2014.03.18 16:23

Mikor jött el először, és mikor jön el másodszor Jézus?

 

Luk 2: 2.              Gal 4:4-5.                   Máté 24:33.

 

Jelek özöne Jézus mindkét eljövetele előtt

Próféciák teljesedtek.

 

„A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. „

 

Hogyan készültek Jézus fogadására?

 

Máté 2:1-5.                      2Péter 3:4.                  Máté 24:37-39.

 

„Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.

   A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz.

 

A templomban napról napra elvégezték az Isten Bárányára mutató reggeli és esti áldozatokat, de még ott sem készültek fogadására. A nemzet papjai és tanítói mit sem tudtak arról, hogy minden idők legnagyobb eseményének az ideje érkezett el. Ismételgették semmitmondó imáikat, végezték istentiszteleti szertartásaikat, hogy az emberek lássák azt, de eközben a gazdagságot és a világi tekintélyt hajszolták, és nem készültek fel a Messiás kinyilatkoztatására. Ez a közömbösség jellemezte az egész országot. Önző, világhoz ragaszkodó szívüket nem érintette az egész mennyet ujjongásra késztető öröm. Csak kevesen vágyakoztak arra, hogy meglássák a Láthatatlant. Ezekhez küldettek a menny követei.”

 

Ma hogyan látható ez? Mennyivel várjuk jobban vagy kevésbé Jézust most, a második advent előtt?

 

Voltak, akik komolyan kutatták a próféciákat!

Ma is vannak.

 

   „Azokon a mezőkön, amelyeken a gyermek Dávid legeltette nyáját, még mindig őrködtek pásztorok az éjszakában. Csendes óráikban a megígért Messiásról beszélgettek, és imádkoztak, hogy jöjjön el a Király Dávid trónjára.”

 

Símeon, Anna                              1844 Krisztus-várói                Dán 12:3-4

 

Kik voltak a bölcsek? Mit tettek?

 

„Az isteni világosság minden időben beragyogja a pogányság sötétségét. Mialatt ezek a bölcsek az eget kutatták és a csillagok fényes pályájának rejtett titkait igyekeztek kideríteni, bepillanthattak a Teremtő dicsőségébe. Nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz fordultak. Hazájukban őriztek olyan prófétai írásokat, amelyek isteni tanító eljövetelét jövendölték.”

 

 

Különös jelek akkor                              és ma

 

„Nem állócsillag volt és nem bolygó, ezért a jelenség különös érdeklődést váltott ki.

A csillag fénylő angyalok távoli serege volt, de erről a bölcsek mit sem tudtak.”

 

A bölcsek magatartása

Vannak-e ma ilyen „bölcsek” a környezetünkben?

 

 

Az utazók a keresett Fejedelemmel kapcsolatos … prófétai kijelentések ismételgetésével tették kellemessé az időt. Minden pihenő alatt kutatták a próféciákat; és egyre mélyebben meg voltak győződve arról, hogy Isten vezeti őket. Ennek külső jeleként előttük haladt a csillag, de benső bizonyosságuk is volt a Szentlélek által, aki áthatotta szívüket, és reménnyel töltötte el őket. Hosszú, de örömteli utazás volt ez.

 

 

   Eljutottak Izrael földjére, leereszkedtek az Olajfák hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. De lám a csillag, amely végigvezette őket fáradságos útjukon, megállt a templom felett, azután néhány pillanat múlva eltűnt a szemük elől. Meggyorsították lépteiket, hiszen bizonyosak voltak abban, hogy mindenki a Messiás születésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük azonban hiábavalónak bizonyult. Amint a szent városba értek, a templom felé vették útjukat. Csodálkoztak, amikor senkit sem találtak, aki valamit is tudott volna az újszülött királyról. Kérdéseik nem örömöt, hanem félelemmel vegyes meglepetést, sőt megvetést keltettek.

 

 

 

Ma találnának-e valakit, aki az eljövendő királyról információkat tud?

