Ami nem szorul fejlesztésre

Ami nem szorul fejlesztésre

Mindannyian megfigyeljük, nap mint nap találkozunk vele, de nem tudatosítjuk magunkban, hogy amit az ember készít, az folyton javítgatásra, fejlesztésre szorul. Gyakorlatilag az ember még egyetlen dolgot sem tudott megalkotni úgy, hogy az ne avuljon el idővel. És ez az idő a mai „haladásban” egyre rövidül. Ahogy távolodunk a teremtéstől, egyre kevesebb ideig igazak azok a meghatározó elméletek, filozófiák, amelyeket alkotunk. Ennek oka, hogy az élet „vegyületében” eltolódnak az arányok. Egyre kevesebb isteni mellett egyre több emberi adódik össze, ami magával hozza a tökéletlenséget.

Isten viszont nem így alkotott. Amikor nekiállt létrehozni a dolgokat, csk olyan dolgokat készített, amelyek tovább nem fejleszthetők. Amikor Isten a teremtéskor kimondta a teremtményekről és a világról, hogy minden jó, illetve, hogy minden igen jó (tób=jó és szép), akkor azzal azt is kijelentette, hogy az többé nem szorul csiszolgatásra, fejlesztésre, nem kell újabb és jobb típusokkal előállni.

Hatalmas a különbség tehát az Isten teremtése és az ember „teremtése” között. Míg az ember legfeljebb kísérletezik (lásd kísérleti tudomány), és minél inkább Isten nélkül teszi ezt, annál biztosabb, hogy a végeredmény problémás lesz, addig Isten alaposan átgondolt mindent. Még azt is, mi lesz egymilliárd év múlva, mi lesz, ha mégis felüti a bűn a fejét, ha ez vagy az történik. Gyakorlatilag mindenre tekintettel volt, míg mi csak legfeljebb egy-két dologra vagyunk képesek tekintettel lenni, és olyan hibákat követünk el, mint a fosszilis üzemanyagok használata.

Isten tökéletességét jelzi, és az ember tökéletlenségét, hogy míg az egyik csak tovább nem tökéletesíthetőt hoz létre, addig a másik csak olyat, ami folytonos fejlesztésre szorul, vagyis tökéletlen.