17. A két tanú

A két tanú

Jelenések 11. fejezet

Ez a fejezet két különös tanúról szól. Ezeket a tanúkat Te is ismerheted. A Biblia két része, az Ó- és az Újszövetség – Isten két tanúja. Ezek mondják el Isten akaratát. Világítanak az embereknek. Tanácsot, vigaszt tudnak adni minden élethelyzetben. Amit megjövendölt bennük Isten, azok a dolgok bekövetkeznek, senki és semmi nem akadályozhatja meg. De ezzel a csodás könyvvel történnek rossz dolgok is. Hosszú ideig gyászruhában prédikálhattak, ami azt jelenti hogy a középkor évszázadai alatt tilos volt a Bibliát vagy egyes részeket a Bibliából olvasni, másolni, terjeszteni. Aki ezt tette, életével játszott.

Különösen gonoszul bántak a Bibliával a francia forradalom alatt. Elégették, szamár farkára kötötték az istentelen emberek. Örültek, hogy így kicsúfolhatják Isten szavát. A forradalom rémtettei után megváltozott a helyzet. Ahol Voltaire kijelentette, hogy a Biblia és a vallás megszűnik, ott egy nagy biblia- lerakat létesült. Isten nem engedte, hogy a világ legértékesebb könyvét eltüntessék.

Ebben a fejezetben van időmeghatározás. 42 hónap és 1260 nap. Ha hiszed, ha nem, a kettő ugyanaz. Egy hónap – harminc napból áll. ha a 42-t megszorzod harminccal, akkor 1260 napot kapsz. A bibliai próféciákban egy nap egy évet jelent. Emlékezz csak vissza! Az izraeli kémek 40 napig voltak kikémlelni az Ígéret Földjét. Mivel nem jó hírt hoztak, Isten visszavitte őket a sivatagba. 40 napért 40 évig kellett vándorolniuk még a kietlen vidéken. Így hát az 1260 nap a középkor 1260 évét jelent, ami 538-tól 1798-ig tartott.

A történelem során az emberek két nagy csoportra oszlottak. Szerették olvasni a Bibliát. Igyekeztek tanításai szerint élni. A másik csoport mindent megtett volna, hogy egyetlenegy Szentírás se maradjon. Természetesen ezek olvasni sem akarták ezt a könyvet.

Te is valamelyik csoportba tartozol. Remélem, hogy Te szereted a Bibliát és örömmel hallgatod!