A Biblia közepe

Zsolt 118:8: „Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.” 

Ez a vers – állítólag – a Szentírás közepe, vagyis a középső verse (a módusz). Érdekessége, hogy előtte található a Bibliai legrövidebb „könyve” (117. zsoltár), illetve utána a leghosszabb zsoltára (119. zsoltár). A szöveg pedig éppen a legfontosabbat, a központi mondanivalót vési az elménkbe: Jobb az Istenben keresni az oltalmat, mint emberekben. Az oltalom szó az eredetiben a batachige a ragozott alakja, amely a védelem, oltalom mellett a leborulni, arcra borulni jelentéssel is bír (az arabban ez az elsődleges jelentése). Ebben az értelemben pedig jobb Isten előtt leborulni, tiszteletet adni (ami által védelmet kap az ember), mint ugyanezt embernek megtenni. Jer 17:5-7 erre visszhangzik: „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! (…) De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.”