Az ima a lélek lélegzetvétele
„Az ima a lélek lélegzése. A belső élet titkos ereje. A kegyelem egyetlen más eszköze sem léphet a helyére. Megőrzi a lelki egészséget. Az ima közvetlen kapcsolatba hozza a szívet az élet Forrásával, és erősíti a keresztény tapasztalat ’izomzatát’. Ha elhanyagoljuk az imát, ha csak időről időre, sietve végezzük el, amikor éppen ráérünk, elveszítjük az Istenbe vetett támaszunkat, elveszítjük a lelki képességek életerejét, a mi lelki tapasztalatunk pedig meg lesz fosztva az egészséges erőtől.” (Gospel workers, 254.o.)
"Élő kapcsolatunk kell, hogy legyen Istennel. Fel kell, hogy öltözzük a fentről jövő erőt oly módon, hogy részesülünk a Szentlélek keresztségében, amely magasabb szintet segít elérnünk; más nem segíthet rajtunk." (Review and Herald, 1892. április 5.)
„Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben.” ( Zsoltár 90,14)
E. G. White a következő szavakkal írja le, hogyan kell Lélekben imádkozni: “A Lélek fogalmaz meg minden őszinte imát, és az ilyen ima elfogadható Isten előtt.” (Jézus élete, 148 o.)
A Rómabeliekhez írott levél 8,26. és 27. versekre hivatkozva írja E. G. White: „Nem csupán a Jézus nevében kell imádkoznunk, hanem a Szentlélektől áthatottan. Ez magyarázza meg, mire gondolt Pál, amikor írta, hogy a Szentlélek ’esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal’.( Róma 8,26) Isten örömmel válaszol az ilyen imákra”. ( A Nagy Tanító üzenete, 96 o.)
Jézus nyomatékosan mondta, hogy két vagy több hívő társuljon a közös imában. .„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” ( Máté l8, l9-20.)
Amikor két vagy három hívő lélekben imádkozik, biztosan tudja, hogy Isten hallja és meg is hallgatja az imáikat. „És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle. “ (I János 5, l4-l5.)
Ellen White a maga idejében felismerte Isten népének lelki gyöngeségét. Isten angyalától megkérdezte, miért van ez így. Figyeljük meg a választ: Megkérdeztem az angyaltól, miért nincs több lelki erő és hit Izraelben? Így válaszolt: „Ti túl hamar elengeditek az Úr kezét. Legyetek erős hittel kitartóak, amikor a Kegyelem Trónjához intézitek fohászaitokat! Isten ígéretei bizonyosak. Higgyétek, amit kértek, és megkapjátok!” Az angyal ezután Illésre hívta föl a figyelmemet, aki hozzánk hasonlóan halandó ember volt, de kitartóan imádkozott és hite kiállta a próbát. Hét alkalommal kérte Istentől az esőt és csak a hetedik alkalommal jelent meg a felhő.” (Ellen White korai írásai 73.o.)
Ahogy a makkban benne van a tölgy, úgy Isten ígéreteinek teljesedése benne van az ígéretben, amelynek megvalósulását hittel kérjük. Isten Szavának ígéretéről Ellen White így ír: „Minden parancsolatban és Isten Szavának minden ígéretében erő van, Istentől származó élet, amellyel a parancsolat teljesíthetető és az ígéret beteljesedik.”(A nagy tanító lábnyomában 18.old.)
Keresztelő János Illés „lelkével és erejével” kezdte el munkáját. Mire vonatkozik ez? Arra, hogy ő Lélekkel betelve prédikálta a Lélektől áthatott hírt, hogy felkészítse az ő idejében élő népet a Messiással való találkozásra, akinek nemsokára meg kellett jelenni: „Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.” (Lukács 1,15)
Ellen White arra ösztönöz bennünket, hogy a következő szavakkal imádkozzunk egymásért: „Habár Isten nem lakik emberi kézzel készített templomokban, Ő mégis megtiszteli jelenlétével népe összejövetelét. Megígérte, hogy Lélekben mindig találkozik velük, ha Őt keresik, megvallják bűneiket és imádkoznak egymásért. De aki meghajtja magát előtte, távolítson el minden gonszságot a szívéből. Ha nem szolgálnak neki Lélekben és igazságban és a szentség szépségében, a gyülekezésük haszontalan lesz.”(Review and Herald, 1905. november 30.)
