Hátha terem még

HÁTHA TEREM MÉG?

Elhallgatott a kiáltó szava, repedt nádakat ingat a szél, nem zeng ének az Olajfák helyén, a kerteken fehérlik a dér, „ a fejsze a fék gyökerén!”

  Nem halljátok, milyen csikorogva fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő annak, aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül: „ a fejsze a fék gyökerén!”

Mindegy, hogy minek álcázzuk önzésünk üdezöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken, és megjelöli a fák törzseit..

Ha a Vincellér elébe nem áll könyörgő szóval: - Hátha terem még? - Vajon esztendő virradna-e még?

Átszegzett keze tartja vissza - talán egy évig - tőlünk a fejszét!

Lukátsi Vilma