Anyák napi versek gyüjteménye

Cser Gábor: Anyuka

Sok - sok ezer csillag ragyog,
s én bizonytalan vagyok,
melyikük a legfényesebb?

Sok sugara van a Napnak,
színarany melegből vannak,
melyikük a legmelegebb?

Óceán millió cseppje!
A fejemet töröm egyre,
melyikük a legeslegszebb?

A rét százezer virágja!
Melyikük a rét királya?
Melyik szál a legszínesebb?

Csillag, csepp, napsugár, virág
vagy akár az egész világ….
Anyukám a legkedvesebb!


Fecske Csaba: Hol voltam?

Hol voltam, mikor még
nem voltam?
Előletek jól
elbújtam.
Pici búzamag,
az voltam,
ezüstcsillag egy
álomban.
Mi minden voltam
helyettem,
mielőtt meg nem
születtem!


Bertók László :Reggel, mikor kihunyom
a szemem

Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok, de nőttem,
akkor a napot az égre teszem,
hogy aki akar, fölébredjen.

Délben, mikor én leszek a nagyobb,
sok-sok palacsintát eszem meg,
és mindenkinek én világítok,
de akkor is téged szeretlek.

Este, mikor behunyom a napot,
ne oltsd el a villanyt, ne
menj ki,
én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni.


Öcsi vagy hugi
Repül a gólya,
teli a motyója,
betartja a szavát,
hozza már a babát,
Mert hát megígérte,
hogy elmegy érte.
Anyu nagyon várja,
karjait kitárja
baba belerepül,
S minden kiderül,
mert ez titok ugyi,
öcsi lesz vagy hugi.


Amikor majd nagy leszek…

Amikor majd nagy leszek,
Egy szép országot veszek,
én leszek ott a király,
anyukám a királylány.

Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.

Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.

De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.

Dal: Este jó!


Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
világ.

Weöres Sándor: Szunnyadj kisbaba

Szunnyadj kisbaba,
őriz halk szoba,
Zsongó éjszaka,
csillagfény.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold éjszaka,
Letekint egymaga:
"Aludjál,
kisbaba!"

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém


Aranysuhanású
,Napot,
folyók
kék arcát,
egeket,
néked adom
a távoli hegyeket,
erdőt,
mezőt
a tavasz
minden ágát,
csillagok
legszebb virágát!

Veres Csilla: Néked álmodom anyu

Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.

Nagymamáknak


Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.
Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.


A nagymama

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
minden félős unokát.

A nagymama lába fáj,
mégis veled szaladgál,
versenyt fut az idővel,
majd megtudod idővel.

A nagymama elringat,
simogat és puszilgat,
hallgasd meg, hogy mit mesél,
s az ő álma te legyél.


Fuvola - dallamos
emberi angyalos
kinyílt szeretet.

Csöngettyűs öröm
Virágzó - gyönyörű
békesség veled.

Gyurkovics Tibor: MESE
Azt mondja anya, a szőlőnek
föl kell nőni karó nélkül,
azt mondja anya, a szülőnek
meg kell élni gyerek nélkül.
Én azt mondom, az eresznek
nem lehet folynia eső nélkül,
azt mondom, hogy a gyereknek
nem lehet élni szülő nélkül.

Vallomás

És néha mégis jó, hogy anya van,
és néha jó, hogy apa hazajön,
megérkezik, mint reszkető diák,
megérkezik, mint szemembe a könny.


Anyám-apám szerelme

Anyámnak szép írása volt,
akár a menüett,
úgy kanyarította alá
a kecses betűket,
keringtek és lebegtek és
perdültek, mint a tánc,
apámra kacskaringatón
fonódott így a lánc.
Anyám azt mondta: nem jöhet,
mert fél, nem szereti,
apám azt írta: mindenét
fölajánlja neki.
Anyám azt írta: nem lehet,
apám azt, hogy muszáj,
és röpködtek a levelek
és suttogott a száj.
Anyám mindig ellenkezett,
azt írta, hogy: ne, ne!
apám a levelek között
csak fuldokolt: te, te!
Forogtak, lengtek a betűk,
Kulcsoltak, mint a lánc,
És így lett egyre szabadabb
És szédítőbb a tánc...