„Sőt, tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.” (1 Sámuel 12,23)
„Munkálkodjatok a lelkekért sok imával, mert ez az egyetlen módja annak, hogy szívükhöz közelebb jussatok. A szívre való megjobbító hatás nem a ti munkátok eredménye, hanem a veletek levő Krisztus munkája” (Evangelism, 341. o).
„Amikor személyes imáitokra kértek választ, meglátjátok, hogy Isten megnyilatkozik nektek…„Kezdjetek el mind jobban felemelkedni! Értékeljétek a mennyeit nagyobbra, mint a földit… Tanuljatok meg imádkozni: tanuljatok meg világos és érthető bizonyságot tenni, és Isten megdicsőül bennetek.” (The Upward Look, 256.o).
„Kitartó imáikkal lelkeket vezetnek a kereszthez. Jézus hatni fog a szívekre, támogatni fogja áldozatkész törekvéseiket, és csodákat fog tenni a lelkek megtérésében.” (Testemonies for the Church, 7. kötet, 27.o).
„Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Minden nap reggeli óráiban Isten felébresztette, kegyelmével megkenve lelkét és ajkait, hogy azt másokkal megoszthassa. A mennyei trónteremből kapott új szavakat, melyek a megfelelő pillanatban a megfáradtaknak és megterhelteknek lesznek kimondva.” (A Nagy Orvos Lábnyomában 89.o).
Krisztus a mi példaképünk mindenben. Krisztus tapasztalatáról a Lélek általi keresztséggel kapcsolatban Ellen G. White ezt írta:“Minden nap újból megkeresztelkedett Szentlélek által. Minden egyes nap korai óráiban maga az Úr ébresztette őt álmából, kegyelmével felkente lelkét és ajkait, hogy megoszthassa másokkal.” (Krisztus példázatai, 89.)
A Szentlélek általi keresztségről Ellen G. White a következőt írja: „Szeretném, ha meg lennénk keresztelve a Szentlélekkel, ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a tökéletes élet és jellem részesei lehessünk. Szeretném, ha a gyülekezet minden híve megnyitná szívét Jézusnak ezt mondva: ’Jöjj, mennyei Vendég, lakozzál bennem’” (2. Manuscript Release, 26.o
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltár 32,8).
„Amire szükségünk van, az a Szentlélek általi keresztség. Nélküle nem leszünk alkalmasak arra, hogy elinduljunk a világba, mint ahogy a tanítványok sem voltak alkalmasak erre Urunk feltámadása után.” (Review and Herald, 1890. február 18).
Személyes lelki növekedésünkről, és a Lélekkel való betöltetésről a következőt jegyezte fel: „A lehető legmegkapóbban kell bemutatni mindenkinek a Szentlélek általi keresztség fontosságát, a gyülekezet hívei odaszentelésének fontosságát, ahhoz, hogy mindenki élő és termékeny fa legyen az Úr kertjében” (Testemonies for the Church, 6. kötet, 86.o).
A lelki növekedés egy olyan folyamat, melyben naponként részt kell vennünk. Ellen G. White így írja le a Szentlélek befogadójának jellemfejlődését:“Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik.” (Jézus Élete 135. old)
“Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.” (Zsoltár 33:18-22)
Ellen White így írt a "belső" engedelmességről, amely mindennapi Lélekkel való keresztségünkből fakad: "Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra." (Jézus élete, 574. oldal 1998-as kiadás)
"A késői eső, amely megérleli az e földi gabonát, a lelki áldásokat jelenti, amely felkészíti a Gyülekezetet az ember Fiának eljövetelére. Ha azonban nem hullott le a korai eső, nem lesz élet sem. A csíra nem fog előbújni. A késői eső csak akkor fogja tökéletesen megérlelni a kalászt, ha a korai eső előzőleg már elvégezte munkáját.” (The Faith I Live by, 333. oldal)
"Ha nem növekedünk nap, mint nap a keresztény erények valós gyakorlásában, nem fogjuk felismerni a Lélek kiáradását a késői eső formájában. Kiáradhat akár a körülöttünk élőkre is anélkül, hogy mi észlelnénk vagy befogadnánk azt." (Testimony to Ministers and Gospel Workers, 507. oldal).