Találnának-e olyanokat, akik őszintén várják Jézust?

Ha ma jönnének ide, hogyan fogadnák őket általában a keresztények?

És hogyan fogadnánk őket mi, ADVENTISTÁK?

Kapnának-e tőlünk valami többet annál, mint amivel ők bírtak?

 

 

   „A papok a hagyományokat ismételgették. Vallásukat és kegyességüket dicsőítették, miközben a görögöket és a rómaiakat mindenkinél pogányabbnak, bűnösebbnek bélyegezték. A bölcsek nem voltak bálványimádók, és Isten szemében az állítólagos istentisztelőknél sokkal értékesebbek voltak. A zsidók mégis pogányoknak tekintették őket. Buzgó érdeklődésük még a szent iratok hivatott őreinek körében sem keltett rokonszenvet.”

 

És ma?

Milyenek a prédikációink?

Milyen élő a bizonyságtevésünk szomszédaink, munkatársaink felé?

Nincs-e bennünk is néha ellenszenv azok iránt, akik buzgóbban kutatják az írásokat, mint mi? Nem nevezzük-e őket titokban fanatikusoknak?

 

„Jeruzsálem papjai és vénei nem voltak annyira tudatlanok Krisztus születését illetően, mint amennyire színlelték. Az a hír, hogy angyalok látogatták meg a pásztorokat, Jeruzsálembe is eljutott, de a rabbik figyelemre sem méltatták. Ők maguk is megtalálhatták volna Jézust, és készek lehettek volna a bölcseket szülőhelyére vezetni, de nem így történt. A bölcsek jöttek, hogy felhívják figyelmüket a Messiás születésére.”

 

 

Róma 13:11-14.

Kezünkben vannak a próféciák. Ismerjük az időt. Jézus eljövetele a küszöbön van. Hallotta ezt már tőlem a barátom, a szomszédom vagy a munkatársam? Vagy valaki mástól kell majd meghallania?

A New Age, a spiritiszták, a mormonok nehogy megelőzzenek minket!

Akkor, ott büszkeség és irigység zárta el a világosság útját.

 

 

„Ezek a képzett tanítók méltóságukon alulinak érezték, hogy olyanok tanítsák őket, akiket ők pogányoknak tartanak. Lehetetlen, mondották, hogy Isten megkerülte őket, és tudatlan pásztorokhoz vagy körülmetéletlen pogányokhoz fordult. Úgy döntöttek, hogy közömbösek lesznek a Heródes királyt és egész Jeruzsálemet izgalomban tartó hírek iránt. Mégcsak el sem mentek Bethlehembe, hogy megbizonyosodjanak róla: vajon igaz-e mindez? A népnek azt állították, hogy a Jézus iránti érdeklődés csak fanatikus izgatottság. Ekkor kezdték a papok és a rabbik Krisztust elvetni. Innen kezdve büszkeségük és csökönyösségük elkeseredett gyűlöletté fajult a Megváltó iránt. Míg Isten kitárta az ajtót a pogányoknak, a zsidó vezetők bezárták azt maguk előtt.”

 

 

 

A bölcseket nem tudta visszariasztani semmi.

Tapasztalataik voltak már. Tudták, hogy eddig Isten vezette őket. Nem adták föl.

Példab 4:18.

 

 

   „A bölcsek egyedül távoztak Jeruzsálemből. Leszállt az est, amikor elhagyták Jeruzsálem kapuit, de nagy örömükre ismét megpillantották a csillagot, amely Bethlehembe vezette őket. … Hosszú utazásuk végén csalódást okozott a zsidó vezetők közömbössége, és megcsappant bizalommal hagyták el Jeruzsálemet. Bethlehemben nem találták az újszülött Király védelmére állított királyi őrséget. Senki sem volt jelen a világi nagyságok közül”

 

 

A mi közömbösségünk vajon nem okoz csalódást azoknak, akik komolyan szeretnének találkozni az Úrral? Akik kutatják az Írásokat, a próféciákat? Felelősek vagyunk az ismert, kinyilatkoztatott igazságokért!!

