Anyák napjára
„Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz”
Zene: Koncz Zsuzsa: Mama, kérlek
A versmondók számától függően egy vagy két szív alakú formát alkotunk.
(Az anyukákat a gyerekekkel szemben ültetjük le. Aki éppen a versét mondja, odasétálhat az édesanyjához. Így még bensőségesebb a versmondás.)
VERSMONDÓ 1.:
Édesanya, mondd el nekem,
Milyen voltam kiskoromban?
Amíg meg nem születtem,
A hasadban kuporogtam?
Benned nőttem nagyra neked
S együtt voltam mindig veled?
VERSMONDÓ 2.:
Édesanya, mesélj nekem,
Milyen voltam kisbabának?
Tényleg kopasz volt a fejem?
Örültem a nagymamának?
Sokat aludtam és ettem,
Mire felcseperedtem?
VERSMONDÓ 3.:
Édesanya, mondd el nekem,
Hogy próbáltam elindulni?
Fogtátok volna a kezem
S én nem hagytam hozzányúlni?
Magam próbálkoztam volna?
Azért estem mindig orra!
VERSMONDÓ 4.:
Édesanya, mondd el nekem,
Gondoltad, hogy ilyen leszek?
Ugye jó, hogy nagyot nőttem,
És egyedül boltba megyek?
Felöltözöm, fogat mosok,
Látod, milyen ügyes vagyok?
VERSMONDÓ 5.:
Édesanya, mondd el nekem,
Majd ha felnőtt lesz belőlem,
És születik kisgyermekem,
Ő is megkérdezi tőlem:
"Milyen voltam - mikor álltam,
Cumiztam vagy sírdogáltam?"
VERSMONDÓ 6.:
Édesanya, beszélj róla, Mondj el minden jót és szépet!
Mintha tegnap történt volna,
Nézegessünk régi képet!
Az egészben az a legjobb,
Hogy te itt vagy, s veled én,
Tudom most már, mért szerettél
Az életem elején!
Zene: Kovács Kati: Ó mami...
A 7-es, 8-as, 9-es versmondó gyerek körül a többiek körben vagy félkörben helyezkednek el a zene alatt.
VERSMONDÓ 7.:
Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz,
Májusi szellő orgonaághoz.
Életemnek termő fája, bárhol élnék,
Vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád
Térnék.
VERSMONDÓ 8.:
Jöjj fiam, édes, jöjj kicsi lányom,
Boldog a szívem, arcod ha látom.
Mennék, mennék, mindig is csak nálad
Lennék,
Távol tőled mindig rólad énekelnék.
VERSMONDÓ 9.:
Két keze bársony simogatását,
Két szeme féltő vágyakozását,
Álmomban is meg-megérzem, hogyha félek,
Meghálálom jó anyámnak, míg csak élek.
Zene: Halász Judit: Bóbita
A gyerekek nagy kört alkotnak a 10-es, 11-es, 12-es versmondó körül. Leülnek, lehajtják a fejüket.
VERSMONDÓ 10.:
Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!
Hold-lepte úton
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.
Csíja, csicsíja, rózsa
Csicsíja, mályva!
Közös ének: Szunnyadj, kisbaba...
VERSMONDÓ 11.:
Tente, tente, kisbaba
Anyádnak sok a dóga.
Mos, ruhát szappanoz;
Egykettőre kimossa,
Gyorsan ki is vasalja,
A kötélre akasztja
Mire felkél a baba
Ki is legyen vasalva.
VERSMONDÓ 12.:
Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet.
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
(Gárdonyi G.: Mikor a gyermek)
A gyerekek kis csoportokba rendeződnek, figyelik a versmondó gyereket. Arcukkal "lereagálják" a versekben lehangzottakat.
VERSMONDÓ 13.:
Anyuka, ma ismét verekedtem,
S a legjobb ruhám, kissé elszakadt.
A tűt és a cérnát már megkerestem,
De nem találom sehol a lyukat.
Kérlek, fűzd be a cérnát, mint máskor,
És most picikét se haragudj rám, -
(Faltysné Újvári Anna: Rigmusok)
VERSMONDÓ 14.:
Amikor a tükörben nézegetem magam,
Anyu megsimogat,
Ő is vörös és szeplős,
De nagyon szép a magassarkú cipőjében.
Neki nem mondja senki, hogy Cékla meg Pulykatojás...
Igaz az oviban ő sem járt magassarkú cipőben.
VERSMONDÓ 15.:
Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.
VERSMONDÓ 16.:
A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták lesznek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak ami szép és jó,
Ha már jó leszek.
VERSMONDÓ 17.:
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
Nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kis gyerek.
(Fecske Csaba: Jó leszek)
Zene: Simai Mihály-Sólyom Tamás: Szívhangok c. kazetta. Anyám csevegő kertje
A Versmondó 18. és a Versmondó 19. Szövege elmondása után a színpad szélén elhelyezett vázákból átnyújthatják édesanyjuknak a virágokat.
A záró zeneszám alatt valamennyi gyerek virággal kedveskedhet anyukának, nagymamának.
VERSMONDÓ 18.:
Anyu, csak két szál ibolyát találtam,
Hogy csókot adjak, köszöntselek,
Alig vártam.
Anyu, boldog vagyok nagyon,
S szívből kívánom:
Mindig vidám légy, szép, fiatal, -
Nekem a legjobb anyum ezen a világon.
(Balogh István: Kívánságom anyunak)
VERSMONDÓ 19.:
Májusi vasárnap
Virágokat szedtem,
Édes anyukámnak
Kedvére tettem.
Májusi vasárnap
Megígérem százszor,
Szófogadó leszek
Ezután, ha rám szól.
Májusi vasárnap
Mezei virágok,
Kedves anyukámnak
Minden jót kívánok.
VERSMONDÓ 20.:
Néked álmodom, anyu
A napnak sugarát,
Lágy tavaszi szélben
Az aranyszínű ruhát.
Néked álmodom
Az égbolt gyöngyeit,
Mint fürge tündérek
Aprócska könnyeit.
Elhozom néked anyu,
A hulló csillagot,
Zsendülő mezőkről
Az édes illatot.
Elhozok én onnan
Méhecskét, virágot,
S megálmodom néked
Az egész világot.
(Veres Csilla: Néked álmodom, anyu)
Zene: Vikidál Gyula: Adassék nekik