Hol lehetett az Éden?

Ez a kérdés újra és újra felmerül, és nagyon érdekes válaszok születnek. Megoszlanak a vélemények.

A Biblia a földrajzi meghatározást illetően leírja, hogy négy nagy folyó, a Tigris, az Eufrátes, a Pison és a Gihon öntözte.

Egy Elvy E. Callawag nevű ember azt állítja, hogy az emberiség bölcsője a floridai Apalachicola folyó partján ringott.  Ezt azzal támasztja alá, hogy csupán az Apalachicola a világ egyetlen négy főágból álló folyórendszere.

Paul Hogan ausztrál természetesen Ausztráliába helyezi el az Édent, mégpedig Új- Dél-Walesbe, Dubbóba.

Nyilván, hogy az Éden helyét nem lehet kisajátítani a magunk vágyai, nemzeti önérzete szerint.

Mindenképpen támpontot ad az Eufrátesz és a Tigris folyó, amelyek ma is léteznek.

Az Eufrátesz sumér neve ’Nagy Folyó’-t jelent. A perzsa név hasonlít az Eufrátesz szóhoz.

Két ága van, amely Melidinél egyesül és Eridu közelében torkollik a Perzsa öbölbe. Ma előzőleg beleömlik a Tigris is, de a Biblia korában külön ömlöttek a tengerbe.

A folyó medre a történelem során vándorolt – mai folyókkal is megtörténhet – és a valaha a partján épült városok ma nincsenek a folyóparton.

A Tigris folyó sumér neve folyton áradó  folyót jelent. A Paradicsom folyójának egyik ága, amely a Bibliában nemcsak a teremtéskor, hanem később is említésre kerül.

Tehát, ha az Éden helyét szeretnénk meghatározni, a két folyó tájékán, a Perzsa öbölben vagy a törökországi Anatóliában lehetett.

Valószínű, hogy a vízözön és annak következményeként a másik két folyó eltűnt.

Szeretném megjegyezni, hogy a héber ’Éden’ szó gyönyört, boldogságot jelent. Jól kifejezi azt az állapotot, amely a bűneset előtt fennállt.

Habár az Éden pontos helyének meghatározása most nem lehetséges, de azzal a reménnyel lehetünk, hogy az Új Földön sétálhatunk a gyönyör és boldogság kertjében.

Gyürüs István