Illés - Keresztelő János

Keresztelő János és az advent nép küldetése

• “Imé, elküldöm néktek Illést …” Mal.4,5/a.

A címben idézett malakiási prófécia kettős prófécia. Egyrészt szól Keresztelő Jánosról, akiről maga Jézus mondta, hogy “Illés ő, aki eljövendő”. Másrészt szól az utolsó üzenetet hirdető adventi népről. Mindketten Jézus útkészítői. János az első eljövetelt, az adventváró nép a második eljövetelt hivatott előkészíteni.

            Keresztelő János jól végezte feladatát. Jézus a “legnagyobb prófétaként” említi. Így életútja, jelleme, Istenhez való viszonya, segítség abban, hogy lássuk, hogyan teljesíthetjük be küldetésünket.

Keresztelő János születését angyal jelentette be, jelezve szolgálatát, életútját. (Lk.1,13-17.)

Hasonló módon angyali szó szól az adventi néphez:

• “Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek és nyelvek és királyok felől” Jel.10,11.

Így, küldetésünket, feladatunkat illetően biztosak lehetünk, hiszen az isteni szó jelentette meg. Illendő, hogy Jánsohoz hasonlóan hűséggel és odaadással végezzük.

Keresztelő János nem Jónás volt, aki elmenekült a feladat elől, hanem aki bevégezte azt.

            Néhány gondolatot Zakariásról, a papról, János édesapjáról. A hitet az Isten iránti elkötelezettséget nem lehet örökölni. Zakariás példája bizonyára segített Jánosnak jelleme kialakulásában. Gyermekinknek elsősorban példamutatásunkra, hitünk becsületes megélésére van szükségük, s nem szavainkra, amelyek magunkban nem sokat használnak. Zakariás, noha szerette az Urat, és hűségesen szolgálta, elbizonytalanodott, amikor a körülményekre nézett.

• “mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.”

Zakariás bizonyára ismerte Ábrahám történetét. Tudta, hogy a körülmények ellenére adott Isten fiút az agg pátriárkának. Hite nem tudta megragadni, hogy ez vele is megtörténhet. Ezért megnémult.

            Milyen csend lenne a gyülekezetekben, ha Isten minden kicsinyhitűséget némasággal büntetne! Ha valóságban még harsányak is tudunk lenni az emberek előtt, Isten nem hallja, nem hallgatja meg imánkat, ha hitetlenek vagyunk.

• “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” Zsid.11,6.

Keresztelő János születésén “sokan fognak örvendezni”, ahogy azt a prófécia kijelentette.

Az adventmozgalom születésén is örültek az igazak, akiknek szájában ez a hír olyan volt, mint a méz. (Jel.10,9/b.)

Keresztelő János szolgálata nagyon jelentős volt, fontos volt annak elvégzése. A választott nép és a körülöttük élő pogányok sötétben voltak.

Hasonló állapotok uralkodnak korunkban. Milliók és milliók élnek remény nélkül. Életfontosságú elvinni hozzájuk Isten megszólító üzenetét.

Keresztelő János nazireus volt. Születéskor szülei szentelték Isten szolgálatára, amikor felnőtt lett, ezt a fogadalmat megújította, megerősítette. Nazireusságának jele volt, hogy bort és részegítő italt nem ivott.

Amikor szövetséget kötöttünk az Úrral, akkor odaszenteltük életünket az Ő szolgálatára. Meglátszik-e az életünkön? Mit adunk Istennek? A maradékot időnkből, erőnkből, képességeinkből, vagy pedig a javát? Szeretnénk, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóak lehetnénk, de ennek az ára, hogy szánjuk oda életünket Isten oltárára. Ne tekintgessünk vissza, ne sajnáljuk azokat a talentumokat, amelyeket az Úr szolgálatában használunk el. Amit az Úr ügyéért teszünk, nem kidobott energia! Emlékezzünk Jézus Krisztus szavaira:

• “És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk.9,62.

Menjünk végig az Isten által kijelölt úton!

A Szentlélek munkája nélkül szolgálatunk csak “levegővagdosás”, csak gyenge próbálkozás.

Hogy a Szentlélek temploma legyünk, oda kell figyelnünk testünk állapotára, egészségére is. Keresztelő János mértékletes életmódot folytatott. Egyszerű étele, itala volt. Nem elég ismerni a mértékletességi elveket, hanem élni is kell velük. Ha szeretnénk a Szentlélek temploma lenni, mértékletesnek, az egészségünkre odafigyelőknek kell lenni. A mértékletesség egyesek szerint nem “üdvösség kérdése”. Mások fanatikus megnyilvánulásaiban úgy hiszik, hogy ez az üdvösség eszköze. Józanul, mint segédeszközt használjuk a mértékletességi tanítást, mint Isten ajándékát. Isten országa nem evés vagy ivás, hanem a Szentlélek általi öröm – int az apostol.

