A szeretet háza

A SZERETET HÁZA

Egyszer volt, hol nem volt, a világ kellős közepén volt az Összevisszaság. Itt élt a Vándor, aki egy idő után elhatározta, hogy világot látni megy.
Egy borongós hajnalon útra kelt, már sok utat bejárt, s igen megszomjazott. Látott egy gyönyörű palotát, az volt kiírva rá: Kapzsiság.
Bekopogott, s illendően kért egy pohár vizet.
A Kapzsiság azt mondta: Ha három napit ingyen szolgálsz engem, adok!

A vándor tovább ment, szomjasan.

Nemsokára megint látott egy nagy házat. Az volt kiírva rá: Gőg.
Bekopogott illendően, s kért egy falat kenyeret.
A Gőg ráförmedt: Mit képzelsz magadról, hogy ilyen koszosan, rongyosan megfogod az ajtókilincsemet! Takarodj innen.

A vándor tovább ment éhesen.

A következő házra az volt kiírva: Szépség.
Bekopogott illendően, s kérte, hogy megpihenhessen, mert a hosszú vándorlás alatt kisebesedett a lába.
Nem maradhatsz itt! Mondta a Szépség határozottan. Ahhoz túlságosan
csúf vagy.

A vándor tovább ment, sebes lábbal.

Már nagyon szenvedett: éhes volt, és szomjas, lábai sebesek a hosszú vándorlástól.
Elhagyta az ereje, s leroskadt az út porába.
Ekkor lehajolt hozzá Valaki, puha kezével végigsimított a homlokán, talpra segítette és hazavitte magához. Etette, táplálta, meggyógyította.
A Vándor, mikor meggyógyult, kiment a kis kunyhó ajtaján, s megnézte a ház feliratát.

Az volt kiírva rá: SZERETET Háza.