Devecseri Gábor: Anyák napján, Édesanyám

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?
Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.

Jankovich Ferenc: Anyák napján

Egy fényes kismadár
torkát megnyitotta.
Halljátok, így dalol
a kis madár torka:
Nap támadt az égen
kékellő magasban,
fény suhog az ágon,
tavasz van, tavasz van.
Kicsiny bimbóikat
pólyálgatják a fák,
ringatják, dajkálják,
mint jó édesanyák.
Ti is, mint tavasszal
bimbóikat a fák,
úgy ringattok minket,
kedves édesanyák.
A mi életünket
munkálja a szíved,
mint égen a Nap
a szép kikeletet.
Köszönjük a tavaszt,
mit tőletek kaptunk,
ne haragudjatok
hogyha rosszalkodtunk.
Kedves Édesanyák,
ígérjük, hogy nyárra
tiszta ötöst hozunk
a bizonyítványba.
Tanulunk, mert tudom:
ki mint vet, úgy arat -
munkálja a tavasz
a jövendő nyarat.
Egy csokor színes szó,
mint egy csokor virág:
fogadjátok tőlünk
kedves Édesanyák!

Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban Napra vártam,
Hűs harmatban térdig jártam.
Szellő szárnyát bontogatta,
Szöghajamat felborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
Harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcsem beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
Édesanyám mellé bújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre,
Könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
Kicsi lányát ölbevette
Sűrű könnyem lecsókolta,
Szelíd szóval lágyan mondta:
"Be szép verset mondtál lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját,
Ünnepeltük anyáknapját!

Serkenj fel, kegyes nép

Serkenj fel, kegyes nép,
Mosolyog az hajnal,
Arany szál tollakkal
Repdes, mint egy angyal.
Ingó bingó zöld fűszál
Szépen felöltöztik,
Liliom, rózsával,
Meg is törülközik.
Amennyi fűszál van
A tarka mezőbe
Annyi áldás szálljon
Jó anyánk fejére.


MENTOVICS ÉVA: ELMESÉLEM, HOGY SZERETLEK

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál,
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó anyácskám
úgy szeretlek téged.
 

Halász Judit: Az én Anyukám

Szeretem, amikor felkelek, jó lesz a kedvem, ha felnevet.
Szeretem, amikor enni ad, azt is, ha álmából felriad.
Szeretem, amikor kócosabb,
reggel is, amikor morcosabb.
Szeretem, amikor mérgesebb, ilyenkor talán még édesebb.
Szeretem, amikor jót mesél, azt is, ha velem mendegél.
Szeretem, amikor puszit ad, s húsvétkor hozza a nyuszikat,
szeretem, amikor megdicsér, és ha a suliig elkísér,
szeretem, amikor átkarol, homlokon csókol és rám hajol.
Szeretem, amikor dolga van, meglátom rajta, ha gondja van.
Szeretem, amikor ölbe vesz, azt is, ha esténként kádba tesz.
Szeretem, amikor kérdezem, jó-e ha öleli két kezem?
Szeretem nagyon, ez nem vitás, annyira és úgy, mint senki más!


Beney Zsuzsa: Vándorút

Sűrű árnyak sötétjében,
csillogó szél zöld fényében,
tűlevelek szőnyegén
hová, kis legény?

Csillagbokrok ág-bogában,
bársony égbolt sátorában,
óriás hegyek peremén
merre, kis legény?

Virágok bimbója árnyán
lovagoltál fűszál hátán,
levél fényes tenyerén
nődögéltél csepp legény.

Csillagfürtök alatt háltál,
fáztál-e, míg rám találtál?
Gyöngyszemek közt sirdogáltál,
édes kicsikém!

Hajad most erdők sötétje,
szemed csillag reszketése,
Tekinteted csupa fény -
megérkeztél, kis legény!



Rákos Sándor: Nagyanyó


Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.

Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.

Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!


Csernay József: Nagyanyának


Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.


