Nem árulok el titkot amikor megemlítem, hogy élelem nélkül néhány hetet lehet kibírni, víz nélkül néhány napig ellehetünk, ámde levegő nélkül csak néhány percig élhetünk. Ha hosszabb ideig maradunk levegő nélkül, maradandó károsodás éri agyunkat vagy beáll a halál. Szervezetünk energiatermelése szempontjából elengedhetetlenül fontos az oxigén.
Egy autónál ha a legjobb benzint tankoljuk, a legjobb gyertyák állnak rendelkezésre, s a legkiválóbb motorolaj van a motorban, de nem kap levegőt, a motor nem működik. Hasonlóképpen a kályhában is ha tökéletes minden tüzelőanyag, de nem kap elég levegőt, csak gondot okoz a füstölés, de nem lesz melegítő tüzünk.
Úgy tűnik, hogy a levegőről beszélni teljesen felesleges dolog, hiszen körülvesz bennünket, s ha oda se figyelünk, akkor is lélegzünk. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A magas hegyekben az emberek vörösvértesteinek száma duplája is lehet a tengerszint közelében lakó emberekének. Így alkalmazkodott a szervezet a ritkább levegőjű környezethez. Végeztek egy kísérletet szenilis egyénekkel. A helyiségben ahol tartózkodtak, megemelték a levegőben lévő oxigén arányát. Az embereknek sokkal jobb lett a szellemi teljesítőképességük, mozgékonyabbak, vidámabbak lettek. Az elhasználódott, elöregedett erek nem engedtek elég oxigéndús vért szállítani az agysejtekhez, és ez okozta a betegséget. Ha ezt a hiányosságot az oxigén arányával némileg kompenzálták, jobb lett az agy működése. Ez fordítva is igaz: Ha nem kapunk elég oxigént (magasan lévő hegy tetején, elhasznált levegőjű szobában, teremben) egészséges erekkel is lehetünk szenilisek. Elfelejtünk valamit, rosszul oldjuk meg a feladatot, olyan hibákat vétünk, amiket máskülönben nem tennénk.
Sok ember csak piheg levegővételkor. Tüdejének csak igen kis részét használja ki. A csecsemők még jól lélegzenek. Ha megfigyeljük őket, nekik a karuk is mozog légzéskor, tehát hasi légzést végeznek. Ha hanyatt fekszünk az ágyon, és kezünket a hasunkra tesszük, belégzéskor emelkedik-e, és kilégzéskor süllyed-e hasunk? Ha nem, vagy csak kis mértékben, bizony itt az ideje, hogy odafigyeljünk légzésünkre!
A helytelen testtartás is nehézzé teszi a megfelelő légzést. Asztalnál ülve görnyedten, lehetetlen megfelelő mennyiségű levegőt juttatni a tüdőkbe. Húzzuk ki magunkat, vigyázzunk tartásunkra, ami a légzés szemszögéből is nagyon fontos.
A füstös szobában, ahol sokan tartózkodnak, bizony nehéz lenne elegendő oxigénhez jutni. Szellőztessünk gyakran, s ha ez nem megoldható akkor, gépi úton gondoskodjunk a levegőcseréről. Ha visszagondolunk a fent leírtakra, hogy az oxigénhiányos állapotban sok hibát vétünk anélkül hogy azt észrevennénk, gondoljuk át, mennyire születhetnek jó döntések cigarettafüstös, zárt, elhasznált levegőjű tárgyalókban?!
Az oxigén hiánya a kedélyállapotot is befolyásolja. Azt szokták mondani, hogy néha mielőtt válaszolunk, számoljunk el tízig. Ezt azzal egészíthetnénk ki, hogy vegyünk mély levegőt is, és ekkor biztos, hogy jobb kedélyállapotban s tisztább fejjel állunk a probléma megoldásához.
Ha szokásunk a torna, sokkal jobb, ha a szabadban végezzük azt, mintha a szobában. A szobakerékpárt és a többi szobai tornaeszközt csak akkor használjuk, ha a szabadba nem lehet kimenni. Természetes, hogy nem mindegy, hogy milyen levegőt szívunk be. A „nagyvárosi levegő” rengeteg szennyező anyagot tartalmaz. Nem szerencsés nagy forgalmú útvonalak mellett kocogni, és persze lakni sem. Aki megteheti, költözzön vidéki vagy zöldövezeti környezetbe, hogy lehetőség szerint tisztább levegőt szívhasson. Éjszaka aludjunk nyitott ablaknál. Télen lehet a szellőztetés közvetett. Ez azt jelenti, hogy nem közvetlenül a hálószoba ablakát nyitjuk ki, hanem valamelyik kapcsolódó helyiségét, hogy a hideg ne érjen közvetlenül bennünket.
Korábban már említettem, hogy a gyermekek úgy születnek, hogy helyesen lélegzenek. Mi az oka annak, hogy elfelejtjük a helyes légzés gyakorlatát? A stressz. Amikor rájuk mordulunk, ők sírnak és félnek a büntetéstől, visszafogják lélegzetüket, felhúzott vállal csak a tüdő felső részével lélegzenek, s így elfelejtik a hasi légzést. Ehhez jön az iskolai görnyedés a padban. Segítsük őket tudatosan a helyes légzéshez!
Aki dohányzik, elrontja a friss levegőt saját és mások számára is. Dohányozni és megfelelő légzésről beszélni olyan, mint a gépkocsiban a fék és a gáz együttes használata.
Ne felejtsük el a betegszoba gyakori szellőztetését sem! Sok esetben be van függönyözve, nehogy bármi is érje a beteget. Ha valakinek szüksége van a jó levegőre és a napfényre, a beteg ember az.
Előnyös, ha a reggeli órákat használjuk ki a szabadban történő mozgásra, miközben mélyeket lélegzünk. Ilyenkor még nem kavarta fel a forgalom a port, nem pufogták tele égéstermékekkel a levegőt az autók.
A legjobb alkalom a friss levegő belégzésére záporok és zivatarok után van. Az eső „átmossa”, megtisztítja a levegőt, és a villámlás valamint a levegőmozgás ionizálja.
Fordítsunk gondot a légzőszerveinkre is. Ellenőrizzük, hogy szabad-e orrlyukunk mindkét járata. Ha szükséges, forduljunk orvoshoz. Járjunk el tődőszűrővizsgálatokra, hogy időben észlelhessük az esetleges elváltozásokat. Ha fulladunk, kapkodunk a levegő után, ha bármilyen problémát észlelünk, keressük fel orvosunkat.
Hétvégeken kerekedjünk fel, hagyjuk ott a várost, és menjünk az erdőbe, szívjuk be mélyen az éltető levegőt. Csodáljuk és élvezzük a virágok, a mező, a fák illatát. Vegyük észre, hogy a levegő nemcsak életszükséglet, hanem örömöt is ad.
Ugye jó ez a láthatatlan orvosság?
Gyürüs István