6. rész

IV.Egy idegen van az otthonomban

Számomra súlyos megrázkódtatást jelentett, hogy tizennégy évi házasságunk után, egyszeriben feleségemmel, mint egy idegennel kellett együtt élnem. Tizennégy év alatt építettük fel házasságunkat, és hálásak voltunk a kölcsönös megértésért, a harmóniáért, amit elértünk. Mint a legtöbb házasságban, nálunk is voltak nehéz pillanatok, azonban Isten szeretete és gondoskodása iránti bizalom jegyében ezeket nem legyőzhetetlen akadályokká, hanem felfelé vezető lépcsőkké tettük. Legboldogabb éveinket Bessemerben töltöttük, és egyházunk tagjai tisztelték és csodálták feleségemet, mert a Jézus Krisztusban való hitről tett bizonyságot szavaival és életével.

            Mindig nagyon komolyan vette a Krisztusért való életet. Gyakran juttatta kifejezésre azon meggyőződését, hogy egy fél kereszténynek kevés értéke van. Ő maga megpróbálta a kereszténység alapelveit a családi kapcsolatokban, barátaihoz, az egyházhoz és szomszédaihoz való viszonyában a gyakorlatba átültetni. Életének lényeges részét képezte a komoly bibliatanulmányozás. Szerette a Bibliát, mint Isten szavát, mélyen és rendíthetetlenül. A Szentírás tanácsát és vezetését jól ismerte, mint az élet egyetlen értelmes és megbízható zsinórmértékét. Vasárnapi iskola, bibliai táborok szülei nevelése, beleplántálták a Biblia iránti tiszteletet, és ez hozzá segítette ahhoz, hogy abban higgyen, és Isten írott szavában bízzon.

            Feleségem már a lutheránus ifjúsági szervezetben is nagyon aktív volt, és szoros kapcsolatban érezte magát az egyházzal. Lelkesen részt vett minden egyházi tevékenységben, amely kerületükben adódott. Az iskola befejezése után szívesen tanult volna egy keresztény kollégiumban. Az 1950/51-es évben a Suomi kollégiumot látogatta, melyet a Finn evangélikus-lutheránus egyház alapított Hancockban. Nagyon örült és hálás volt a légkör miatt, mely abban az időben ott uralkodott, és szívesen részt vett az ima-összejöveteleken, és a környék különböző templomaiba való utazásokon.

            Az eleven lelki élethez párhuzamosan kapcsolódott a sport iránti szeretete. Úszás, kerékpározás, teniszezés, korcsolyázás és síelés. Láthatóan jó néhány sportág volt, melyben aktívan gyakorolta magát. A sport iránti lelkesedése nem csupán öncélú sportrajongás volt, hanem egy bizonyos szükségletből fakadt. Shirley, természeténél fogva, egy olyan nő, akinek lelki, szellemi közérzete szorosan összefüggött fizikai és testi egészségével, amelyhez hozzá tartozott az életöröm és az aktív mozgás. Shirley mindig keresett valakit, aki ugyanúgy vélekedett a sportról és a mozgásról mint ő, valakit, aki ösztönösen felfogta, hogy a testi és lelki egészség ugyanazon éremnek a két oldala. Azután egyik napon találkozott egy keresztény nővel, aki hasonló szemléletet képviselt. Megtudta, hogy valaki egy régi csűrben kosárlabda játékot szervezett a környék fiataljai számára. Ott Shirley is részt vehetett a játékokban. Egyik ilyen játék alkalmával megismerkedett egy fogorvos feleségével, aki H. N. Adventista volt.

            Amikor az illető hallott feleségem sport iránti lelkesedéséről, meghívta őt, vegyen részt a röplabda-játékokon, ahol az adventisták rendszeresen találkoztak egy tornateremben. Shirley nagyon boldog volt, és hamarosan megismerkedett olyan emberekkel, akik – akárcsak ő – tudatában voltak a testi, fizikai mozgás szükségességének.

            Bertha Bigford és Shirley hamarosan szoros barátságba kerültek egymással. Nyáron gyakran teniszeztek együtt, télen pedig közösen korcsolyáztak és síeltek. A röplabda és az úszás szintén sporttevékenységükhöz tartozott, melyeket egész évben lehetett gyakorolni.

            Feleségemnek azért is kellett sportolnia, mivel elég makacs vastagbél-hurutot kellett leküzdenie. Orvosa kimondottan sok mozgást ajánlott neki. Így kezdett el kerékpározni is. Dühös elszántsággal tréningezte lábait és tüdejét a hosszú túrákon. Hamarosan 15 kilométert kerékpározott a szomszéd városig és vissza. Nyár végére hurutja elmúlt. Ez a tapasztalata megerősítette abbeli meggyőződését, hogy a fizikai mozgás nagyon fontos a jó egészség megőrzése érdekében. Természetesen sok ismerőse bátorította őt, hogy naponta, céltudatosan végezzen sport-gyakorlatokat.

            Ebben az időben fedezte fel azt is, hogy a táplálkozás is közvetlenül befolyással van a testi és lelki egészségre. Az álmatlanság elleni hosszú küzdelemben akkor ért el eredményt, amikor elhatározta, hogy nem iszik többé kávét.

            Mozgás-programjában támogattam őt, mivel a gyermekek és én is, az ő jó egészségéből hasznot húztunk. A természettel való harmóniájában ő volt a legboldogabb, legmegelégedettebb, és leglelkiismeretesebb feleség és anya. Meg akarta tapasztalni, ismerni azt a legegészségesebb életet, amit Isten adni akart néki. Kész volt mindent alárendelni, hogy ezt a célt elérhesse.

            A Biblia a keresztényeknek az önuralom gyakorlását ajánlja:

“Mert a testnek  gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.” Rm.8,6. (Károli ford.)

“Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust,  és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” Rm.13,14. (Károli ford.)

“Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. … A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók,  melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. ” Gal.5,16.19.

“Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.” (Ref. ford.)

A reformáció és a pietisták lutheránus hagyománya szintén ezt hangsúlyozta ki. Bibliai és evangéliumi neveltetése alapján már a korai években magas mércét állított fel keresztényi magatartása és erkölcse tekintetében. Nem járt táncolni, nem dohányzott és nem ivott alkoholt. Igyekezett egyszerűen öltözködni, ami elvbeli szerénységének megfelelt. A túlzott kifestésről és az ékszerekről nem tartott semmit, nem értékelte azokat. Mivel én jobban ismertem őt, mint bárki más, bizonyíthatom, hogy nem érezte magát magasabbrendűnek másoknál, és a másképpen gondolkodókat sem ítélte el. Az a mérce, melyet önmaga elé állított, azért volt olyan magas, mert a sajátja volt. A maga számára Isten akarata kifejezésének tekintette a Szentírás szerinti keresztényi életmódot.

            Feleségem szigorú hívői életvitele és az evangéliumi Lutheránus közösség iránti szeretete egész életét jellemezte. Ez különféle módon jutott kifejezésre. Például korai döntésében, amelyben tizedfizetésre kötelezte el magát az egyház missziójának támogatása érdekében. Hálás volt lutheránus neveltetéséért, amely lelkiéletét kialakította. A finnországi evangéliumi és pietista Lutheránia közvetítette számára s Szentírásnak – mint Isten Igéjének - szeretetét. Ők tartották ébren érdeklődését a világmisszió iránt, és az emberek megmentésének vágyát táplálták benne.

            Amikor Bertha személyében barátnőre talált, aki a keresztényi hitet hozzá hasonló módon értelmezte, elkezdett Berthával hitükről beszélgetni. Gyakran imádkoztak együtt. Ez a barátság minél inkább elmélyült és kifejlődött, annál erősebb lett Shirley meggyőződése, hogy újonnan nyert barátnője valahogyan Isten tervének megfelelően lett része életének. Amikor Bertha az adventisták sátor-összejövetelére meghívta őt Wisconainba, ő igent mondott. Kíváncsisága és lelki közösség utáni szükséglete indította őt döntésre. Szerette az ilyen biblia-napokat, s eddig alig múlt el olyan nyár, amikor legalább egy hétig ne vett volna részt valamilyen bibliatáboron. Más keresztényekkel való közösség, és a mélyenható bibliatanulmányozás számára éppolyan fontos volt, mint a sport-tevékenység.

            Bizonyára tudatában volt annak a veszélynek, kockázatnak, amelyre vállalkozott. Shirley és Bertha sokat imádkoztak ez utazás miatt. Nem volt okom kételkedni afelől, hogy képes megvédelmezni magát a hamis tanításoktól, és hithűsége mellett megmarad.

            Amikor végül megkérdezett, hogy van-e valami kifogásom ez utazás ellen, nem láttam semmi okot a tiltakozásra. Arra a kérdésemre, vajon tudja-e hitbelileg hol áll, igennel válaszolt. Így beleegyeztem, hogy együtt elmenjenek. A közbeeső időben Dáviddal és Rhodával tervet készítettünk, hogy nővéremnek a családját meglátogatjuk. Néhány nappal feleségem elutazása előtt útra keltünk. Azon a napon Shirley önmagával küszködött, súlyos harcot vívott, hogy vajon elmenjen-e. Csaknem az egész éjszakát könnyek között töltötte. Kérte Istent, hogy vezesse őt helyes döntésre. Másnap reggel a rádióban egy lelkészt hallott a következő témáról beszélni: “Ne nézz magad mögé!” Isten szavának vette ezt, és a tervezett utazást illetően némileg megnyugodott. A következő napon a rádióban ezeket a szavakat hallotta: “Így küldelek titeket, érettem szenvedni.”

            A sátor-összejövetelre való utazás éjszakáján Shirley ismét több órát töltött imádkozással, és kifejezte abbeli szándékát, hogy kész értelmét és szívét nyitva tartani mindaz előtt, amit Isten mutatni akar néki. Döntése ellenére sem szűnt meg nyugtalansága – későbbi beszámolója szerint. Először is sejtette tettének várható következményeit. Ebben a pillanatban csengett a telefon. A készüléknél Bertha férje volt. Gondolta, hogy küzdelmei lesznek, ezért néhány vigasztaló, bátorító szót kívánt mondani. Figyelmeztette, hogy semmit se hamarkodjon el, és bízzon teljesen Istenben.

            Ekkor teljesen Isten kezében érezte magát, belsőleg feloldódott, és elment a 10 napos sátoros összejövetelre.

            Az oda vezető úton elkezdte W. R. Beach könyvét olvasni, amelynek címe “Az üdvösség dimenziói” volt. Mélyen érintették őt az olvasottak.

            A sátor-összejövetelen János evangéliumáról szóló elmélkedést hallotta, amelynek középpontjában egész különös módon Krisztus állt. Amikor később beszélt a lelkésszel, megtudta, hogy egy évet töltött a lutheránus szemináriumon. A Jel.2,10. versét idézte:

“Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját”. Jel.2,10.

Szájára ismét további utalás volt arra, hogy Isten irányította az ő döntését, hogy az összejövetelen részt vegyen. A lelkész emlékezett egy istenfélő, jámbor lutheránus evangélistára, akit régen megismert.

            Az est szónoka is jó benyomást gyakorolt rá, amikor az adventi üzenet egységét kimutatta , és a Bibliából kifejtette az advent mozgalom szándékát és tevékenységét. Felismerte a szombat jelentőségét, és azt a szerepet, amelyet betölt majd Isten tervében a végső időben.

Ugyanezen az esti áhítaton még egyszer hallotta Isten szavát, mellyel Lótot és feleségét figyelmeztette: “Hátra ne tekints!” (Móz.I.19,17.) A rádió-prédikációra emlékezett ekkor, melyet néhány nappal előbb hallott, és ami imameghallgatásnak tűnt számára.

            A következő napon Shirley egy barátságos hölggyel ismerkedett meg, aki szerette volna megtudni, hogy ő is H. N. Adventista-egyház Amikor nemmel válaszolt, ez a hölgy elmondta, hogy amikor először látta meg feleségemet, mennyire késztetve érezte magát arra, hogy érte imádkozzon.

            Egy másik alkalommal hallotta feleségem, amint egy házaspár lebilincselő módon beszélte el az advent-üzenet melletti döntésük körülményeit. Addig egész életüket a Lutheránus egyházhoz tartozva töltötték. Boldognak látszottak, hogy így döntöttek. Amikor később Shirley beszélgetett velük, megígérték, hogy imádkoznak érte. Őszinteségük és hűséges bizonyságtételük maradandó benyomást gyakorolt feleségemre.

            A naponkénti rendezvények és személyes találkozások megerősítették Shirley érdeklődését, és nagyobb figyelemmel hallgatta az Igét. Fontos volt számára, hogy semmit ne mulasszon el. Mindinkább érezte, hogy jövője nagyon is attól függ, amit itt hallott. Később elbeszélte nekem a hallottak feletti örömét, de aggodalmát is az ebből fakadó következmények miatt.

            Azon a héten nagyon sok időt töltött el imában, és komolyan kérte Istent, vezesse őt. Mindabban, amit hallott, felismerte az igazságot, mert igazolva látta mindazt a Szentírás által. Hét végén követte a döntésre történő felhívást, és kérte a résztvevőket, imádkozzanak érte. Mivel a hallott Ige megragadta őt, nagyon is igényelte Isten különleges módon történő vezetését.

Ott a sátor-összejövetelen ünnepelte először a hetedik napot, a szombatot. Ekkor határozta el, hogy életének hátrelévő részében megszenteli ezt a napot, mint hitvallomásainak egyik jelét. Tudta jól, hogy otthon nagy nehézségekkel kell majd számolnia. Hamarosan vissza kell térnie férjéhez, aki lutheránus pap, és ott mint pap-feleségtől, kötelességeinek teljesítését várják el tőle. Minden családban, ahol különböző hitvallásúak vannak együtt, már elég sok probléma adódott, azonban egy lelkész otthonára még sokkal inkább negatív módon hat a hitigazságokban való különbözőség.

            Hazautazása alatt sok emberre kellett gondolnia: gyermekeire, férjére, testvérére, aki húsz év óta volt lutheránus pap, és egy másik testvérére, aki gyakran prédikált mint laikus, valamint az én családom tagjaira, és – természetesen – minden gyülekezeti tagra. Új meggyőződése döntő hatással lesz mindnyájunkra. Mégis világos volt előtte, hogy azon az úton kell mennie, melyen úgy látszik, Isten vezeti őt.

            Becsületes, nyílt és őszinte akart maradni, és semmit sem akart előlem eltitkolni, ezért szilárdan elhatározta, mihelyst haza jön, mindent pontosan elmond nekem. Sajnálatos módon erre nem adódott alkalom. Minden esetre az első fejezetben leírt események előtt nem.

            Shirley, addig a szerencsétlen szombatnapig, amikor elhatározta, hogy döntése mellett kitart, még nem határozta el, hogy adventista lesz, noha én ettől, mint elkerülhetetlentől, nagyon tartottam.

            Amikor a következő időben mind többet olvasott, további adventista tanokat valósított meg a gyakorlatban. Egész életmódja, viselkedése megváltozott. Nemcsak a szombatot tartotta meg, hanem még az eddigieknél is egészségesebb életmódra törekedett, amint azt az adventisták ajánlották neki.

            Shirley valójában idegenné lett számomra. Akkoriban semmi összefüggést nem találtam korábbi életmódja és meggyőződése között, és aközött, amit most gyakorolt. Minden radikálisan másnak látszott, korábbi konzervatív beállítottsága ellenére.

            Mindenki, akit ismertünk, a vasárnapot tisztelte – ő a szombatot tartotta szent napnak. A változás egész életstílusára kihatással volt. A változás főzési módszereire is hatással volt. Mind több hústalan ételt tett az asztalra. Az ékszerek hordásának addig sem tulajdonított nagy jelentőséget, most azonban teljesen felhagyott vele. Noha szüntelenül biztosított afelől, hogy személyes beállítottsága semmiképpen sem korlátozza egymás iránti viszonyunkat, mégis ez a magatartás valahogyan elidegenített bennünket egymástól.

            A napok teltek, s nyugtalanságom mindinkább növekedett. Az egész szituáció szokatlan volta uralta gondolataimat, és komolyan korlátozta kapcsolatainkat. Ingerlékenység és feszültség lépett a békesség és nyugalom helyébe. A harmónia helyett egyenetlenség. lett úrrá otthonomban. Az egymás iránti megértés mind nehezebb lett. Ha ezekre az időkre visszatekintek, biztos vagyok benne, hogy én éppen olyan idegenné lettem számára, mint ő lett az én számomra.

(Folytatása következik)