Fordított világ

Fordított világ

A termodinamika második főtételéből a tudomány az egyik legfontosabb következtetést vezeti le a világra, amely entrópia néven vált ismertté. A világegyetemre vetítve ez az entrópia nem mást jelent, mint hogy a világegyetem a rendezettség állapotából a rendezetlenség állapota felé tart (ez a gyakorlatban a teljes kiegyenlítettség állapota, amikor minden egyforma, nincsenek specifikációk, mint pl. élet). Ez pedig a gyakorlatban annyit tesz, hogy előbb-utóbb a világegyetem meghal (lásd pl. a világ hőhalálának elméletét). Bár a jelenséget először a hőmérséklet kiegyenlítődés alapján írták le, mára a megfigyelések azt mutatták ki, hogy ez a kiegyenlítődés, vagy még inkább rendezetlenség felé való haladás a világ minden szegletére érvényes.

A kérdés: tényleg a világ minden szegletére érvényes ez a tétel?

A Szentírás szerint a világ teremtésekor Isten éppen ennek az ellenkezőjét tette. A teremtés lényege a rendezetlen, kiegyenlített világból a rendezett felé való átmenet. A tohú vábohú (kietlen és puszta – amely egyébiránt nem azt a fajta rendezetlenséget jelenti, amit a káosz szóval akarnak néhányan visszaadni!) állapotából Isten az olyan rendezettség felé alakította  a világot, amely immár (igen jó – vagyis tób).  A bűn így nem más, mint a teremtés ellentéte (teremtés-pusztulás).

Ebből az is következik, hogy a világ természetes rendje, fizikai valósága nem azonos az általunk tapasztalttal. A mi világunk egy olyan vákumzárvány a teljes világegyetemben, amelynek a fizikai jellemzői (részben biztosan) nem egyeznek a világ többi részével, vagyis kivételek, a sorból kilógók vagyunk. Egyéb jellemzői (mint az etikája, életjellemzői stb.) pedig teljes egészében szembemennek a világ természetes rendjével.

Ez az oka annak, hogy Isten nem szeretné, ha belesimulnánk a világ rendjébe, ennek a világnak a rendjébe. Jézus azt mondja, hogy az ő országa nem e világból való (Jn 18:36). Amiben ma élünk, az csak durva torzképe a tényleges valóságnak, amiben szinte minden másképp van.

Végül, mindez azt is megkérdőjelezi, hogy a tudományban a világegyetemről tett megfigyeléseink és következtetéseink mennyiben lehetnek helyesek.