Ingrid Sjöstrand: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.

Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

~

Anyák napja szép reggelén
Virágot hoz egy kislegény.
Könnyet csal anyja szemében;
"Milyen pici volt még két éve!"

Drága, drága édesanyám!
Tiéd ez a sok szép virág.
Sárga nárcisz, fehér rózsa,
Neked kötöttem csokorban.

Szeretném én megköszönni,
amit szoktál nekem adni:
Mérhetetlen boldogságot,
Szeretet, vidámságot.



Mentovics Éva: Rezdülések

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.


A LEGDRÁGÁBB ANYUKÁNAK

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon!



MENTOVICS ÉVA: ELMESÉLEM, HOGY SZERETLEK 


Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál,
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó anyácskám
- úgy szeretlek téged.


Osvát Erzsébet : Ha nagy leszek 

Ha nagy leszek, és Te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is, mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek.


Szalokczay Lajos: Anyukát rajzolok

Egy nagy kör a feje,
két kis pont a szeme,
ez a görbe vonalka
simogató keze.
Hajat is rajzolok,
kócosat nem bánom,
az én édesanyám
legszebb a világon.


MENTOVICS ÉVA: KÖSZÖNÖM, HOGY ITT VAGY NEKEM! 

Bármi bánat érte lelkem,
könny áztatta szemedet.
Örömömben, vígságomban
szemed velem nevetett.

Megtanítasz minden jóra,
repítesz a nagy hintán.
Rajtakapsz egy huncutságon,
szemed vígan kacsint rám.

Ha elestem, felemeltél,
megpusziltad sebemet.
Minden egyes mozdulatod
áthatja a szeretet.

Elmesélném, m’ért szeretlek?
Bíz, azt estig mondhatnám.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem
édes, drága jó anyám!


MENTOVICS ÉVA: SZÍNES VIRÁGCSOKOR

Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
- Ünnep van ma, ünnep van ma! -
Kismadár is dalolja.

Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az édesanyámnak?

Ha a Napot fényes égről
kezembe foghatnám,
rákötnék egy piros masnit,
és ölébe adnám.

Hogyha a sok fénylő csillag
elérhető lenne,
nekiadnám azt is szépen
egy csokorba kötve.

Ha a fénylő, kerek Holdat
kezembe vehetném,
pislákoló kis lámpásnak
szobájába vinném.

De mivel az égbolt távol,
őket el nem érem,
kötök egy szép tarka csokrot
kint, a kerek réten.

Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked édesanyám
mondani akartam.



Jó leszek! ( svéd gyerekvers ) 

Ezentúl jó leszek
állíthatom
reggeltől estig
tetőtől talpig
csupa jó leszek.
a füleimet ezentúl
mindig megmosom
rendbe rakom a ruhám
tiszták lesznek a körmeim
köszönök szépen mindenkinek
azt teszem csak,
ami szép és jó.

Ha már jó leszek
és ezután az leszek
nem verekszem
nem csúfolkodom
nem húzom meg a lányok haját
semmit sem teszek
amit nem szabad
a legeslegjobb gyerek én leszek,
ha majd nagy leszek
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!


 

Anyák napja 2004. május 1.

Bevonulás virággal a kézben egymás mögött.

Bevonulási dal: Már megjöttünk ez helyre 

Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére.
Anyánk, légy reménységbe, köszöntünk egészségbe.

Gyöngyharmatos hajnalba, kivirult a hajnalka,
Szép kivirult hajnalkák, köszöntsétek jó Anyát.

Vers: Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varásszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiálltok,
csak annyit, hogy: Anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csudajó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csudaszó ez.

Anyu! anyu! anyu!
hangzik este-reggel
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

Anyu! anyu! anyu!
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Dal: Az árgyélus kismadár

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
En sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg gyönge kis madárka!


Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg gyönge kis madárka!

Vers: Édesanya becéz engem


Így nevez, így becéz
Édesanya engem:

Minden gyermek mond egy szót:

Csillagom
Cicám
Ginám
Kisszívem
Édesem
Napocskám
Katicabogaram
Életem
Kicsikém
Szememfénye
Drága, kicsi lelkem!
Bogárkám
Violám
Harmatos virágom!

