A megbékélés örömüzenete - prédikáció
„Mivel a Föld lakóit annyira bántotta a sok baj és nehézség, elhatározták, hogy máglyán mindent elégetnek. Kihordták házaikból a könyveket, pornófilmeket, alkoholt, fegyvert, dohányt és a tűzbe vetették. Egész éjjel hozták, míg közben az egészet egy idegen szemlélte. Éjfélkor odament a tűz körül álló emberekhez és megszólította őket: Van valami, amit elfelejtettek a tűzbe vetni. De mi lehet az? – kérdezték. Mi mást, mint magát az emberi szívet, mert valahogy azt is meg kellene tisztítani, mondta az idegen.”
(Nataniel Hawthorne – Holokauszt a Földön)
A MEGBÉKÉLÉS ÖRÖMÜZENETE
A bűnben vergődő ember megszabadulhat-e a halál átkától, a pusztulástól?
Van-e megoldás, van-e gyógyszer a bűnre?
Az összetört, roncs idegrendszerű, szervi elváltozásokkal küzdő, csalódott és csüggedt ember kihez fordulhat?
Ahogy közeledünk a vég felé „A gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül.” (Máté 24:12)
A XXI. század a posztmodern ember traumája. Általános jelenség lett a kétség, a jövőkép bizonytalansága, a személyiség tartalmainak és kibontakozásának kérdésessége, a hagyományos (klasszikus) világkép válsága, az egyén helyzetének problematikussága.
Mennyire komoly és veszélyes ez az állapot?
Hol a megoldás?
Sokan megfigyelték azt a feszültséget, amire Pál utal a II. Kor. 5:19-20 verseiben: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.”
Hogyan egyeztethető össze az alábbi két fontos igazság?
- Isten volt az, aki Jézus Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.
- Isten buzdít bennünket, és azt kéri tőlünk Krisztusért, hogy béküljünk meg vele, mert Jézust, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.
Az isteni törekvés és fáradozás mellett – egyszülött Fia a bűnös ember helyébe lépett, magára vette a bűneit és jóvátételt adott azokért, így téve lehetővé számunkra az újjászületést és az Istennel való barátságot – miért kell az emberi erőfeszítés is?
- Vajon nem elegendő a bűnösnek tudomást szerezni Isten nagy szeretetéről, melyet Jézus mutatott be a Golgotán? Ő meghalt mindenkiért, lefizette és megbocsájtotta bűneinket. Ez a tanítás az univerzális üdvösséghez vezetett, vagyis a végén mindenki üdvözül.
- A másik véglet, amikor az ember erőfeszítéseit hangsúlyozzák, miszerint a hit és a szeretet az alapja Isten megbocsátásának. Ez a vallásos erkölcsösség oda vezetheti az embereket, hogy elhiggyék, nem Isten békélt meg velük, hanem ez a megbékélés elsősorban az ő jóakaratukon és az Isten iránti szeretetükön múlik.
- Nagyon sok utóda hangsúlyozza Kálvinnak, hogy Jézus engedelmességének érdeme és önkéntes áldozata teljesen elegendő az eleve üdvösségre rendelt hívők számára. Kálvin tanította azt, hogy Jézus meghatározott ember üdvösségét biztosította a kereszten.
De mit mond a Biblia?
„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” (Róm. 5:10)
A megbékélés Jézus halálával vált valóra a kereszten.
- Nem mindegy, hogy ez a megbékélés az Ő Fiának halála által,- ami képezni fogja az imádatunk fő tárgyát az örökkévalóságon át -, mit jelent számunkra.
- Jézusban minden ember számára biztosított a megbékélés és a megújulás.
- Az a szakadék, melyet a bűn idézett elő, át lett hidalva Jézus golgotai keresztjével.
- Azok, akik hiszik Jézus békéltető áldozatát, hozzájöhetnek bűnbocsánatért, mert Jézus érdemein keresztül újra működik a kapcsolat Isten és ember között.
Az „Aki által megbékélést nyertünk” valóság, reális és nem emberi gondolat. Isten a kezdeményező, ez Isten ajándéka!
Az első ember eltávolodott és elidegenült. Istennél az ítélet egyértelmű és határozott volt. „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2:17). Ádám nem kért kegyelmet!
