A tűz

Amikor a cserépkályhában pattogott a tűz, utánajártam, hogy a bibliai időkben hogyan raktak tüzet elődeink.

A Biblia nem írja le, hogyan gerjesztettek tüzet. A Makkabeusok könyve a kőből csiholást említi. Valószínűnek látszik, hogy ezt a módszert alkalmazták korábban is. Szombaton tilos volt tüzet gerjeszteni. (2Móz 35:3). Valószínű, nem a tüzelés volt tilos, hanem a tűzgyújtás – annak bonyolult és nehézkes volta miatt.

Hogy ezt a fáradságot megspórolják, izzó parazsat tartottak kéznél. Emlékezzünk Ábrahám történetére. Amikor hátrahagyják a szolgákat. Izsák megemlíti, hogy itt van a fa, a tűz is, csak az áldozati állat hiányzik.

Tűzön főztek, sütöttek. Tüzelőnek fát használtak. A szegények rőzsét gyűjtögettek vagy szárított trágyát használtak. Isten gyújtotta meg az első áldozatot. Tüzet használtak az áldozati állatok elégetéséhez. Ezt a tüzet őrizték. Amikor Nádáb és Abihu a füstölőjükbe nem az oltárról vettek parazsat, Isten halállal sújtotta őket.

Tűznél melegedtek. Noha enyhébb az időjárás, mint nálunk, mégis éjszakára jelentősen lehűl a levegő és szükséges tüzet gyújtani.

Péter a főpap udvarán melegedett a tűznél az elfogatás éjszakáján.

Valószínű, hogy a pásztorok is tüzet raktak melegedés céljából és a vadállatok távoltartása végett.

A tűznek jelképes jelentése is van. Isten jelenléte (csipkebokor, tűzoszlop, Sínai hegy) Tisztít, pünkösdkor kettős tüzes nyelvek szálltak le, a végső megsemmisítés eszköze is.

Jelképe a Szentléleknek is – az apostolokra kettős tüzes nyelvek szálltak pünkösdkor.

Faraday a nagy angol tudós már gyermekkorában figyelte a gyertyafényt. Kíváncsi volt rá, hogy miért olyan. Megkérdezte egyszerű, de hívő édesanyját, hogy miért olyan a láng, amilyen. Édesanyja azt mondta, hogy nem tudja, de mindig Jézus jut eszébe róla, aki a Világ Világossága.

Gyürüs István