A vén Simon

Egy angliai lelkész aggódva fordult egy este az egyházfihoz:

• Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomba és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban. Próbálja meg egyszer kikérdezni!

Az egyházfi már másnap megszólította az öreget:

• Mondja csak, mi indítja magát tulajdonképpen arra, hogy a templomba jöjjön?
• Imádkozni szoktam - felelt az ember nyugodtan.
• Nana, talán mégsem egészen úgy van! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen odamegy az oltárhoz s azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
• Így van hagyta helyben a szegény öreg -, csakhogy én nem tudok hosszú imákat mondani. Ezért minden délben eljövök, és egyszerűen így szólok: „Úr Jézus itt van Simon!” Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.

Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte egy teherautó, és kórházba került. Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy fájdalmai vannak - mondta neki egyszer az ápolónővér.

• Hogy is lehetne másképp, hiszen mindennap látogatóm van! - válaszolt Simon.
• Látogatója? - ámult el a nővér. - Soha nem látok magánál senkit. Mikor jön ide az illető?
• Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom, amint mondja: „Simon, itt van Jézus!”

Élet és Világosság 1994/10