Vannak-e szebb szavak
Ezen a világon?
Töröm a fejem,
Hátha lelek mégis.
Miért ne tudnám becézgetni
Édesanyát én is:

Minden gyermek mond egy szót:

Anyu
Mama
Mami...
Vers: Donkó László: Édesanyám

Édesanyám tulipánfa,
édes-kedves minden ága.
Egyik ága édes lelke
hogyha sírnék, átölelne,

Másik ága kedves karja,
lázas testem betakarja.
Édesanyám, tulipánfa,
engem ölel minden ága!

Dal: Serkenj fel!

Serkenj fel, kegyes nép,
Mosolyog az hajnal,
Arany szál tollakkal
Repdes, mint egy angyal.
Ingó bingó zöld fűszál
Szépen felöltöztik,
Liliom, rózsával,
Meg is törülközik.
Amennyi fűszál van
A tarka mezőbe
Annyi áldás szálljon
Jó anyánk fejére.

Vers: Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
-itt e földön senki sem szerethet jobban!-
Köszönöm, a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!


Vers: Édesanyámnak 

Mindenki együtt mondja fel a verset:

Virágot kerestem,
pirosat, fehéret,
bokrétába kötöm, s oda adom néked.

Nem is kívánok én
érette egyebet,
csak hogy édesanyám,
ölelj meg csókolj meg!

Virágok odaadása az Édesanyáknak/Édesapáknak.

Dal: Orgona ága...

Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára, illatosan.
Zúgja az erdő, susogja a szellő,
Üzenik az ágak, lombok:
Légy te mindig nagyon boldog
Edesanyám!


VÉGE


*****
Anya ujjai


Amikor még kisrügy voltam,
Este anyához hajoltam,
S mondtam: Anya ne varrj már ma,
Fektess ágyba.
Mint virág, nyílt tíz ujja,
Suhant lágyan homlokomra:

Volt eggyem: simogatás,
Kettem : borogatás,
Hármam: szelídség,
Négyem. Játék,
Ötöm: mese,
Hatom: béke,
Hetem: csibepuhaság,
Nyolcam: almafavirág,
Kilencem: bársony,
Tízem: nyugodt álom.

*****
Boglya tetején áll (egy) gólya,
Korom fekete szárnya tolla,
Apró a sása, hosszú a szárnya.
Kis kacsa fürdik fekete tóba.

*****
Én kicsike vagyok,
nagyot nem mondhatok .
Szüleim kertjében
most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni,
mint pünkösdi rózsa,
De ki nem nyílhatok,
csak úgy illatozok.

*****
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám én a szemem,
de már nem lehet…

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

*****
Május, május,
az idő csodaszép
Nézd csak, nézd csak,
fenn az ég csupa kék!
Menjünk együtt,
gyere hát szaporán .
Nótánk fújja a fiú,
meg a lány!

*****
Mély kútba tekintek, arany szálat szakítok.
Benne látom testvérkémet,
Bíborba bársonyba, gyöngyös koszorúba.

*****
Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, búzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

*****
Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétol
napnyugtáig ragyogtál.

*****
Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.
Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
Szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.

*****
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

*****
Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

*****
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tolem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

*****
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél 

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

*****
Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.

*****
Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.
Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.
Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.
Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.

*****
Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülo csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

*****
Iványi Mária: Nagyanyónak

Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.

*****
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

*****
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítot old az ég vizében.

*****
Anyák napjára
Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.

*****
Anyámnak/Nagymamámnak

Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.
Nem is kívánok én
Érette egyebet
Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)
Az Isten tartsa meg.

*****
Édesanyám, anyáknapja
ünnep kis szívemnek,
hosszú verset nem tudok még,
inkább megölellek.

*****
Jó napot kívánok!
Szabad-e bejönni,
kicsit elidőzni,
s az Édesanyákat
dallal köszönteni?

*****
Egy csokor színes szó,
mint egy csokor virág
fogadjátok tőlünk,
kedves Édesanyák!

*****
Zelk Zoltán: Reggel óta...

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet!

