Jó - vagy jobb
Jó, vagy jobb?
A legjobb útjában a legnagyobb akadály a jó. A rosszat elismerjük. Ez nem probléma. Sokszor jó dolgokról kell lemondanunk.
Minden tetthez kell egy filozófia. Mégpedig az, hogy ez miért jó. Senki sem akar rossz lenni. Filozófiai megokolás: a saját gondolataimmal való kompromisszum. Hasonlít Isten ígéretére: nem lehet rossz. Vigyázz a „csak kicsit más, mint az eredeti” jelenségekkel!
„Egyéni hivatásunk teljesítése megköveteli, hogy ne csak arról mondjunk le, ami önmagában rossz, hanem arról is, ami ugyan ténylegesen jó, de Isten nem a mi számunkra jelölte ki.” (Thomas Merton)
Miért? Mert a jó megoldások választásával és megélésével elmehet az életünk, amikor Isten a legjobbat adná nekünk, csak ne szaladjunk elé.
Nincs két út
Nem próbálhatok ki két utat az életben. Nem túra. Nem lehet visszamenni az utolsó ismerős pontig, hogy más irányt válasszak. Onnan kell folytatni, ahol állok.
A bűn azt jelenti, hogy eltévedünk.
A megbocsátás az, hogy Isten megmutatja a helyes utat.
A kegyelem az, hogy Isten annyiszor mutatja meg újra és újra a helyes utat, ahányszor csak eltévedtél.
A hit az, hogy elfogadom, Isten a jobbat választja, még akkor is, ha nem tudom, mi lett volna a rosszabb.
A Biblia azért íródott, hogy tanuljunk azoknak az életéből, akik megtudták, mi volt a jó, a jobb mellett, hogy nekünk ne kelljen megélni. Ábrahám megtudta. Ne csak akkor legyünk bölcsek, amikor már látjuk, hogy mi történik.
Isten szövetsége
Milyen furcsa Isten szövetsége: nem kell semmivel rendelkeznünk, hogy Isten szövetséget kössön velünk. Illetve a semmivel kell rendelkeznünk, hogy szövetséget kössön velünk. Ha van valamink, olyanok leszünk, mint a farizeus a templomban (Lk 18:9-14). Jó ember volt. Objektíve is jobb volt, mint a vámszedő. De Istennek nem jó emberek, hanem benne bízó emberek kellenek.
A szövetség nem ez: ha Isten ad nekem valami igazán nagyot, valami extrát, akkor azután én is adok Neki valami pluszt. A szövetség az, hogy Isten ígér, és utána sokáig nem ad. Nincs jogunk számon kérni, mert nem köteles adni. Ha kapunk, az csak jó.
A körülmények alakította hit
Ábrahám élete nem tanúskodik mindig arról, hogy feltétel nélkül mindig Istenben bízik.
Azt hitte, hogy az ígéret földjén nincsenek nehézségek. Ezért az első felhő láttán a kezébe vette az események irányítását.
Gn 12:10: „Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.”
- Ismétlés: kifogásokat keresünk és bizonyítjuk, hogy élni kell, nem teszünk rosszat, csak az életünket mentjük.
- Azonban: a mi hitünk olyan, hogy nehézségek nélküli életet szeretnénk, ha már egyszer hívők lettünk. Pedig éppen a nehézségek mutatják Isten szeretetét.
Nem az események mutatják Isten szeretetét
Ne az legyen mindig a fő kérdés, hogy mi történik velünk. Ha ilyen lesz a szemléletmódunk, azt hisszük, Isten nem szeret, ha valami rossz történik. Mit tettem, hogy Isten ezt adta? Semmit! Van olyan is, amikor te tettél valamit, aminek van következménye, de nem mindig Jób nem volt gonosz, de Isten alkalmasnak látta arra, hogy nehézségeket viseljen el.
Isten próbát ad, hogy megedzzen. Ha elbuksz, újból eléd hozza. Soha nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem az, hogy Isten szeret. Nagyon jók a negatív tapasztalatok. Arról beszélnek, hogy bár most a körülményeknek nem örülök, de tudom, hogy Isten szeret. Egyáltalán nem mérvadó, hogy mi történik velem.