 

Végre megtalálták Őt!

 

 

„Jézus szerény külseje alatt is felismerték az Istenség jelenlétét. Átadták szívüket Neki, mint Üdvözítőjüknek, azután kitárták ajándékaikat: "aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2:11). Micsoda hitük volt! El lehetett volna mondani a napkeleti bölcsekről, amit később a római századosról: "még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet" (Mt 8:10).

 

 

A szeretetteljes szívből fakadó ajándékot Isten örömmel megáldja, és a lehető leggyümölcsözőbbé teszi az Ő szolgálatában.

Adjuk oda mi is Istennek ajándékainkat. Szívünket, az egész életünk feletti uralmat. Higgyük el, igazi boldogság csak nála, vele található!

 

 

 

Heródes kegyetlenül megtorolta a vezetők közömbösségét, kétszínűségét. Elkerülhető lett volna a betlehemi gyermekgyilkosság, ha a zsidó vezetők őszintén elmondják a próféciákat és nem hamis Messiás-váradalomban élnek, hanem azt az Üdvözítőt várták volna, akiről a próféciák szóltak.

 

   „Ezt a csapást maguk a zsidók idézték elő. Ha hűséggel és alázatosan jártak volna Istennel, Ő csodával határos módon tette volna ártalmatlanná a király haragját. De bűneik elválasztották őket Istentől, és elutasították a Szentlelket, aki egyedüli pajzsuk lehetett volna. Nem tanulmányozták az Írásokat azzal a vággyal, hogy azonosuljanak Isten akaratával.”

   „Így fogadták a Megváltót, amikor Ő a földre jött. … és meghalt azok keze által, akiket meg akart menteni.”

 

 

Jézus testetöltése

 

„Már az is határtalan leereszkedés lett volna Isten Fia részéről, ha azt az emberi természetet ölti magára, amellyel az Édenben élő Ádám a bűnbeesés előtt bírt. Ám Jézus akkor vállalta az emberi természetet, amikor azt a bűn már négyezer éve gyöngítette. Ádám bármelyik leszármazottjához hasonlóan alávetette magát mindannak, amit az átöröklés hatalmas törvénye létrehozott. Hogy mi e törvény működésének következménye, azt Jézus földi őseinek a történelme mutatja be. Ezzel az örökséggel jött földünkre, hogy osztozzon bánatunkban, kísértéseinkben, s hogy példát mutasson a bűntelen életre.

   Sátán gyűlölte Krisztust a mennyben azért a magas tisztségéért, amelyet Istennél elfoglalt. Gyűlölete fokozódott, amikor ő maga levettetett a mennyből. Gyűlölte azt, aki elkötelezte magát a bűnös ember megváltására. Isten mégis megengedte, hogy Fia mint emberi gyöngeségeknek alávetett, gyámoltalan csecsemő eljöjjön e világba, amelyet Sátán magáénak igényelt. Megengedte, hogy egyszerű emberként szembenézzen  az élet veszélyeivel, amelyekkel minden ember találkozik; s hogy megvívja azt a harcot, amelyet az emberiség minden gyermekének meg kell vívnia, azzal a kockázattal, hogy elbukik és örökre elvész.

 

   A földi apa aggódik fiáért. Amikor kisgyermeke szemébe néz, remegve gondol az élet veszedelmeire. Oltalmazni szeretné kincsét Sátán hatalmától, távol tartani a kísértéstől és a küzdelemtől. Isten pedig odaadta egyszülött Fiát egy még ádázabb küzdelem megvívására, még félelmetesebb kockázat vállalására, hogy az élet útját biztosítsa kicsinyeink számára. Ebben van a szeretet! Csodálkozzatok, egek! Ámulj, ó föld!”