HETEDNAPI ADVENTISTÁK

ÉS

MÁS KERESZTÉNYEK

William G. Johsson

Adventist Review 2013, június 20.

Fordította: Szilvási József

A hetednapi adventisták kezdettől fogva úgy tekintettek magukra, mint egyedülálló népre, amit Isten hívott el, hogy egy meghatározott üzentet küldjön általa a világnak. E figyelmeztető üzenetet hirdetni kell minden népnek, függetlenül attól, hogy az emberek milyen egyházában és vallási közösségében élnek. De hogyan viszonyuljunk a meglévő egyházakhoz, a metodisták, baptisták, evangéliumi keresztények, stb. testületeihez? Különüljünk tőlük, és utasítsunk el minden meghívást, ami az egyházakkal való közösségre, vagy párbeszédre irányul? Vagy ellenkezőleg, egyesüljünk velük abban a törekvésben, hogy megvalósítsuk, amit Jézus a főpapi imában kért, hogy követői egyek legyenek (Jn 17,11; 20-23)?

A korai adventista vezetők olyan utat választottak, ami e két végpont között van. Egyfelől határozottan ellenállunk minden olyan egységtörekvésnek, ami akadályozhat bennünket világszéles küldetésünk teljesítésében. Ezért a huszadik században, amikor az ökumenikus mozgalom terjedni kezdett, az adventisták tisztelettudóan elutasították a csatlakozást. Nem voltunk, nem is leszünk az Egyházak Világtanácsának tagjai.

Ugyanakkor az adventisták nem utasítják el a más keresztény közösségekkel való kapcsolatot. Időnként bekapcsolódunk a lelkészi munkaközösségekbe, és együtt dolgozunk más felekezetek lelkipásztoraival. Elfogadjuk, ha meghívnak bennünket, hogy prédikáljunk más egyházak gyülekezeteiben, és egy-egy specifikus területen, mint a vallásszabadság védelme, vagy a katasztrófa helyzetek kezelése, együttműködünk más egyházakkal.

Ezt az álláspontot alátámasztják mind a Biblia, mint Ellen G. White tanácsai. Jézus minden emberrel kapcsolatot létesített, még azokkal is, akik később ellene fordultak. Péter apostol ezt tanácsolta: "az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek elő reménységet" (1Pét 3,15). Nekünk, hetednapi adventistáknak van reménységünk, ezért kihasználunk minden lehetőséget, hogy ezt a jó hírt mindenkivel, mindenütt megosszuk. Nem agresszív módon tesszük ezt, hanem kedvesen, nem vitatkozó és másokat lekezelő lelkülettel, hanem tisztelettudóan.

A múlt

Ellen G. White kapcsolatban állt más keresztényekkel és más keresztény szervezetekkel. Határozottan ellenezte az alkoholgyártást, és az alkohol fogyasztásával összefüggő társadalmi bajokat, ezért gyakran elfogadta a keresztény mértékletességi társaságok meghívását, és beszélt a nyilvánosság előtt a mértékletesség szerepéről. Úttörőink egyetértettek ezzel a nyitottsággal. A Generál Konferencia nyolcadik ülésén, 1870-ben olyan döntést hoztak, miszerint "elhatározzuk, hogy áldott Megváltónk érdekében ápolni fogjuk a testvéri lelkületet, és megőrizzük a baráti kapcsolatot mindazokkal, akik Krisztusról neveztetnek. Különösképpen azokkal, akik hozzánk hasonlóan hirdetik azt a népszerűtlen tanítást, miszerint Krisztus második eljövetele közel van."

A hetednapi adventisták más egyházakkal való kapcsolatát immár száz éve határozatban szabályozták. Az egyház Munkarendjének (Working Policy) O110-es pontjában található, "Viszonyunk más egyházakhoz és vallási szerzetekhez" című határozat kimondja: "Elismerünk minden társaságot, amely magasra emeli Krisztust az emberek előtt, mint Isten világra szóló evangelizációs tervének részét, és nagyra értékelünk mindenkit, aki - más egyházakban - azon fáradozik, hogy lelkeket mentsen Krisztus számára."[1]Az idő igazolta úttörőink bölcsességét, akik úgy döntöttek, kapcsolatokat ápolnak más keresztény egyházakkal anélkül, hogy szövetséget kötnének velük, ami korlátozhatja missziónkat.

A kereszténység gyorsan növekszik a világon, de növekedés azokban az egyházakban tapasztalható, amelyek nem tartoznak az ökumenikus mozgalomhoz - az evangéliumiak (angolul: evangelicals) több mint 500 millióan vannak, a pünkösdiek létszáma egy milliárd lehet, ezen felül vannak az újonnan alakuló bennszülött egyházak Afrikában. 