Nem leltem rá szavakat,
még verset sem tanultam!
Minden amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban!

*****
Ha nagy leszek, és te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi,
kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot kenyeret,
banánt is , mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek!

*****
Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya, milyen voltam,
Amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
És tehozzád hogyan szóltam?

Mesélj rólam! Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Gyönyörködtél akkor bennem,
Úgy neveztél kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
A hasadban rúgdalóztam
Tudtad-e, hogy milyen leszek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya, mesélj rólam,
milyen lettem, amikor már megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
Akkor is szerettél volna?

*****
Mészáros Piroska: Köszöntő

Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod,
Nyílnak már a réten tarkaszín virágok.

Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor,
Kislányod helyett beszéljen a csokor.

Árkon át futottam, néked hogy kinyíltan
Anyák ünnepére köszöntőül hozzám.

*****
Gazdag Erzsi: A legszebb május

Május első hajnalán
kinyílott a tulipán,
kinyílott a nefelejcs is
Öreganyám udvarán.

„Szép ünnepet, jó ünnepet!”
-köszöntött a tulipán.
„Szebbet jobbat, mint tavaly volt!”
-felelte rá nagyanyám.

Ekkor léptem udvarunkba,
s így fogadott nagyanyám:
„Ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!”

*****
Kvitko:Fecske

Puha fészek melegén fiatal kis fecske
kíváncsian egyre édesanyját leste.
Kicsi fecske csivitel kora reggel óta:
„Mondd anyuka, hogy leszek jó fecske fióka?
Sárból hogyan tapasztunk fészket ilyen szépen?
S hol a napfény, amikor felhő van az égen?
Ősszel hova repülünk olyan nagyon messze?
S mondd, ott túl a tengeren, hegy és folyó lesz-e?”
Csicsereg és kukucskál, jobbra-balra, szerte,
felröppen egy szunyogért, s ni már le is nyelte!
„Jól csináltad fiacskám, éppen ahogy kellett!
Majd megtanulsz minden mást is Édesanya mellett!”

*****
Anyák napján Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma.
Olyan jó, hogy anyukámnak is van Édesanyja.

Reggel mikor felébredtem, az jutott eszembe:
Anyák napján legyen virág mind a két kezembe!

Egyik csokrot neked szedtem odakünn a réten.
Te is sokat fáradoztál évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat,
Jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,
és hogy az én anyukámat felnevelted nékem.

*****
Blaskó Mária: De jó annak 

De jó annak kinek van még Édesapja, Anyja.
Az életben bármi éri, nincsen elhagyatva.

Hogyha beteg, a jó anya virraszt ágya mellett,
Hogyha bántják, a szülei védelmére kelnek.

Ha bajban van segít neki Édesapja,Anyja,
Ha szomorú, szüleitől meg lesz vígasztalva.

Míg legalább egy szülőd él, addig még jó néktek.
Isten adjon a szülőknek hosszú-hosszú éltet!

*****
Ámon Ágnes: Anyák napjára 

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

*****
Nevet az ég

Nevet az ég tiszta kéken, május napja fenn az égen,
csillog, villog mint a láng, arany fényét önti ránk.

Bizony bőven öntse is csak, megérdemli ez a szép nap.
ki nem tudja, hát most hallja, Édesanyák napja van ma!

Kispajtások induljunk hát, igyekezzünk, sok a dolgunk,
tömérdek a jó kívánság, amit mi ma szerte hordunk.

Fogjunk össze mindannyian, így jutunk csak sokra,
mi kezünk az Édesanyák ünnepnapi csokra.

Köszöntsük fel valamennyit, hajoljunk meg mélyen,
így kiáltsunk ünnep van ma!
Minden drága Édesanya, éljen, éljen, éljen!

*****
Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam.
Szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat felborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem.

Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellébújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette,
Sűrű könnyem lecsókolta, kedves szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál lelkem! Be jó is vagy kicsi szentem!”
s nyakam köré fonva karját ünnepeltük Anyák napját!

