Felfedezések a próféciákban

Jelek a természetben, a gazdaságban és a társadalomban

“És lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé.” (Mt.24,7.)

Ez a prófécia első hallásra úgy tűnik nem vonatkoztatható korunkra. De csak első hallásra. Ha nálunk nem is jellemző az éhség, Földünkön azonban igen. Ma a megszületett gyermekek kétharmada olyan országban születik, ahol éhség van. Szomáliában éhség tizedeli a lakosságot. Indiában a lakosság 3/4-e, mintegy 600 millió ember éhesen fekszik le esténként. Döbbenten láthatjuk a TV képernyőjén a vézna, csonttá fogyott emberek tömegét. Egyes szakértők szerint a túlnépesedés nagyobb veszély, mint a nukleáris háború. Ugyanakkor a Föld másik felén az emberek elhízottak, luxus körülmények között élnek. Az emberi önzés nem engedi, hogy kiegyenlített legyen az elosztás.

            Mi az a döghalál, amiről Jézus Krisztus szólt? Ez a kifejezés a betegségeket jelöli. Veszélyt jelent egészségünkre a környezetszennyeződés, a radioaktivitás. Új betegségek tűnnek fel: AIDS, Ebola vírus stb. Hazánk lakosságát télről-télre ágyba fekteti az influenza, s újabban pánikot kelt az agyhártyagyulladás. Sokan félnek kimenni a természetbe a kullancsok miatt. Újra támad a TBC és a majdnem elfelejtett nemi betegség.

Mondhatják, hogy éhségek és földrengések mindig is voltak. Ez igaz, de nem ilyen mértékben. A statisztikák azt mutatják, hogy 20 évszázad alatt tíz komoly, a Richter-skálán 6-os fokozatú földrengést jegyeztek fel. A XX. században azonban a földrengések egymást követve rázták meg a földet. Vajon mi következik még?

            A jelek másik területe a gazdasági élet területén szemlélhető. Jakab apostol így írja le a ma tapasztalható gazdasági válságot:

“Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg.” (Jak.5,3.)

Elég világosan utal a pénz elértéktelenedésére.

“A munkások bére ... amit megtartottatok, az égre kiált” (Jak.5,4.)

A kizsákmányolás, a nyerészkedés gátlástalan módját írja le. Sok közgazdász úgy értékeli a helyzetet, hogy a gazdasági összeomlás szélén állunk.

Az Úr eljövetele közel van.

Jézus, Noé idejéhez hasonlítja korunkat:

“Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt.24,37.)

Noé korában nem figyeltek a figyelmeztetésre, helyette el voltak foglalva a nyerészkedéssel, szakrális tivornyákkal és homoszexuális kapcsolataikkal. Ez volt jellemző Sodomára és Gomorára is.

            Korunk erkölcse elérte ezt a mértéket. A család intézménye széteséssel fenyeget. A szexuális szabadosság soha nem látott méreteket öltött. Pál apostol szavai mintha csak ma íródtak volna:

“Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (Tim.II.3,1-4.)

A Televízió otthonunkba hozza az erőszakosságot. Egy amerikai gyermek 18 éves koráig 200.000 erőszakos cselekményt láthat, amelyből 40.000 emberölés. Hogy utána az óvodában vagy az iskolában lelövik társaikat, könnyen nyomon követhető folyamat. Az erőszak modern kultúránk része lett.

Ha egyik kezünkbe a Bibliát vesszük, a másikba az újságot, el fogunk ámulni azon, hogy milyen pontosan bekövetkezik a jövendölés.

Megremegnék, ha nem tudnám, hogy Isten szeret.

Sodomát és Gomorát említettük. Lót, Ábrahám unokaöccse, Sodomában lakott. Isten nem akarta hogy együtt pusztuljon az élvhajhászó tömeggel. Angyalok fogták kézen, és családjával együtt kimenekítették a pusztulásra ítélt városból.

            Isten nem azért küldte az üzenetet, hogy elvesszünk, hanem azért, mivel szeretne megmenteni bennünket. Engedjük, hogy kivezessen a pusztulásból!

            Akié a szívünk, azé vagyunk. Isten vagy a bűn? Jézus vagy a csábítás? Örök élet vagy pusztulás?

Isten mindent megtett érdekünkben ami rajta múlott, de választanunk nekünk kell. A választás felelőssége csakis a miénk.

Gyürüs István