Hazaérkezés

Túrmezei Erzsébet Hazaérkezés

Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem

"...Elég, elég a magaméból

Ezután a Te utadon járok.

Ahogy kimondtam - lehanyatlott

A kard a kérubok kezében

Messzetévedt, bús gyermekének

Kitárta kapuját az Éden.

Fái között ott várt az Isten

Ködbeburkolt, királyi fenség.

"Atyád" súgta az Istenember

S elfödött az istenközelség

"Atyám" a viharvert madárka

pihen el így a pelyhes fészken

"Atyám" ujjongani szeretnék,

Sírni, kacagni: hazaértem…

Soha, soha ne legyek újra

magam útjának átokvertje!

Védve, és virrasztva öleljen…

Akaratodnak édenkertje!

Az Atya fényben állt a fák közt

És  gyermeke előtte, térden.

Harmatos, hűvös alkonyat volt.

Ádám utóda, hazaértem."