*****
Dankó László: Vers Anyámnak

Odaállok elé, meghatottan szépen,
még a kék is kékebb ma a fényes égen.

A virág a mezőn illatosabb máma,
pillangókat röptet szarkaláb, a mályva...

Csokorba kötöttem szavaimat régen,
elmondani mégis oly nehéz most nékem.

Végül a szám nyílik pár ünnepi szóra:
a vers, a dal, az ének jó Anyámnak szól ma!

*****
Anyák napja felvirradt, erre vártunk régen.
Vígan süt a kedves napja odkinn a réten.
Szedjük színes csokorba, ami jót kívánunk
Édesanyát köszönteni, most elébe állunk.

*****
Kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.

*****
Édesanyám szeret engem,
haja, haja, édesem.
Tisztán, szépen járat engem,
haja, haja, kedvesem.
Kicsi vagyok, elég ennyi
haja, haja, édesem.
Édesanyát köszönteni,
haja, haja, kedvesem.

*****

Az édesanya
Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt, 
És ha gyötör a bánat, 
Betakar, vigasztal, 
Megveti az ágyad. 
Szeresd ezért nagyon 
Az édesanyádat! 
Sokszor bizony rossz vagy, 
Talán nem is láttad 
Mikor a két szemén 
Könnyek vontak fátylat. 
Tiszteld ezért nagyon 
Az édesanyádat! 
Ő mindig gondol rád, 
Megvarrja a ruhád, 
Egész nap dolgozik, 
Késő estig fárad. 
Tiszteld, szeresd ezért 
Az édesanyádat! 
Gondolj mindig arra, 
Hogy a legdrágábbat 
Addig kell szeretni, 
Míg melletted állhat. 
Tiszteld, szeresd ezért 
Az édesanyádat! 

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan 
Bölcsőd fölé hajol, 
Ő az, aki neked 
Altató dalt dalol. 
Megmosdat, megfürdet 
Megfésül szépen, 
Tündér mesét mond 
Lágy téli estéken. 
Amikor beteg vagy 
Ő az, aki ápol, 
Két szemében mennyi 
Aggódás, gond lángol. 
Ő az, aki mindig 
Imádkozik érted 
Nincs, óh nincs határa 
Nagy szeretetének. 
Tele van a lelke 
Érted égő fénnyel, 
Ne bántsd meg őt soha 
Engedetlenséggel. 



Édesanyám szeme

Olyan a te szemed, 
Mint a nap az égen, 
Őrködve kíséri 
Minden kis lépésem. 
Ragyogó sugarat 
Szór minden utamra - 
Őrködő szemedet 
Felhő ne takarja. 
Jóságos két szemed 
Őrizőm, oltalmam: 
Mint a fényes csillag 
Mindig úgy csüng rajtam. 
Jóságos két szemed 
Könnyet ne hullasson, 
Mint a fényes csillag 
Mindig mosolyogjon. 


Édes jó anyám

Elnézem a fecskét 
Fiát, hogy eteti, 
Hogy betakargatja, 
Hogy gondját viseli. 
Te is igy viseled 
Gondomat jó anyám! 
A lábad nyomát is 
Hát hogyne áldanám. 

Névnapi köszöntő

Forró dobogását 
Halod-e szívemnek? 
Minden dobbanása 
Azt mondja: szeretlek. 
Szeretlek szívemnek 
Tiszta szent lángjával 
Igaz szeretettel, 
Gyermeki hálával. 
Drága neved napján 
Ím, elődbe állok… 
A legjobb anyának 
Minden jót kívánok. 
Reggeltől napestig 
Fáradozol értünk, 
Erős két karoddal 
Óvod a mi éltünk. 
Áldja meg az Isten 
Ki minket így szeret! 
Áldja meg az Isten 
Minden lépésedet!


