerzett tapasztalatunk felkészít és megerősít a következő lépés megtételére, s megtanít bennünket mennyei Atyánkban bízni.

            Ezt a könyvet mindazok részére írtam, akiknek nehezére esik elismerni azt, hogy Isten személyesen törődik minden emberrel, és kész vezetni, irányítani mindenki életét. Némelyek azt hiszik, hogy bár megvan Istennek a terve, akarata, azonban azt egyetlen ember sem tudja felfogni. Könyvem nemcsak annak bizonysága, hogy Istennek minden emberrel terve van, hanem annak is, hogy ezt az isteni szándékot felismerhetjük, ezt az isteni elgondolást megvalósíthatjuk. Ugyanakkor ez az írás hitemnek megvallása is. Kifejezése annak, hogy tisztában vagyok vezetésével, amelyet gyakorol életemben 1953-54 óta, mikoris megismertem Őt.

            Remélem és azért imádkozom, hogy az Olvasó tapasztalataim által bátorítást nyerjen arra, hogy életét Istenre bízza.

            A könyvben foglaltakat én éltem át, ámde sohasem írtam volna meg mások kérése, bátorítása nélkül. Hedwig Jemison, dr. Thomas Blincos (mindkettő az Andrews Egyetemről) és dr. Wilber Alexander (Loma-Linda-i Egyetemről.) bátorítottak írásra. Megköszönöm Anderson asszony segítségét, aki a kéziratokat elkészítette.

            A háttérben számos névvel meg nem említett barát is áll a régi lelkészi körzetemből, akik családomat és engem szerettek és imáik által támogattak. Hogy mit jelentettek számomra, azt nem tudom kifejezni. Mindnyájan hozzájárultak a történet eseményeinek kibontakozásához.

Isten számtalan bizonyságát adta hűségének és megbízhatóságának. A hívő ember biztos lehet abban, hogy Isten soha nem felejti el, soha nem hagyja cserben, soha nem vezeti zsákutcába. őt. Istenünk megmentő Isten, aki az élet nehéz, válságokat jelentő körülményeit is képes és kész jóra fordítani, és áldásunkká változtatni.

            Biztos jövőt és reménységet jelentő ígéreteivel ajándékoz meg, és úgy valósította meg ezt az ígéretét, hogy új kezdetet adott nekem, amely azonban már az eddig szerzett tapasztalatokban gyökeredzett. Ő nem hagyott magamra. Mint eddig, most is az az Ő akarata, hogy Néki szolgáljak. Ezt most az adventista közösségen belül, az ő missziós tevékenységük keretében cselekszem. Tudom, és biztos vagyok abban, hogy ezentúl is őrködni fog felettem és családomat megáldja, ha kész vagyok Őt követni. Biztosít afelől, hogy országának építésében olyan feladatot bíz rám, ahol a leghatásosabban dolgozhatom.

            A h. n. adventisták Andrews egyetemén való tanulmányaim után, a teológiai fakultás ajánlata alapján, az adventista közösség szeretettel meghívott a prédikátori szolgálatra.

            Feleségemmel, Shirley-el ismét helyreállt lelki egységünk, és közösen megpróbáljuk Isten Igéjét embertársainkhoz elvinni. Isten még szorosabban összekapcsolt bennünket, és ismét erős támaszom lett a szolgálatomban, akárcsak a múltban is az volt.

            Hálás vagyok Isten iránt a múltamért, a kapott lelki örökségért, és bizakodva tekintek előre a jövőbe. Követtem az igazságot, és így Isten új kezdettel ajándékozott meg. Boldog vagyok az adventi üzenetért, a közösségtől kapott megbízatásért. Örvendek a boldog jövő reményében.

• Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor. Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született. Jn.I.2,28-29.

Maranatha! Urunk Jöjj!

C. Raymond Holmes:

A szerző prédikátori szolgálatra történő felszentelése 1973. január 27-én történt meg, az Andrews egyetem pionír-emléktemplomában.