Isten vissza szeretné nyerni az embert és ezért minden áldozatra kész volt. Megoldását a felmérhetetlen áldozat – feláldozta egyszülött Fiát a mi bűneinkért – igazolja az egész univerzum előtt. Isten nem hagyta figyelmen kívül sem a bűnt, sem pedig a büntetés nagyságát. Isten szeretete megtalálta az üdvösségünk törvényes útját. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16)
G.F. Led írja - „Az emberek etikailag bűnösek, és amikor Isten felsorolja ellenük bűneiket, úgy kell kezelnie őket, mint ellenséget, Isten haragjának tárgyát, mert erkölcsileg és vallásilag is meg kell, hogy mutatkozzék Istennek haragja a bűnnel szemben. (Újsz. Teológiája 453.)
Ellen G. White így magyarázza:
„Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid. 12:29)
„Mindazokban, akik alárendelik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz és azonosul vele, akkor Istennek az a dicsősége, amely megemészti, elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is.” (J.É. 80)
„ Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt 85:11)
„Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse” (J.É. 762) Jézus bemutatja, hogy Isten tervében mind a kettő elválaszthatatlan, és egyik sem létezhet a másik nélkül.”
„Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegőket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!” (Hab. 1:13)
Az Ő igazsága megköveteli, hogy a bűnt el kell ítélni. Ezért Istennek el kell ítélnie a bűnt az elkövetőjével együtt. Az ítélet véghezvitelekor Jézus Krisztus foglalja el a mi helyünket, Isten akaratával összhangban. Jézus tökéletes igazsága megfelel és azonos Isten igazságával. Isten kész elfogadni Fia áldozatát a bűnös halála helyett.
Isten személyesen áldozta fel Fiát – „Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,” (Róm. 3:25)
Pál az Ef. 5:2-ben továbbmegy – „És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.” Az Ószövetség rendszere asszociál, amikor a bárányáldozat illata kedves volt Istennek. Pál kétségkívül Ézs. 53:6-ra utal - „de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté”, - itt. Az írások szerint Jézus értünk halt meg, így a mi bűneinket Jézusnak tulajdonítja, mint helyettesünknek.
Holmes Rolston írta – „A Görögöktől megtanultuk azt, hogy feltáratlan életet nem érdemes élni, a Héberektől azt, hogy rendezetlen életet nem érdemes kutatni.”
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1. Ján. 4:10)
Krisztus odaajándékozása bepillantást enged az Atya szívébe. Bizonyítja, hogy Isten irántunk való gondolata „békességnek és nem háborúságnak gondolata” (Jer. 29:11). Ez kinyilatkoztatja, hogy míg Isten gyűlölete a bűnnel szemben olyan erős, mint a halál, a bűnösök iránti szeretete viszont erősebb a halálnál. (J.É. 39) Ezek alapján Isten a megbékélést adja is, és fogadja is.
Az Ószövetség papjai meg voltak győződve arról, hogy az ember képtelen megmenteni felebarátját. „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.” (Zsolt. 49:8)
Jézus halála isteni ár a megváltásunkért. Pál emlékeztet a magas árra „Áron vétettetek meg,…” (I. Kor. 7:23).
„Aki arra törekszik, hogy elérje a mennyet saját cselekedeteivel, a törvény tiszteletben tartásával, eldöntötte megvalósítani a lehetetlent.
Az ember nem üdvözülhet engedelmesség nélkül, de cselekedetei nem lehetnek csak az övéi. Jézus kell, hogy munkálja benne az akarást és véghezvigye, ami Istennek kedves.” (R&H 1890. Júl. 01)
- Teljes és tökéletes újjászületés van biztosítva minden bűnösnek. Krisztus megbékítő áldozata a kereszten minden bűnösnek lehetőséget biztosít visszatérni abba az állapotba, melyben Ádám volt bűnbeesése előtt.
- A bűn által előidézett nagy szakadék, mely elválasztott bennünket Istentől és a mennytől a Golgota Keresztjével át lett hidalva.
- Megoldódott a bűnbocsánat nagy problémája, Jézus a helyettesünk lett. A helyünket foglalta el, így megváltott bennünket a bűn átkától és a haláltól.
- Nagy békéltető áldozatával Jézus helyreállította a kapcsolatot Isten és az elveszett szegény bűnös ember között. Így hozzá mehetünk bűnbocsánatért, megtisztulásért és üdvösségért.
- Mivel csupán jézus a mi helyettesünk és zálogunk, Ő minden reménységünk.