"Krisztus mély epekedéssel várja, hogy jelleme megmutatkozzon a Gyülekezetben. Ha majd az tökéletesen megújult népében, el fog jönni, hogy magához vegye az övéit." (A nagy orvos lábnyomán, 38. oldal)
"Semmi más, csak a Szentlélek általi keresztség tudja helyes pozícióba állítani a Gyülekezetet, és felkészíteni Isten népét a rohamosan közelgő konfliktusra." (2 Manuscript Releases, 30.oldal)
"És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket." (Krónika II 7,14)
Ellen White jól megérezte a megelevenedés fontosságát és sürgősségét, amikor ezt írja: „Népünknek a szentségben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szüksége. Az erre való törekvést kell elsődleges munkánknak tekintenünk! (1.Szemelvények 115.o.)
Ugyanúgy megértette a Szentlélek keresztsége és a megelevenedés közötti kapcsolatot: „A pünkösd napjához hasonló Szentlélek-keresztség az igazi vallás megújulásához és sok nagyszerű dolog véghezviteléhez vezet majd” (2.Szemelvények 55.o.).
Ellen White a következő szavakkal igazolja ezt: „A megújulásra egyedül az imára jövő válaszként számíthatunk” (1.Szemelvények 115.o.).
Avagy nem elevenítesz-e meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?” (Zsoltár 85,7)
. „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.” Efézus 6,18
“Sok-sok imával kell munkálkodni a lelkekért, mert ez az egyedüli módja a szívek elérésére. Ez nem a ti munkátok, hanem Krisztusé, aki mellettetek van, hogy hatást gyakoroljon az emberi szívekre.” (Evangelism 341.o.)
Erről E.G.White ír: “Isten népe között nemigen gyakorolják a keresztényi barátkozást. Azok, akik megérezték Krisztus szeretetét különösképpen fejleszteniük kell hajlamaikat a társalgásra (barátkozásra), mert ezt gyakorolva lelkeket nyernek meg Megvátójuknak.” (Testimonies for the Church 6.-172.o.) “A személyes kapcsolat és barátkozás az emberekkel azt fogja eredményezni, hogy az evangélium megmentő ereje elérje őket.” (Hegyi beszéd 48.o .
“Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. “ Ésaiás 55,11
Ellen G. White alátámasztja: “Annak az embernek, aki nem hisz eléggé abban, hogy Jézus megvédelmezheti a bűn elkövetése ellen, nincs elég hite arra, hogy belépést nyerhessen Isten királyságába.” (Manuscript 161, 1897, str. 9)
Ellen White írt arról a nagy nyugalomról, amely Krisztust töltötte le, amig a Földön szolgált. Ezt jegyezte fel Jézus viselkedésével kapcsolatban a nagy vihar idején: „Amikor Jézust felkeltették a viharban, tökéletes nyugodt volt. Szavaiban, tekintetében nyoma sem volt a félelemnek, mivel szivében nem lakozott félelem. Ám nem a mindenható erő birtokában pihent. Nem, mint az „ég, föld s tenger Ura” nyugodott csendben. Ezt a hatalmat letette, és igy szólt: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól” (Jn 5,30). Az Atya hatalmában bízott. Jézus hitben pihent – hitt Isten szeretetében, gondviselésében-, a vihart lecsendesítő szó hatalma pedig Isten hatalma volt.” (Jézus élete, 278.o.)
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabaditja őket.” (Zsoltár 34,8.)
Gyakran olvasok a hívek pünkösd utáni állapotáról: „És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.” (ApCsel 2,42.)
Tudtam, hogy a tant illetően mi vagyunk az igaz egyház. Ami azonban a közösséget illeti, nem léptünk előre