04 Búcsú az otthontól
Búcsú az otthontól
Jézus szomorúan nézett végig a reszkető, remegő ajkú fiatal páron. – Mit tettetek? Csak nem ettetek abból a gyümölcsből, amiről kértelek, hogy ne egyetek? És ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Ádám elkezdte vádolni Évát, Éva meg a kígyót, akit ugyebár az Isten teremtett, tehát, mintha csak azt mondták volna: Mindennek Te vagy az oka Isten, miért teremtettél kígyót? Nem saját magukba néztek, nem bánták meg, hogy engedetlenek voltak, hanem elkezdtek vádaskodni.
Látod, ilyen a bűn. Egymásra mutogatnak, vádolják egymást is meg a Teremtőt is. Ezt szerette volna megelőzni az Úr azzal, ha engedelmeskedik neki az első emberpár.
Ezután egy szomorú dolog történt. Isten kiűzte őket csodálatos otthonukból, nehogy még az élet fájáról is szakítsanak, ami aztán azt jelentené, hogy örökké élnének bűneikben. Kiűzte őket, és egy angyalokat állított a kert bejáratához.
Elmondta, mi is lesz bűnük következménye. A föld átkozott lesz. Gazt és bogáncsot fog teremni. Ádámnak sok fáradságába kerül, míg gondozza a földet. Éva fájdalommal fog gyermeket szülni, és majd megszakad a szíve, amikor látja majd, hova vezet bűnének következménye. A gyönyörű kígyót is megátkozta. „Átkozott légy minden állat között, hasadon járj, és port egyél, mivel ezt művelted!” – mondta Isten.
Azonban egy nagyon szép ígéretet is adott a Teremtő az első emberpárnak. Elmondta nekik, hogy bár örök életre teremtette őket, azaz soha nem tudták volna meg, milyen is az a halál, az elmúlás, de most, bűnük következtében, meg kell halniuk. Azt is elmondta, hogy született egy terv a megmentésükre. Éspedig az, hogy Jézus végleg meg fogja semmisíteni a kígyót, aki az ördögöt, vagyis Sátánt szimbolizálja.
Így hangzott az ígéret:
„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.”
Valahogy így fordíthatnám le ezt a próféciát mai nyelvre:
„Ellenségeskedés lesz egy egész életen át közted Sátán és Isten népe között, a te követőid és Jézus Krisztus között. Azonban Jézus a fejedre tapos – azaz végül megsemmisít – de te belemarsz a sarkába.” Gondolj arra, hogy Jézus lejött, és meghalt a kereszten értünk. Ez a halál volt az, amikor Sátán belemart Jézus sarkába, de harmadnapon feltámadt.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogyha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.