- Mivel az ember áthágta Isten törvényét, soha egyetlen ember sem igazulhat meg a törvény cselekedeteitől. De Jézus Krisztusba vetett hittel az ember reménykedhet abban, hogy Jézus igazsága teljesen elegendő lesz.
- Hit által elfogadva Jézus igazságát, mi vele győztesek - és az isteni természet részesei lehetünk.
- Nem üdvözölhetünk engedelmesség nélkül, és ez az engedelmesség nem a mi érdemünk. Ez Jézus engedelmessége kell, hogy legyen, mely bennünk és általunk hat, késztetve arra, hogy óhajtsuk tenni mindazt, ami neki kedves.
Mivel Jézus földi élete alatt folyamatosan és rendíthetetlenül bízott az Atyában és engedelmeskedett neki, bűntelen maradt. Pál szerint, „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (II. Kor. 5:15).
Jézus különleges halála Isten kegyelmének köszönhető „…Isten kegyelme szerint megízlelte a halált, mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre.” (Zsid. 2:9-10).
Jézus megkóstolta a második halál kínjait és halt meg annak átkától „…ezeken nincs hatalma a második halálnak;…” (Jel. 20:6).
„Az elveszett világért szerzett engesztelésnek azonban teljesnek, elégségesnek és tökéletesnek kellett lennie. Krisztus felajánlása túláradóan bőséges volt, minden Isten által teremtett lélekhez elért. Ezt nem lehetett korlátozni, hogy ne lépje túl azok számát, akik elfogadják a nagy Ajándékot. Nem menekül meg minden ember, a megváltási terv mégsem pazarlás,…” (J.É. 475)
„Az ember nem követhet el egy bűnt sem, amelyért a Golgota nem fizette le az árat.” (E.G.W. S.M. 1,343)
Béküljetek meg!
Jézus ünnepélyes felhívása azokhoz,
- akik hittel fogadják, hogy Isten Jézusban megbékéltette magával a világot;
- akik alárendelik magukat akaratának.
Akik hittel fogadják Jézus áldozatát és alárendelik magukat Isten akaratának, felbecsülhetetlen adományban részesülnek, a megigazulásban, mely közvetlen következménye az Istennel történt megbékülésnek. Ezért János apostol egyértelműen írja „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (1. Ján. 2:1-2)
F. Bukszel így kommentálja – „Ez az engesztelés nem egyoldalú, amely a halálban teljesült ki, hanem Jézus egész lényét és szolgálatát érinti, melynek nélkülözhetetlen része a halála.” (Teol. Dictionary Of New Test. III. 318)
„Évszázadok sem moshatják el áldozatának hatékonyságát megbékélésünkért. Sem élet, sem halál, magasság vagy mélység nem szakaszthat el Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Nem azért, mert szorosan belekapaszkodtunk volna, hanem mert Ő olyan erősen tart bennünket.” (Ap.t. 553)
„A végső ítéletet nem a sok jó, vagy rossz tett dönti el, hanem az, hogy vajon Krisztusban, vagy Krisztuson kívül vagyunk-e. „Akié a Fiú, azé az élet” (I. Ján. 5:12) Jellem mely Krisztussal egybeforrt meg lesz vizsgálva! Bátorítson bennünket az a tény, hogy „Ő sohasem veszített el egy esetet sem az ítéleten, mely rá lett bízva. Mi bízhatunk a mi Védőnkben, mert a saját érdemeiről beszél a mi érdekünkben.” (E.G.W. R&H 18935,15)
Az ítéleten Jézus utolsó békéltető szolgálata fogja bepecsételni örök sorsunkat. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Ján. 3:36)
Hogyan változhatunk meg?
Scott Peck írta - „Csupán a szeretet gyógyíthat ki a gonoszságból. Ha a világ hasonló egy sebesültekkel teli tábori kórházhoz, csatározás közben Isten az orvos, aki minden sebesült felett őrködve dolgozik. Csodálatos gyógyszerrel, önmagával ápolja a haldoklókat. De itt nem zárul le a történet, mert a kórház is eltűnik a fájdalommal és a halállal együtt. Megújuló életünkben ezért az örökkévalóságon át dicsőíteni fogjuk a „megöletett Bárányt” (Jel. 5:12)
„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel. 4:11)”
Ámen
Körmöczy Miklós