Hit és bizalom
Hite volt Ábrahámnak, de bizalma nem mindig. A hit kevés, bizalom is kell.
A hit azt jelenti, hogy elfogadom, hogy Isten meg tud tenni értem dolgokat, mert megígérte.
A bizalom az, amikor tudom, hogy azért teszi meg, mert szeret.
Sokszor elfogadjuk, hogy Isten tenni tud értünk. Csodákat is tud tenni. Azt nem értjük, hogy ezt azért teszi, mert szeret. Azt hisszük, hogy Istennek is olyan tettei vannak, mint nekünk. Csak udvariasságból tesz meg dolgokat. Az illem ezt kívánja. Mi így cselekszünk. Nem azért, mert szeretjük a másikat, hanem mert muszáj. Istent nem köti illem. Ő szeret minket.
Ábrahám végighallgatja Isten ígéreteit:
- Nagy néppé teszlek
- Megáldalak
- Naggyá teszem neved
- Megáldom a téged áldókat
- Megátkozom a téged gyalázókat
- Általad nyer áldást a föld minden népe.
Nem kérdez semmit. Pedig nincs gyermeke. Hogyan lehetne nagy néppé? Elindul, mert Isten mondja, de mesebeli marad ez a nemzetségesdi.
Isten még 2x utal az utódokra, és Ábrahám még mindig nem kérdez. Akkor kérdez, amikor Isten harmadszorra is jön, és a bőséges jutalomról beszél. Ekkor fakad ki. Isten végre elmondhatja azt a csodát, amit meg akar tenni vele: tőled fog származni egy örökös. Már sokszor beszéltem róla, végre, hogy felfogod.
Ne csak a vége legyen fontos!
Elhisszük Istennek a végeredményt, de nem bízunk Benne az egyes lépéseknél. Itt derül ki, hogy nem hittük el teljesen a végét sem. Türelmetlenek vagyunk. Isten megmutatta az utolsó oldalt, azután odaadta Ábrahám kezébe a könyvet, hogy olvassa el. Az 5. fejezetnél Ábrahám azt mondta, hogy biztosan rosszul emlékszem egy kis részletre. Lehet nekem Hágártól is gyerekem. Istennek nem az a fontos, hogy a regény vége jó legyen. Az ajándékok nekünk fontosak igazán. Ő az egyes lépéseknél szeretne kézen fogva vezetni minket. Így kapunk igazán sokat Istentől. Ő is ilyen sokat szeretne adni nekünk.
„JÓ” MEGOLDÁSOK
Remény és hit
Ábrahám reményével nem volt baj. Elhitte azt, ami a távoli jövőben következik be. Ez csak remény. A jövőre néző hit. Elhiszi, hogy valóra válik. Azonban hite, ami a jelenre néz, az volt gyenge. Nem lehetséges! – mondta - Ezért majd én megoldom.
BÁB VAGYOK A KÖRÜLÖTTEM ÉLŐK KEZÉBEN.
- Lustaság miatt:
Nem akarom személy szerint megkérdezni Istentől, mi a célja velem.
1.) Arra megyek, amerre a többiek.
Ha a közösség azt teszi, én is azt teszem. Nem azt jelenti, nem kell azt tenni, amit a gyülekezet. A gond az, hogy nem tudom, hogy miért teszem. Nem a személyes döntésemről van szó.
2.) Ennél nem kell lelkibb élet.
A gyülekezeti élet éppen elég nekem. Elég nekem az a kicsi, amit itt kapok. (Pedig lehet, hogy úgy kaptam volna meg igazán az üzenetet, ha otthon még foglalkoztam volna vele egy kicsit.) Nem akarok ennél lelkibb életet élni. Elég eljárni a gyülekezetbe, ennél több nem kell. Otthon nem akarok Istennel kapcsolatban lenni.
