Bartímeus
Bartímeus
Egyik táborban az volt a feladat, hogy a táborlakók felének bekötöttük a szemét, és a csapat másik fele irányította, vezette, tanácsolta a „vakokat”. Majd cseréltek. El kellett mondaniuk, hogy érezték magukat, mint vakok, és milyen volt vezetni. A vezetők arról számoltak be, hogy mennyivel jobban kellett figyelniük – az addig egyáltalán nem fontos dolgokra is, mint egy küszöb vagy az asztal sarka.
A „vakok” azt mondták, hogy a bizonytalanság érzése volt a legrosszabb. Nem tudták, hova lépnek, minek mennek neki. Kiszolgáltatottnak érezték magukat.
A Bibliában több vakkal is találkozunk. Nagyon finom hallásuk alakul ki, aminek következtében észreveszik a hangok közötti különbséget.
Ez az ember az út szélén ült és koldult.
Hallotta az embereket, akik elmentek az úton, akik odajöttek hozzá, és pénzt tettek a kalapjába. Hallotta a történeteket, amiket egymásnak mondtak.
Egyszer egy egészen másfajta beszélgetés ütötte meg a fülét. Már hallott Jézusról korábban is, de most rájött, hogy ez a Jézus megy el éppen ott, ahol ő van. Bár nem tudta pontosan felmérni a távolságot, de azt tudta, hogy most valaminek történnie kell. Félelmében, hogy talán elmegy Jézus és ő nem találkozik vele, elkezdett hangosan kiabálni: Dávid Fia! Jézus! Segíts rajtam!
El tudod képzelni a jelenetet? Jön Jézus a tanítványaival. Beszélgetnek. Talán épp oktatja őket Jézus a maga szelíd modorában. Aztán hirtelen egy hangos kiáltás. Mindenki arra fordul. De hát ez annyira nem illik a képbe. Jézus – a tanítványokkal – a tanítás – a kedves beszélgetés – aztán ez a segélykiáltás.
- Maradj csöndben! Mit kiabálsz? Mit akarsz? Majd tesznek a kalapodba, ha akarnak! Ne zajongj már!
De a koldus nem maradt csöndben. Jézus! Könyörülj rajtam!
Jézus megállt.
- Vezessétek őt ide hozzám! – mondta.
A vak számára ez a legszebb zene volt.
Ledobta koldusgúnyáját – amit azért vett fel, hogy még szánalmasabbnak tűnjön, hogy minél többen adjanak neki pénzt, szánják meg. Jézustól nem ilyen szánalmat várt.
- Mit akarsz? Mit tegyek érted? – kérdezte Jézus
- Mester! Szeretnék látni!
- Menj el! A te hited megtartott – megmentett téged. – válaszolta Jézus.
Bartímeus legelőször gyógyítója arcát látta meg. Az az arc aztán örökre és mélyen bevésődött tudatába. Soha többé nem felejtette el.
Isten ma is TUD gyógyítani. Fizikai betegeket és lelki betegeket egyaránt.
De segítőkre van szüksége. Akik hozzá vezetik a betegeket, mint Bartímeus az emberek. Akik imádkoznak értük, és velük. Te is lehetsz ilyen segítő. Imádkozhatsz egy betegért, akit ismersz, és Jézushoz vezetheted őt.
Próbáld ki! Nagy lesz az örömöd!
Muffin evangélizáció
Anikóék kaptak egy nagy doboz finom muffint. Tele volt pisztáciával és csoki darabokkal. Nagyon nagyon finom volt. Egyszercsak Anikó megszólalt: Mi lenne, ha vinnénk belőle a szomszédoknak is? Fogta a dobozt, és minden szomszédhoz becsöngetett és megkínálta őket a sütivel.
Kétszeres volt az öröm. Anikó örült, hogy adhatott, a szomszédok meg annak örültek, hogy fincsi sütit kaptak.
Te is szerezhetsz örömöt a környezetedben. Ne feledd – kettős lesz az öröm!
Gyürüs Istvánné