Hála

2014.02.05 10:23

Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet az atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.

5Móz 8:18

 

A hálával együtt jár az öröm; a hálátlansággal pedig a rosszkedv. Ne felejtsd el megköszönni mindazt a jót, amit Isten ajándékozott és fenntartott neked. Reinhard Zeller, a Beuggen am Rhein-i nevelőintézet vezetője súlyos köszvényben szenvedett. A betegsége 25. évfordulóján ezt írta. „Azért ünnepelek, mert semmiféle teremtmény és semmiféle betegség sem választ el engem Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozó szeretetétől!”

 

Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk, és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy a problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel. Egyszerű gyermeki imában forduljunk a Menny felé, és fogjuk meg a szerető, gondoskodó Istenünk kezét. Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk. „Nem hagylak el téged!" Mindig bízhatunk benne! Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól!

„Az elménket gyakran ellepi a fájdalom árnya. De ne gondoljunk erre. Jézus szeret bennünket. Megérti a gyengeségünket, ezért megcselekedhetjük akaratát, ha egyszerűen megnyugszunk karjai között. Amikor kísértés ér, aggodalom, szorongás és sötétség veszi körül lelkedet, tekints oda, ahol legutoljára láttad a fényt. Nyugodj meg abban, hogy Krisztus szeret és gondviselése alatt tart téged!” (MH. 250-251. oldal)

Isten nem kéri tőlünk, hogy győzzük le a bűnt a magunk erejével. Azt kéri, hogy jöjjünk közelebb Őhozzá, és szabaddá tesz bennünket, bármi legyen is a problémánk. Isten együttérez a gyengeségünkkel, s azt szeretné, ha félelmünket és nyugtalanságunkat a lába elé tennénk, és elfelejtenénk azt. Magunkkal foglalkozni, a saját érzéseinket tanulmányozni nem bölcs dolog. Ha a problémáinknál időzünk, Sátán olyan kísértéseket és nehézségeket támaszt körülöttünk, amivel meggyengíti a hitünket, és megsemmisíti erőnket.” (MH. 249. oldal)