Miközben az Egyházak Világtanácsához tartozó egyházak taglétszáma folyamatosan csökken, sokak számára irigylésre méltó a hetednapi adventisták létszámának, lelkesedésének gyarapodása és a fiatalok arányának növekedése.

Mai lehetőségek

Milyen változásokat hozott az elmúlt évszázad? Mi, akik kicsik és jelentéktelenek voltunk, más keresztények érdeklődésének a homlokterébe kerültünk (sajnos, ez nem igaz sem Európában, sem Magyarországon - a fordító megjegyzése). Amikor ezek az egyházak többet szeretnének tudni rólunk, és keresik az együttműködésben rejlő lehetőségeket, vajon ne kezdjünk beszélgetni velük? A párbeszéd nem megalkuvás, sőt küldetés. Ezért a hetednapi adventisták a szervezet minden szintjén - a helyi gyülekezetben, az egyházterületeken, az uniókban, a divíziókban és a Generál Konferenciánál is kapcsolatba lépnek más keresztény egyházak és vallási szerveztek vezetőivel.

Már 1910-ben ott voltunk, amikor összejött a Világmissziói Konferencia, Edinburghban. Az 1000 fő között, akik a protestantizmus világszéles közösségét képviselték, ott volt hat fő a Generál Konferencia képviseletében. 2010-ben, amikor szintén Edinburghban megemlékeztek e történelmi esemény századik évfordulójáról, a hetednapi adventisták meghívott vendégek voltak, és jelentős szerepet játszottak a konferencián.

A Keresztény Világcsaládok (CWC) különösen szemléletes abból a szempontból, ahogy az adventisták részt vesznek a más egyházak vezetőivel való együttműködésben anélkül, hogy korlátoznák üzenetüket vagy missziójukat. Ez a szervezet olyan keresztény egyházak és gyülekezetek szövetségeit tömöríti, amelyek taglétszáma meghaladja a kétmilliárd főt a világon. E felekezeti szövetségek főtitkárai évente találkoznak, jelentéseket vitatnak meg, melyek a keresztények széles tömegit érintik. A CWC konzultatív testület, ahol nem hoznak határozatokat. Olyan mozgalom ez, amit laza szervezeti kötelék kapcsol össze: elnököt két évre választanak, és rotációs alapon száll át az elnöki hivatal egyik felekezeti világszervezetről a másikra. A konferenciák előkészítése és lebonyolítása a főtitkár feladata, akit szintén kétévente választanak meg.

A hetednapi adventisták úgy látták, hogy ez olyan keresztény szerveződés, amibe bekapcsolódhatnak, és az elmúlt években tevékeny részt vállaltunk benne. Bert B. Beach testvér, aki akkor a Generál Konferencia Vallásszabadsági Osztályát vezette, harminckét évig volt a CWC főtitkára. Az elnök személye kétévente változott, de a főtitkári tisztet mindig a hetednapi adventisták képviselője töltötte be. Sőt, amikor Bert B. Beach testvér nyugdíjba ment, és helyét átvette John Graz testvér, őt is megválasztották a CWC főtitkárának, és ez már így van tizenegy éve. A szervezet főtitkári tisztét 43 éve folyamatosan a hetednapi adventista egyház képviselője tölti be.

A CWC többnyire Genfben tartja üléseit, 2011-ben azonban az észak-amerikai Silver Springben, a Generál Konferencia székházában gyűltek össze. Hatalmas munkát kellett végezni a szervezés terén, beleérve a Capitol Hillben tett látogatást, ahol a részvevők a Fehér Ház képviselőivel tárgyalhattak vallásszabadsági kérdésekről és más kérdésekről. Minden jól működött, ezért a vendégeknek az adventista egyház iránti megbecsülése tovább növekedett. A következő évben tartott ülésen az egyik egyházi vezető elárulta, hogy az adventistáknál tett látogatás következtében, áttért a vegetáriánus életmódra.

Az ilyen összejövetelek maradandó eredményt hozhatnak. Miközben a keresztény vezetők találkoznak velünk, és jobban megértik a hetednapi adventistákat, előítéleteik elmúlnak, félreértéseik kiküszöbölődnek. Megismernek bennünket, és becsülik sajátos értékeinket, életfolytatásunkat és hittételeinket, látják, hogy komoly, őszinte bibliahívők és bibliakövető keresztény testvérek vagyunk.

