Húsvétra
FELTÁMADOTT AZ ÚR!
Ének:
Vers:
Mesélő:
A hét első napjának éjszakája lassan elmúlott. Eljött a legsötétebb óra, éppen napkelte előtt. Krisztus még mindig rab volt keskeny sírboltjában, a nagy kő a helyén volt. A római pecsét is feltöretlen volt. A gonosz angyalok seregei összegyülekeztek a sírhely körül. Ha tehették volna a sötét seregek, élükön a sötétség fejedelmével örökre lepecsételték volna a sírboltot. A sírt azonban a mennyei seregek is körülvették. Ezek a kiváló erővel rendelkező angyalok is őrizték a sírboltot, és arra vártak, hogy üdvözölhessék az Élet Fejedelmét.
„És íné nagy földindulás lett, mert az Úrnak angyala leszállt a mennyből” (Mt 28:2) Isten teljes vértezetébe öltözötten, az angyal elhagyta a mennyei udvarokat. Isten dicsőségének ragyogó fénysugarai jártak előtte és világították meg ösvényét. „Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők – tőle való féltükben – megrettentek, és olyanokká váltak, mint a holtak.” (Mt 28:3-4)
A föld megremegett közeledtére, a sötétség seregei elmenekültek, és amikor elhengerítette a követ a sírbolt bejárata elől, úgy tűnt, hogy a menny jön le a földre. A katonák csak azt látták, hogy úgy mozdítja el a nagy követ, mintha csak egy kis kődarab lett volna. Azután hallották, amikor szólt:
Angyal:
„Isten Fia! Jöjj elő! Atyád hív Téged!”
Mesélő:
Látták, hogy Jézus kijön a sírból, és hallották Őt.
Jézus:
„Én vagyok a feltámadás és az élet!”
Mesélő:
Amint Jézus előjött a sírboltból fenséggel, és dicsőséggel, a mennyei sereg imádattal hajolt meg a Megváltó előtt és magasztaló énekkel köszöntötték Őt.
Ének:
Mesélő:
A római őrség tagjai összeestek a látványtól és olyanok lettek, mint a holtak. A részeghez hasonlóan támolyogva siettek a város felé, hogy megvigyék a hírt Pilátusnak. Fájdalmas arccal ezt mondták a zsidó vezetőknek:
Isten Fia volt, akit keresztre feszítettek! Hallottuk, amikor egy angyal mennyei felségként, a dicsőség királyaként szólította Őt.
A katonák éppen készültek elhagyni a tanácstermet, amikor Kajafás megszólalt:
Kajafás:
Várjatok! Várjatok! Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok!
Mesélő:
Ezután hazug jelentést adtak a katonák szájába.
Kajafás:
Mondjátok azt, hogy az Ő tanítványai odajöttek éjjel, ellopták Őt, amikor mi aludtunk.
Vers:
Ének:
II.
Mesélő:
Az asszonyok, akik Krisztus keresztjénél álltak, hogy megkenjék Jézus testét, vártak a szombat elmúlására. A hét első napján már nagyon korán elindultak a sírbolthoz. Mária Magdolna volt az első, aki a helyszínre érkezett. Amikor látta, hogy a követ elhengerítették, sietve távozott, hogy megmondja a tanítványoknak. Közben más asszonyok is odaértek a kertbe. A sírboltban egy fehér ruhába öltözött férfi ült. Ő volt az az angyal, aki elhengerítette a követ. Emberi alakot öltött, hogy meg ne riassza Jézus barátait.
Angyal:
A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett. Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt van a hely, ahová Őt helyezték. De menjetek el, és mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába.
Mesélő:
Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól. Félelemmel, és nagy örömmel futottak, hogy elmondják a hírt az ő tanítványainak. Mária azonban nem hallotta az örömüzenetet, szomorú hírrel kereste fel Pétert és Jánost..
Mária:
Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették Őt!
Mesélő:
A meglepődött tanítványok visszamentek Máriával a kertbe, de ott valóban csak az üres sírt találták. Péter és János visszaindult Jeruzsálembe, Mária azonban még egy kicsit ottmaradt. Ekkor két angyalt pillantott meg a sírban. Elkeseredetten azon gondolkodott, hogy találnia kell valakit, akitől megkérdezheti, mi történt Jézus testével.
Akkor egy hangot hallott a háta mögül:
Jézus:
Asszony! Mit sírsz? Kit keresel?
Mesélő:
Mária – könnyektől fátyolos szemeivel – egy férfi alakját látta, és úgy gondolta, talán a kertész az. Megszólította:
Mária:
Uram, ha Te vitted el Őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem Őt (Ján 20:15)
Mesélő:
Most azonban saját, ismerős hangján Jézus szólt hozzá.
Jézus:
Mária!
Mária:
Rabbóni!
Mesélő:
Krisztus azonban felemelte kezét és ezt mondta:
Jézus:
Ne érints engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz, hanem menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Mesélő:
Mária ezekután elment a tanítványokhoz, és elvitte nekik az örvendetes hírt!
Ének:
Vers:
Ének:
III.
Mesélő:
A feltámadás napjának késő délutánján két tanítvány úton volt Emmaus felé. Emmaus egy kisváros volt, mintegy 12 km távolságra Jeruzsálemtől.
Reggel hallották a híreket Krisztus testének a sírboltból való elviteléről, és az asszonyok beszámolóját is arról, hogy angyalokat láttak, és találkoztak Jézussal. Miközben a megtörtént eseményekről beszélgettek, egy idegen csatlakozott hozzájuk. Az úton elmagyarázta nekik a Jézusról szóló próféciákat, majd a házukba térve, a kenyérszegéskor megismertette magát velük: Ő volt Jézus! A tanítványok visszaindultak még az éjjel a fővárosba.
Az Emmausból érkező tanítványok mindenkit meglepő izgalomban találtak. Éppen befejezték beszámolójukat, amelyről néhányan azt mondták, hogy nem hiszik el, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, amikor megjelent mellettük egy idegen. Majd Mesterük hangját hallották:
Jézus:
Békesség néktek! Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok. Tapogassatok meg engem, és lássátok, mert a léleknek nincs húsa és csontja – amint látjátok, hogy nekem van.
Mesélő:
Ezekután megmutatta nekik kezeit és lábait. A tanítványok megpillantották a rettentő szögektől átütött kezeket és lábakat. Felismerték Uruk hangját, amelyhez hasonlót sohasem hallottak. A tanítványok kérlelni kezdték:
Tanítványok:
Maradj velünk!
Jézus:
Én az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, é s ő énvelem.
Mesélő:
Így van megírva, és így kellett szenvednie a Krisztusnak és feltámadnia a halálból harmadnapon, és prédikáltatni az Ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát – minden pogányok között – Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok ezeknek bizonyságai – szólt tanítványaihoz. És amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik:
Jézus:
Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok – megtartatnak.
Vers – a mennybemenetelről
Ének: az angyalok kara, dicsőítő ének