XV.Utószó

Amikor C. Raymond Holmes pásztor döntött, hogy keresztség által csatlakozik a h. n. adventisták közösségéhez, azt kérte, hogy saját keresztségi istentiszteletének szertartását maga tervezhesse meg. Jó lutheránus hagyomány szerint, amelyben hűségesen és gyümölcsöző éveken át szolgált, az írás-fejezeteket az Ő- és Újtestamentumból választotta ki, és az istentisztelet többi részét úgy rendezte, hogy a középpontjában az Isten Igéje állt. Prédikációja számára a Fil.3,7-16. verseit választotta.

• Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Fil.3,7-16.

Ezek Pál apostol szavai, melyek szívéből és élettapasztalatából származnak. Ezek Isten szavai is. Amikor azonban ezt a részt olvastam, felismertem benne annak a szokatlan és megindító élménynek, élettapasztalatnak a leírását is, amelyről e könyv szól.

            “ELINDULÁS ÉJFÉLKOR” egy ember élettörténetét mondja el, aki – mint Pál apostol is – megfizette a Krisztus-követés árát.

            Mindent kárnak ítélt Krisztus ismeretének gazdagsága miatt. Egy kemény szolgálattal elért pozíciót, növekvő tekintélyt, az általa szeretett egyházat, egy lehetséges előléptetést. Abban az egyházban hallott először Krisztusról, és ott tapasztalta meg a megváltás örömét. Az az egyház ismerte el először a prédikátori szolgálatra való elhívását. Abban a törekvésében, hogy őszintén kutatja az írásokat, bárhová vezessen is az, meg tudott válni mindezektől. Holmes lelkésznek követnie kellett Isten igazságát, még személyes vagy hivatali áldozatok árán is.

            Gondoljunk vissza az adventisták teológiai szemináriumán való különös tartózkodására Berrien Springsben! Úgy tűnik, Pál apostol szavai találóan írják le Istennek Raymond Homesszal való cselekvését és Raymond döntésbeli feleletét Isten hívására. (Fil.3,14.)

            A könnyek, imák és a rettenetes csalódások ellenére, melyeket talán csak azok ismernek, akik ugyancsak megküzdötték a hit harcát, nem szűnt meg Urának mennyei hívását követni, a kitűzött cél után futni, és elfelejteni mindazt, ami a háta mögött van, és igyekezni az előtte lévő cél felé.

Életútja, döntései, tartalmazzák mindazt, ami itt az eredeti szövegben megtalálható: a buzgóság, fáradtság, az igazság teljességének megismerésére irányuló törekvés, a féktelen előre haladás, igyekezet és nyugtalanság mindaddig tartóan, amíg engedelmes hitben el nem fogadja és nem követi Isten akaratát.

Wilber Alexander

Loma Linda – Egyetem

Tartalmi áttekintés

I.          Egy végzetes szombat

II.        Visszatekintés

III.       Papi szolgálatra elhívva         

IV.       Egy idegen van az otthonomban

V.        Egy szomorú vasárnap           

VI.       Egy krízis és annak következményei 

VII.      Az Úr áldjon meg téged!        

VIII.    További kutatás         

IX.       Isten jóváhagyásával kísért döntésem

X.        E. G. White jelentősége a h. n. adventisták közössége számára        

XI.       Fogadalom és győzelem         

XII.      Az adventista gyülekezet történelmi perspektívája    

1.         Az első korszak az apostolok korától kb. a II. szd. végéig.

2.         A második korszak a II. szd. végétől egészen a XVI. szd. második évtizedéig terjed

3.         A harmadik korszak a XVI. szd. nagy protestáns reformációjával kezdődött.         

4.         A negyedik korszak Nathan Söderblom érseki tisztségével kezdődött          

XIII.    Új kezdet        

XIV.    Zárszóként:    

XV.     Utószó