Következmény: elhagyom a gyülekezetet, mert nem elég lelki, nem azt hallom, amit szeretnék. Pedig biztos, hogy hallottál olyant, ami Neked szól, de meg kell rágni otthon, a belső szobában. A prédikáció nem arról szól, hogy azt figyeld, amit innen hallasz, hanem figyeld azt, amit ezen keresztül közben Isten neked mond.
3.) Ami a másiknak szabad, azt nekem is.
Lót: Gn 12:1: Menj el földedről, rokonságod közül.
Lótot magával viszi. Mivel nem él az apja, sem a nagyapja, ő a családfő.
Izmael: Abban a kultúrában nem számított furcsának, ha valaki ágyast vett, ha nem volt gyermeke. A gyerek a feleség gyerekének számított. A szomszédok nagy csodának tartották. Csak Ábrahám tudta, hogy ez nem az igazi.
Gyülekezetben a legnehezebb hitéletet élni. Soha nem mérvadó, hogy mit tesznek a többiek. Nekik más útjuk van. Személy szerint te kérdezd meg Istentől, hogy mi a célja veled.
- Gyávaság miatt:
- Mit fognak szólni, hogy elhagyom az apámat, és az unokaöcsémet?
- Sárának nem lehet nemet mondani, hiszen azt mondta Isten, hogy gyermekem lesz tőle.
Ábrahám elbukik a gyengekezűség miatt (Lót). Másodszor azért, mert várnia kellett volna és cselekedett (Izmael).
Kevesebb probléma volt így, mint várni az ígéret beteljesedésére. Azonnal instant kereszténység. Nem kell szőrözni a várakozással, azzal, hogy talán meg kellene kérdezni Istent, hogy ennél nem akart-e nagyobb csodát tenni velem, minthogy kiszabadít a tanult tehetetlenségből.
A „jó” megoldások jellemzői
- Szűklátókörű:
Nem enged a szűklátókörűségéből. Már nagyon megszokta a saját cselekedeteit. Már nem tud álmodozni. A hétköznapihoz van szokva. Azt hiszi, hogy Isten csak a hétköznapi síkon mozoghat.
Azt hiszi, úgy kell tennie, ahogy minden tisztes polgárnak: nem hagyhatja el az apját, az unokaöccsét és ágyast kell vennie, ha nincs gyermeke a feleségétől.
- Látszólag minden rendben:
1.) Isten ígéreteit palástként használjuk.
Kérsz egy ajándékot és elszaladsz vele. Isten meghallgatta az imámat: most már azt tehetek, amit akarok. Ha valaki szól, azzal érvelek, hogy Isten hallgatta meg az imát, akkor miért adta ezt meg.
2.) Az ígéretre hivatkozva nem akarunk engedni a saját választásunkból.
1Móz. 17.17: Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e?
Amikor nagyon megszoktuk már a saját eljárásainkat, hogy mindent nekünk kell megtenni, akkor nevetünk Isten ígéretein. ÁÁÁÁ! Ugyan már!
1Móz. 17.18: És ezt mondta Ábrahám azt Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád!
Lót: Ábrahám hűségét mutatja, hogy Lótot magával viszi. Isten azt kérte, hogy rokonok nélkül menjen.
Izmael: Senki nem kételkedett abban, hogy Isten csodát tett Ábrahámmal. Ábrahám is meg volt győződve, hogy Isten ezt akarta.
Fügefalevelek: megoldottuk a problémát: meztelenek voltunk, de már nem vagyunk azok.
- Istennél nem elég, ami embereknél igen.
Gn 13:3-4: Isten nem válaszol, de megmutatja, mit kell helyrehozni. Megmutatja, milyen terheket cipelünk magunkkal, ami kerékkötője a Kánaánba való bemenetelnek.
Gn 16:15 - 17:1: Isten 13 évig nem szól Ábrahámhoz, amikor a saját kezébe veszi az életének irányítását. Nem azért, mert haragszik, hanem mert nincs rá szükség, akkor miért jöjjön. Isten nem tolakszik. Ha úgy érzi, hogy mellőzik, nem jön. Ha nem ülhet a kormánynál, nem jön.
