Ha arra kérnek...

Csörgött a telefon. Egy nagyon kedves barátom telefonált a kórházból. Felesége egy igen nehéz műtét előtt állt. Néhány perce mondta el a professzor a műtét lefolyását, kilátásait. Baráti házaspárunk legszívesebben elmenekült volna a helyszínről.

Úgy éreztem, csak Isten adhat megoldást és megnyugvást, békét testvéreimnek. Így elkezdtük körbetelefonálni ismerőseinket, testvéreket, hogy támogassuk imáéban ezt a kedves családot.

Sose gondoltam volna, hogy ilyen színes a palettája annak, hogy miként fogadják kérésemet – hogy imádkozzanak:

• Mindennap imádkozunk értük…
• Mi a baja? Áttért a vegán életmódra? Tartott léböjt kúrát? Kipróbálta a…
• Kár, hogy nem előbb telefonáltatok, egy nagyon érdekes receptem van az ilyen bajokra…
• …
• …

Imát és együttérzést kértem, s ezt kaptam. De nem csak ilyen válaszok voltak!

• Mondd el kérlek, hogy néz ki az asszonyka, mert ha magam előtt látom, jobban tudok érte imádkozni. (Egy érdeklődő)
• Leteszem a telefont és azonnal leborulok! (Két hónapja keresztelkedett meg)
• Mondd el, hogy mi a neve és egyéb dolgai, hogy el tudjak mindent mondani az Úrnak (Egy személy, akinek lelki ajándéka az imádkozás)

Csak csodálni tudom Istent, hogy letekintett erre a szerteágazó hozzáállásra és meghallgatott bennünket. A házaspár megnyugodott, a műtét sikerült, a beteg sokkal gyorsabban gyógyult, mint az várható volt. Isten megajándékozott minket egy csodaszép tapasztalattal.

Mindennek rendelt ideje van. Ha arra kérnek, hogy imádkozzál, akkor kérlek, imádkozzál…

Gyürüs István