Hát nem szomorú?

Fél szív.

Közepes lelkesedés.

Lagymatag hozzáállás.

Mégis 100 százalékos eredményre számítasz.

És ha nem jön be, akkor sírsz, dühöngsz, és telesírod magad körül a világot.

Miért?

Mire számítottál?

Tegyük fel, van egy kerted, amit ősszel fel kellene ásni. Felfogadsz valakit. Megegyeztek.

Aztán azt látod, hogy az illető immel-ámmal böködi a földet, nem ás mélyre, sokszor pihenget, ásítozik, telefonál, kihagy nagy darabokat.

És este odaáll eléd „a jól megérdemelt béréért”!

És mi van akkor, ha TE vagy, akit megbíztak azzal a munkával? S TE kedvetlenül, középfinoman elvégzed ugyan, de unod az egészet, szíved szerint már régen otthagytad volna, de azért este beállsz a sorba a béredért.

A gazda mélyen a szemedbe néz. A szívedbe lát. Szomorúan így szól. „Sajnos, mi nem ismerjük egymást! Eredj oda, ahol jobban érzed magadat!” (Máté 7:23)

Hát nem szomorú?