A vihar lecsendesítése

Egy hosszú nap volt Jézus és tanítványai mögött. Jézus sokat tanított. Estefelé elköszönt az emberektől. Egy hajóba szálltak, és elindultak a túlsó part felé. Mivel Jézus nagyon elfáradt, lefeküdt a hajó hátulján, és elaludt. Ahogy haladt a kis hajó a tavon, egyszerre vad vihar csapott le, és felkorbácsolta a hullámokat. A tanítványok közül többen halászok voltak, így értettek a hajózáshoz. Jártak már veszélyben, amivel sikerült megbirkózniuk. Arra számítottak, hogy most is úrrá lesznek a bajokon. Ahogy küzdöttek a viharral, egyre jobban elfáradtak, s egyre kevésbé érezték azt, hogy megmenekülnek a veszedelemből. Utolsó erejüket is megfeszítették. Úgy látszott, hogy hiába. A hajó már-már megtelt vízzel. Ekkor a tanítványok ébresztgették Jézust:

• Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?

Jézus felébredt, látta a veszélyt, felállt és felszólította a szelet, hogy ne fújjon tovább, és a tengert, hogy csendesedjen le. Jézus szavára elállt a szél, és elnémult  a tenger. Megdöbbentő volt a hirtelen beállt csend.

Az Üdvözítő odafordult a tanítványokhoz:

• Miért féltetek? Ha veletek vagyok, nem érhet benneteket veszedelem – mondta nekik.

A tanítványok csodálkozva kérdezték egymástól:

• Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?

(Mk.4,35-41.)