Édesanyám
Nagy Ferenc


Van egy szó, van egy név ezen a világon, 
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. 
Csupa virágból van, merő napsugárból.. 
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. 
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, 
Örömében sír az, aki e szót hallja. 
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, 
Amikor gögicsél, mintha volna szárnya. 
amikor a szíved már utolsót dobban, 
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. 
Mehetsz messze földre, véres harcterekre, 
Ez a szó megtanít igaz szeretetre. 
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld, 
Hogyha elrebeged, már ez is imádság. 
És ha elébed jön könnyes szemű árva, 
E szóra felpattan szíved titkos zárja. 
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név, 
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. 
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, 
Ha keblére borulsz és el kinek mondod? 
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, 
Virágos sírdombon a könnyed megered. 
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, 
Nekem a legdrágább ezen a világon. 
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, 
Amikor kimondom: anyám, édesanyám 


Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy…

Ha itthon vagy, 
olyan jó nekem. 
Szobánk is megszépül 
hirtelen. 
Vidám lesz minden: 
a cserép virág, 
a képeskönyvek 
és Mica cicánk. 
Tudom, nem lehetsz 
mindig velem. 
Hazavárlak mégis 
szüntelen - 
hangod hallani, 
játszani veled, 
megsimogatni 
fáradt, szép kezed. 

Ég a gyertya ég… 

Ég a gyertya ég 
el ne aludjék 
szívünkből a szeretet 
ki ne aludjék. 
Ég a gyertya ég 
el ne aludjék, 
Édesanyám köszöntelek 
Éljél soká még! 

Weöres Sándor: Fűzértánc

Fűzzünk lombot szép füzérbe, 
rakjunk rózsát közepébe: 
Kész van már a szép füzér, 
rózsa díszlik közepén. 
Jó pajtások sorba álljunk, 
tarka füzértáncot járjunk, 
aki velünk táncot ját, 
röppen, mint a kismadár! 
Füzért fűzzünk egyet, százat, 
így köszöntsük jó anyánkat, 
énekszóra táncolunk, 
néki zengjen szép dalunk. 
Rózsadíszes lombfüzérre 
süssön a nap tiszta fénye, 
aranysárga napvilág, 
homlokunkon boldogság. 

Köszöntő

Már megjöttünk ez helyre, 
anyák köszöntésére, 
anyám, légy reménységben, 
köszöntelek egészségben. 
Gyöngyharmatos hajnalba 
kivirult a hajnalka, 
szép kivirult hajnalkák, 
köszöntsétek jó anyát. 
Amennyi a zöld fűszál, 
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád. 
Ahány csepp a tengerben, 
annyi hála szívünkben, 
gyermekeid hő szavát 
hallgasd meg ma jó anyánk. 



Anyák napi köszöntő

Májusi vasárnap 
illatos reggele, 
drága jó anyukám 
virágos ünnepe. 
Ez a kis ajándék 
beszéljen helyettem, 
melyet kis kezemmel 
magam készítettem. 
Azt kívánom, mindig 
legyél boldog, vidám, 
arcodról a mosoly 
tündököljön reám. 
Odafutok hozzád, 
szorosan ölellek. 
Anya, ugye tudod, 
mennyire szeretlek? 



Donászi Magda: Anyák napja van ma 

Üres a kis csóka fészek 
Egy májusi reggel. 
Az öt vidám csókagyerek 
Tán világgá ment el. 
Csóka mama szívdobogva 
Kergette őket, 
de nem látták sem a nyuszik 
Sem a fürge őzek. 
Jönnek! Szólt a kakukk, 
Ki a legmesszebbre látott, 
Kis csőrében mindegyik hoz 
Egy-egy szál virágot. 
Hol voltatok? Szólt az anyjuk, 
S megcsuklik a hangja. 
Neked hoztunk virágot, 
Mert ma van anyák napja. 

Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is… 

Még a nap is szebben süt, 
mert anyák napja van ma, 
sok madár is fenn az ágon 
folyton ezt csipogja: 
Kezemben egy virágcsokor, 
mit is mondjak néked? 
Elmondom hát újból, újból, 
hogy szeretlek téged! 
Mesélj, hogy örültél, 
mikor megszülettem? 
Mesélj, hogy aggódtál, 
mikor beteg lettem? 
Azóta megnőttem, 
ugye, édesanya? 
Mégis beleférek 
ölelő karodba! 

