A hit fejlődése

A hit fejlődése az egyéni élettörténetben

Olyanná lenni, mint a gyermekek?

Mt 18:3, 19:14, Mk 10:15, Lk 18:17.

A hit, mint bizalom természetes (egészséges) adottságunk.

A bizalom teszi lehetővé az élet midennapi megélését.

Ez a hit fejlődésen megy át és egy egész életen át alakul, formálódik.

A hit fejlődési állomásai:

1. Már gyermekkorban beszélhetünk és kell is beszélnünk hitről. Lásd: Jézus a gyermekeket példaképül állítja, Mt 18:3, 19:14, Mk 10:15, Lk 18:17.

Milyen a gyermek (3 éves korig) hite? Jó esetben feltétlen bizalmat jelent egy másik személy (szülő) iránt.

Egészséges anya-gyermek kapcsolat esetén a bizalom, mint a hit lényege – adott, létező. Mivel azonban a gyermek és anya személye még nem válik külön, így a gyermek „tükörképe” az anyának. „Istene” a szeretett személy. Ebben a korban az anya (vagy a családi környezet) az „Isten”.

Még nincs Istene (Jézusa, Megváltója), de a környezetével úgy éli meg kapcsolatát (feltétlen, abszolút bizalom), mint amilyen bizalommal csak Isten felé lehetséges.

Ennek az alapélménynek nagy szerepe van a későbbi istenhitben.

A gyermek hite így differenciálatlannak nevezhető.

2. Milyen a 3-6 éves gyermek hite?

Ebben a korban a fantázia és a valóság nem válik még külön (lásd: gyermekek TV nézési szokásai). A fantázia gyakran a valóság számára. Ebbe a világba mesés alakok is beleférnek (lásd: Harry Potter, Narnia, stb.).

Mindez meghatározza hitét is! Így a gyermek hite – ebben az életkorban - ráérzés-szerű, bizonyíték nélküli, a gyermek gazdag fantáziavilágán alapszik, amely ugyanolyan valóság, mint a környezete, projektív (a belső gondolatok, fantázia megjelenik számára, vagy megjeleníti a valóságban; a problémát okozó belső lelki tartalmak, főleg a szorongást vetíti ki a környezete eseményeire).

Néhány felnőtt hitében ezen a szinten reked meg: „Isten van, és csak engem szolgál.” Nevezhetnénk ezt önző hitnek is.

Felelősségünk, hogy segítsük egymást a hitbeli továbblépésben!

Jegyzeteim:

3. Milyen a 6-11 éves gyermek hite?

A gyermek ebben a korban „pozitivistává” válik, tehát csak a megfogható, egzakt (pontosan megfogható, nem elvont) módon megragadható dolgokban gondolkodik. Gondolkodása logikussá válik. A fantázia és valóság már élesen külön válik (lásd: a mesés dolgoktól való eltávolodás jellemzi)! Igazságérzete viszont aránytalanul nagy. Csak a maga igazának érvényesítésre törekszik.

Ebben a korban a bibliai történeteket történelmi módon fogja fel, konkrétan (szó szerint) érti, viszont az átvitt értelmezést nem érti. Még nem tud „lelkizni”. Ebben a korban az a legjobb, ha a Biblia történelmi részeit olvassák, vagy arra tanítjuk őket!

A gyermekkor filozófiája: Isten mechanikusan kezeli az embert: a rossz cselekedet következménye büntetés, a jónak jutalmazás.  Veszély: Törvényeskedő lelki magatartás, perfekcionizmusra való törekvés.

Néhány felnőtt hitében ezen a szinten reked meg: „Adok Istenem, hogy Te is adj nekem!” Ez a fundamentalista kegyességben jelenik meg. A törvényeskedés jellemző, ami sok szorongást szül. Mindig a bűn ellen küzdenek, de mindig bűnösek maradnak, mert a kegyelmet nem tudják elfogadni.

Felelősségünk itt is, hogy segítsük egymást a hitbeli továbblépésben!

4. Milyen a 11-13 éves gyermek hite?

A gyermek ebben a korban eljut az elvont fogalmi gondolkodásra. Másokkal való kapcsolata egyre személyesebbé válik. A serdülőkor azonban krízisszerű drámai életszakasz. Életfeladat: megtalálni, ki is vagyok én. Szükségszerűen példaképeket keres. Fontos szerepet kap a „hova tartozás”.

Istenről a személyes kapcsolatok szimbólumaival gondolkodik (pl.: barátság, egymáshoz-tartozás, stb.) Ilyenkor értik meg igazán, hogy mit jelent a szerető Isten fogalma. Imádsága is személyessé válik. Élvezi a gyülekezet közösségét. A lelkipásztor személye meghatározó számára. Csalódás esetén azonban kész mindennek hátat fordítani. Hite érzelmi tapasztalatokból táplálkozik.

Keresztyén emberek többsége ebben a hitmódban él, mert ez egy közösségi hitmegélést von maga után. Jellemző megfogalmazás: „Én … vallású vagyok.” De vajon ez e a hit felsőfoka?

Felelősségünk itt is, hogy segítsük egymást a hitbeli továbblépésben!

Jegyzeteim:

5. Milyen a 14 év felettiek hite?

A fiatal a felnőttkor küszöbéig (30/35 életév) megpróbálja megtalálni az egyéni kapcsolatát Istennel. Ebben a szakaszban mintha elveszítené a hitének ezt a meleg, bársonyos jellegét és elkezdene perlekedni Istennel; kritikus kérdéseket tesz fel, ami azt sugallja, hogy elfordult a hittől, de közben éppen továbbfejlődött az. Szembefordul a családdal, gyülekezettel. A kritika jellemzi ezt az időszakot. Miért? Mert a nagy kérdés most számára: ki is vagyok „én” tulajdonképpen?

A szülők ebben az időszakban nagy aggodalommal vannak gyermekük irányában…

Ez a személyes vallásosság tisztázásának az ideje is!

Alapigazság: Aki nem kételkedett, az hinni sem tud igazán. Az igazi, érett hit a kritika utáni hit. Jellemző tehát az egyéni válaszolás hite (lásd: fiatalok megtérése) vagy a hittől való elfordulás is!

Az emberek túlnyomó többsége nem jut tovább ezen a szinten.

A megtérés többnyire fiatalkorban történik, vagy a 45.-56. életévtől jellemző!

Felelősségünk, hogy segítsük egymást a megtérés útján!

6. Milyen út vezet a személyes, összekötő hit felé?

A hit „ellentmondásos” volta, sok embert a visszalépésre motiválja: megelégszik a formai vallásossággal.

Némelyek viszont tovább lépnek, mernek tovább lépni: felvállalják a hit küzdelmeit, az Istennel való kapcsolat intimitását. Felismerik: Isten nem hagy el, velünk van akkor is, amikor úgy érezzük, hogy elhagyott!

A vallási szimbólumoknak újból jelentősége lesz (pl.: áldáskérés, stb.).

           Különleges segítségre van szükségünk egymás irányában, hogy a személyes hit fejlődésének ebben a szakaszában társai legyünk egymásnak!

Általános megfigyelések:

Az átmenet a hit különféle fejlődési szakaszaiból nem zökkenőmentes, hanem krízisekkel járó!

Természetes az, hogy egy-egy hitfázisban le lehet ragadni (stagnálás), de lehetséges visszacsúszás is (pl.: életkrízis helyzetben: gyász, betegség, stb.), ami adott esetben nagyon pozitív változást hozhat (pl.: betegség –megtérés, stb.).

Nincs fejlődés, krízis nélkül!

Jegyzeteim: