Állj végre talpra!
Elég volt már a sebeid nyalogatásából! A panaszáradatból! Hogy te milyen szerencsétlen vagy! Hogy hányszor ért baj az egész életedben!
Elég volt!
Állj végre talpra!
Nézz végig az életeden, hogy a születésed óta hányszor tapasztalhattad már, milyen erős, hatalmas a te Istened!
Vagy már elfelejtetted azokat a dolgokat, amik miatt akkor, ott azt mondtad, „Ez isteni csoda volt! Köszönöm, Uram!”
Pál apostolnak is ezt mondta Jézus. „De kelj fel, és állj lábra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amit láttál, és ami miatt még meg fogok neked jelenni.” (Apcsel 26:16)
Neked is szól a felhívás.
Állj végre talpra, és indulj el! Mondd el a világnak! Mondd el a házastársadnak, mondd el a gyermekeidnek, mondd el a szomszédaidnak! Hiszen erre hívott el az Úr. Hogy bizonyságtevője legyél, és nem arra, hogy a panaszoddal áraszd el a környezetedet.
– Persze, könnyű neked – mondod magadban –, ha neked lenne olyan bajod, mint nekem… – és máris sorolod. Hidd el, nem kaptál többet, mint amennyit el bírsz hordozni. Sőt, az erőt is megkaptad ahhoz.
Így hát „Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, mekkora vihar vesz körül, inkább mondd te a viharnak, mekkora Isten áll mögötted!”
Így indulj el a mai napon!