08. A tüzes kemence
A tüzes kemence
A három fiatal a király előtt állt. Nabukonodozor láthatóan ideges.
- Igaz az, hogy nem hajoltatok meg az aranyszobor előtt?
- Igaz – volt a válasz.
- Mivel szimpatikusak vagytok nekem, kaptok még egy lehetőséget. A zenekar újra elkezd játszani és ti szépen meghajoltok a szobor előtt. Rendben?
- Nem szükséges, hogy még egy próbát tégy, ó király, mert mi nem hajolunk meg a szobor előtt.
- Miért vagytok ilyen vakmerőek. Ki az az Isten, aki ki tudna szabadítani titeket kezemből?
- A mi Istenünk képes megszabadítani, de ha nem tenné is, akkor sem imádjuk az aranyszobrot.
- Akkor nincs más hátra, mint a kemence!
A király megparancsolta, hogy a lehető legforróbbra melegítsék fel a kemencét, és a három héber fiatalembert kötözzék meg, és dobják az égő tüzes kemencébe.
Így is cselekedtek. A kicsapó tűz megölte azokat a katonákat, akik Sidrákot, Misákot és Abednégót a kemencébe dobták. A király a trónusáról figyelte az eseményeket. Egyszer csak megdöbbenve szól tanácsosaihoz:
- Nem három embert dobtunk be a kemencébe?
- De igen!
- Akkor miért látok négy embert sétálni a kemencében? Ráadásul semmi bajuk sincs! A negyedik úgy néz ki, mint az Isten Fia! – Rémüldözött a király.
- Sidrák, Misák és Abednégó, az élő Isten fiai, gyertek ki a kemencéből!
A négy fiatal azonnal kijött. Mindenki csodálkozva nézte őket. Semmi nyomát nem látták a tűznek, sem a ruhájukon, sem a testükön. A király megváltozott. íratott egy levelet, amit elküldött minden tartományba. Ez a levél arról szólt, hogy nincs olyan Isten, mint Sidrák, Misák és Abednégó Istene. Tisztelje mindenki ezt az Istent.
Az Úr a lehetetlen helyzetből is ki tud menteni. Ha hasonló tapasztalatokon szeretnél átmenni, mint ez a három fiatal, akkor légy olyan hűséges, mint ők!