Ne elégedj meg a látszattal. Fügefalevelek: a saját megoldásunk. Isten megoldása nem marad el. Ő mindig utánunk jön, nem hagyja, hogy a saját választásunk tönkretegyen minket.
Isten megújítja az ígéretét:
Isten nem fedd, hanem ígér.
Lót: Gn 12:1b: és rokonságod közül (Lótot se vidd magaddal)
Izmael: Gn 17:16: Isten az ígéret megújításával jelzi, hogy bár úgy néz ki, fia születetett Ábrahámnak, az nem az ígéret beteljesedése volt.
Isten nem a rossz lépéseinket nézi: a rossz lépés után 14 év hallgatás következik, de itt Ábrahám még nem tud felmutatni semmit, és máris megkapja a megváltozott nevet. Isten megelőlegezi neki, ahogyan nekünk is mindent. Nem kell teljesíteni, mert már megvan. Még nem hiszi el, de már megvan: sokaság atyja.
Rm 11:32: „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”
Nem az első fele hangsúlyos, hanem az, hogy Isten mindenkinek a kegyelmét akarja adni. Akkor is, ha nem érdemeljük. Vagyis akkor, ha nem érdemeljük. Ennek lesz a következménye, hogy mindenben Istent akarom követni. Már nem akarom megtartani a törvényt, mert tudom, hogy nem lehet, hanem követni akarom Jézust. Akkor megtartom a törvényt, mert Ő megtartotta. De már nem a saját erőmből, hanem az Ő kegyelméből.
A legjobb megoldás
- Nem lehetek báb többé
Lót: Isten megmutatja, hogy meg kell oldani a Lóttal való kapcsolatot.
Izsák: Nem Sára szól bele. Isten maga félreérthetetlenül elmondja Ábrahámnak a parancsot: áldozd fel Izsákot.
A legnehezebb parancs, amit valaha kapott. Azért is nagyon nehéz, mert mostanra érti a különbséget az enyém és az Istené között.
A legnehezebb idején tanulja meg, mit jelent csak Istentől függni. Nem mondja el Sárának, mit mondott Isten. Csak Isten mozgathat.
- Nincs lustaság:
Személy szerint csak én kérdezhetem meg Istentől, mi a célja velem.
1.) Csak arra mehetek, amit Istent kijelölt.
Nem ingatják meg a gondolatok: hátha rosszul emlékszem.
2.) Ennél csak lelkibb élet kell.
A vallásosság már nem a gyülekezeti életből áll. Abból áll, hogy otthon járok Istennel, és ide is eljövök. Elgondolkodom azon, amit itt hallok, még akkor is, ha már egy igazságot sokszor hallottam. Nem azon gondolkodom, nem azt figyelem, milyen szavakat használt az, aki itt áll, hanem Istentől kérem, hogy mutassa meg, hogyan kell érteni. Nem a másiktól, hanem csak Istentől.
3.) Ami próba, az csak nekem az.
Senki nem segít. Isten másoknak más próbát ad. Senki mástól nem kért Isten még ilyent. Hogyan teljesítsem, amikor Isten soha nem kért emberáldozatot? Nem csak úgy szólt a parancs, hogy vele áldozzak? Ábrahám tanul a korábbi rontott lépéséből. Amikor viszi Izsákot feláldozni, nem ingatják meg gondolatok: hátha rosszul emlékszem. Nem csak úgy szólt a parancs, hogy vele áldozzak? Jutalom: kétszer örült Izsáknak. Megértette, mit jelent majd Istennek a Fiát feláldozni.
Isten megmutatja: nem mindegy: melyik Istené, és melyik a sajátom. Izmaelt elküldi, nem is túl nehéz. Izsákot feláldozni? Ehhez kell hit. Ábrahám egyetlen nagy tette. Ezért lett a hívők atyja. Istenét nehezebb odaadni. Tudom, hogy ez a jobb. Végül mindig azt szeretjük jobban, amit Istentől kapunk.
Komlódi Nóra