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, 
Hogy ma szebben keljen. 
Édesanyám felett 
Arany fénye lengjen. 
Ébresztem a kertet, 
Minden fának ágát, 
Bontsa ki érette, 
Legszebbik virágát! 
Ébresztem a rigót, 
S a vidám cinegét, 
Dalolja mindegyik 
Legújabb énekét. 
Ébresztem a szívem, 
Forróbban dobogjon, 
Az én édesanyám 
Mindig mosolyogjon. 

Veres Csilla: Néked álmodom anyu


Néked álmodom anyu 
a napnak sugarát, 
lágy tavaszi szélben 
az aranyszínű ruhát. 
Néked álmodom 
az égbolt gyöngyeit, 
mint fürge tündérek 
aprócska könnyeit. 
Elhozom néked anyu 
a hulló csillagot, 
zsendülő mezőkről 
az édes illatot. 
Elhozok én onnan 
méhecskét, virágot, 
s megálmodom néked 
az egész világot. 

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem 
hogyan vártalak? 
Mint az éjszakára 
fölvirrad a nap, 
mint a délutánra 
jön az alkonyat, 
mint ha szellő jelzi 
a förgeteget- 
ezer pici jelből 
tudtam jöttödet. 
Mint tavaszi reggel 
a nap sugarát, 
fagyos téli este 
jégcsap illatát, 
mint az alma ízét, 
tejet, kenyeret- 
pedig nem is láttalak még, 
úgy ismertelek. 
Mint a fény az árnyat, 
záport a virág, 
mint patak a medrét, 
madarat az ág, 
mint sóhajos nyári éjjel 
a fák az eget- 
mindenkinél jobban téged 
így szerettelek. 

László Gyula: Édesanyám

Odakünn már tavasz készül, 
de még csípős, friss a szél, 
kályha mellett a zsámolyon 
édesanyám üldögél. 
Üldögélget, bóbiskolgat, 
sokat fáradt, dolgozott, 
ölében még a kabátom, 
amint imént foltozott. 
Oly jó lenne ölbe kapni, 
ágyba vinni gyöngéden, 
szép mesével altatgatni, 
ahogy ő tette régen. 
Haja közt az ezüst fürtöt 
meg-megsimogatni, 
homlokára szeretettel 
gyermekcsókot adni. 
Jaj, de mikor moccani se 
merek most, csak várom, 
mikor foszlik le szeméről 
az odaröppent álom. 
Súgom, búgom, fuvolázom, 
édesanyám, lelkem. 
Minden kicsi hangocska 
muzsikálgat bennem. 
De ha messzi délen élnék, 
észak táját járnám, 
édesanyám a nevedet 
épp így muzsikálnám. 
Mondja ezt a szót a gyermek 
bármiféle nyelven, 
minden nemzet szótárában 
ez hangzik legszebben. 

Mándy Stefánia: Anyának szóló

Almafa, körtefa, 
csipkefa, hárs - 
este is, reggel is 
mind haza 
vársz. 
Ha közel, ha messze, 
ahol csak járok, 
világok végibül 
hozzád találok. 
Hó rebben, vad fagyok 
zeng a vihar - 
egy gondod: hol vagyok? 
nem ér-e baj? 
Árván ha kint állok 
tél közepén, 
tenéked kiáltok, 
üzenek én. 
Tűz a nap, forróság, 
árnyad terül, 
tiédnél jobb jóság 
sose 
kerül 
Nem látom, hol vagyok 
merre az út? 
Akinek hold ragyog 
mind hazajut. 
Ébresztőm, altatóm, 
ringattató, 
tűnt dalod hallgatom, 
most lennék 
jó. 
Kisgyerek, nagy gyerek, 
ott legyek nálad, 
ha bú ér, ha öröm, 
csak haza várlak! 

Cég neve: Fejlesztők lapja
Nyilvántartási szám: 25367089
Adószám: 74951895123
Székhely: 6300 Kalocsa, Bajnok u. 10.
Telefon: 06-70-4569841
e-mail: fejlesztoklapja@freemail.hu