Keresztelő János papnak a fia volt, amiből természetesen következett, hogy ő is pap lesz. Természetes lett volna, hogy Jeruzsálembe küldik valamelyik nagy tanítóhoz, hogy annak lábainál tanuljon, mint Pál apostol. A teológia helyett a pusztába ment, és a Biblia és a természet volt a két tankönyve. Azért nem ment Jeruzsálembe, mert az ott folyó tanítás elvakította volna, megakadályozta volna, hogy megértse, hogy mit akar Isten megjelenteni.

            Nem a teológiai iskola elvégzése ellen szólok. Sok, nem az Igét magyarázó olvasmány inkább kárára van lelki életünknek, mint előnyére válna. Elsőszámú könyvünk a Biblia legyen. Annak kutatása tegyen bölccsé az üdvösségre. A természet közelsége segít Istenhez közelebb kerülni. Népünk mégis inkább keresi a városok nyújtotta előnyöket, lehetőségeket. Beszélünk arról, hogy lesz idő, amikor el kell hagyni a városokat. Ha nagyon a szívünkhöz nőttek, nem lesz könnyű feladat. Csapdát jelenthetnek, mint Lótnak és családjának. Jó lenne, ha nem feledkeznénk meg Isten tanácsairól, amiket a városokkal és a vidéki élettel kapcsolatban adott. Nem jó a bűnnel folytonosan érintkezni.

Keresztelő János annak ellenére, hogy sokat volt a puszta magányában, nem volt életidegen, nem zárkózott el az emberektől. Időnként elvegyült közöttük, derűs örömet sugárzott feléjük, s érdeklődött lelki jólétük iránt. Az a tapasztalatom, hogy sokunkkal fordul elő, hogy teljesen elszigetelődünk, elzárkózunk az emberektől, nem ismerjük és nem értjük őket, s így nem tudjuk őket hozzásegíteni, hogy megismerjék Istent.

Törekedjünk megérteni az embereket, s tanulmányozzuk szokásaikat, észjárásukat, hogy megtaláljuk a legjobb módját annak, hogyan ismertethetjük meg velük Jézust.

Keresztelő János jól ismerte a Bibliát. Különböző problémákkal, kérdésekkel jöttek hozzá az emberek. Meg tudott felelni a katonáknak, a vámszedőknek, az utca emberének, arra a kérdésre, hogy mit cselekedjünk.

• “És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?” Lk.3,10.
• “És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?” Lk.3,12.
• “És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk?” Lk.3,14.

Nem volt bizonytalan, nem beszélt félre. Határozott segítséget, útmutatást tudott adni azoknak, akik szerették volna tudni, hogy miként hozhatják összhangba életüket Isten akaratával. Forgatnunk kell a Bibliát, s tudni kell válaszolni kortársainknak aggódó kérdéseikre.

Isten bölcsessége hozzásegíthet, hogy választ tudjunk adni a feltett kérdésekre.

Keresztelő János nagy kiváltságban részesült. Megkeresztelhette Jézust. Ezzel egyedülálló szolgálatot végzett, amely meg nem ismétlődik. Ennek ellenére számunkra is tartogat Isten kiváltságos szolgálatot.

Akadnak emberek, akiket bálványoznak, könyvet írnak róluk, és évszázadok, évezredek múlva is ismerik őket. Mégis milyen törékeny a földi hírnév.

A Mennyben senki sem fog Petőfi verset olvasni.  Senki nem fogja megcsodálni Munkácsi képeit, és nem szerveznek utakat az egyiptomi piramisokhoz. Nem hallgatják a híres zenészek darabjait, s nem bálványozzák a filmcsillagokat. Ezek a dolgok említésre sem lesznek méltók. Valami azért örökké megmarad. Azok az emberek, akik általunk ismerték meg, hogy üdvösségük van Jézusban, azok ott lesznek az örökkévalóságban. Ez a cselekedetünk örökké emlékezetes lesz. Tehetünk valamit, ami nem napokig, évekig, nem csupán évezredekig lesz emlékezetes, hanem az örökkévalóságban.

Keresztelő János Jézussal kapcsolatban azt mondta:

• “Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jn.3,30. (Ref. ford.)

Alázatosan Jézusra tudta irányítani az emberek figyelmét. Ez a keresztény szolgálat titka: “Neki növekedni kell!”

Bárcsak megértenénk, hogy szolgálhatunk úgy, hogy Jézust lássák meg az emberek, s nem bennünket! Keresztelő János erre példát mutatott. Legyünk követői, ahogy ő követte Jézus lábnyomát!

Segítsen ebben Isten!

                                                           Ámen!

Gyürüs István