A hit végső próbája

A hit végső próbája

Életem első jelentős igéje volt az Ésa 57:1, amely szerint „Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.”

„Szeretünk” hinni a jó, kellemes dolgok közepette. Hittapasztalataink rendre ilyen dolgokat sorolnak fel. Pedig az igaz hit az elveszésben nyilvánul meg. Abban, amikor mindent elvesztünk. Amikor egy gyerek vész el, amikor érthetetlenül „nem tart meg az Isten”. Amikor a világ teljes igazságtalansága, érthetetlensége, logikátlansága borul ránk. Amikor „senki sem veszi eszébe”, mi is történt. Azonban azoknak, akik tényleg hisznek, Isten világosan kijelenti, hogy az érthetetlen elragadások a gonoszság, a veszedelem elől való elmenekítések egyik formáját jelentik.

Vagyis, ezek a dolgok érthetetlenek, de nem „hihetetlenek”. Ezek a bizalom végső próbái. Összhangban Isten kijelentésével, miszerint az Ő gondolatai elképzelhetetlenül felülmúlják a mienket (Ésa 55:9), azt kell megértenünk, hogy az Isten egy dolgot akar CSAK: átmenteni az örök életre. Ehhez pedig semmi nem drága számára.