A közelmúltban jött létre a Globális Keresztény Fórum, ami nem szervezet, hanem olyan kötetlen fórum, ami lehetőséget ad különböző felekezetekből és a föld különböző térségeiből származó keresztényeknek, hogy közös istentisztelten találkozzanak és beszélgessenek. Ganoune Diop, a Generál Konferencia Vallásszabadsági Osztályának vezető helyettese a Globális Keresztény Fórum szervező bizottságának tagja.

Hivatalos párbeszédek

Mivel folyamatosan nő más egyházak vezetőiben az az igény, hogy jobban megismerjék a hetednapi adventistákat, az egyház bekapcsolódott egy sor kétoldalú párbeszédbe más egyházakkal és vallási szervezetekkel. Ezeket a párbeszédeket előre engedélyezi a Generál Konferencia Adminisztratív Bizottsága, és amikor a beszélgetés lezárul, az egyház képviselői ugyanennek a bizottságnak számolnak be az elvégzett munkáról. A tervezés és a lebonyolítás a Vallásszabadsági Osztály feladata, de szinte mindig bekapcsolódik a Bibliai Kutatóintézet is. Kiválasztjuk legjobb tudósainkat, hogy képviseljék egyházunkat, és arra törekszünk, hogy nyíltak, egyenesek és tisztességesek legyünk, és kifejtsük azt, hogy mit miért hiszünk anélkül, hogy összemosnánk álláspontunkat másokéval. Eközben azon vagyunk, hogy előadásaink és beszélgetéseink pozitívak és megnyerőek legyenek.

E párbeszédek egy része egyetlen - több napos - találkozóból állt, mások azonban évekig is eltartottak. Egynek-egynek messze ható következményei vannak. Ilyen a Lutheránus Világszövetséggel folytatott párbeszéd, ami 1994-től 1998-ig négy ülésszakon zajlott le, és olyan javaslatok készültek, amit könyv formájában, közösen jelentettünk meg. Így szól a javaslatok egyike: "Javasoljuk, hogy a lutheránusok a nemzeti és a regionális egyházi közegben, ahol tevékenykednek, ne kezeljék úgy a hetednapi adventisták közösségét, mint szektát, hanem úgy, mint szabadegyházat és egy keresztény világközösség részét."

Az elmúlt huszonöt évben egyházunk párbeszédet folytatott a Református Egyházak Világszövetségével, az Üdvhadsereggel, az Evangéliumi Keresztények Világszövetségével, az Amerikai Presbiteriánus Egyházzal, az Isten Egyházával (ez egy szombatünneplő közösség, a Miller mozgalom örököse), és még néhány kisebb keresztény egyházzal.

A legutóbbi párbeszédet a Mennonita Világkonferencia képviselőivel folytattuk. Az első ülés 2011-ben volt a Generál Konferencia székházában, a másodikat 2012-ben a mennoniták egyik intézményében tartottuk Svájcban, Bázel közelében. Ez a párbeszéd volt talán a leggyümölcsözőbb az eltelt 25 év alatt. A mennoniták, akik a tizenhatodik századi reformáció anabaptista irányának örökösei, sok tekintetben közös hitet vallanak velünk. Ilyen a hitvalló, teljes alámerítéssel történő keresztség, az állam és az egyház szétválasztása, valamint az egyszerű, mértékletes élet. Mivel a mennoniták a konfliktusok békés rendezésének hívei, nem viselnek fegyvert. Sajátos tanításaik és gyakorlataik miatt sokat szenvedtek hitükért, egyesek a mártíromságot is vállalták. Menekülésük során sokan Amerikában találtak otthonra. A mennonitákkal folytatott párbeszéd mély lelkiségről árulkodott, kitűnő előadások hangoztak el mindkét oldalról, amit a résztvevők összegyűjtenek és egy közös kiadványban fognak megjelentetni.

Megítélésem szerint azok a párbeszédek, amit más egyházakkal tartottunk, jelentős hasznot hoztak a hetednapi adventistáknak. A keresztény vezetők megismertek bennünket úgy, amint vagyunk, azok nélkül a sztereotípiák és előítéletek nélkül, amelyek miatt gyakran a veszélyes szekták és kultuszok közé soroltak bennünket. Ugyanakkor mi magunk is kevésbé kirekesztőek lettünk, megtanultuk, hogy hasznos dolog tanulni más közösségektől, akiket az Úr felhasznál. Az igazság kiállja a vizsgálat próbáját, ezért nemcsak megtehetjük, hanem meg is kell tennünk, hogy - Istentől kapott küldetésünk keretében - párbeszédet folytassunk más egyházakkal.