Kecske

A kecske

Sokszor emlegetik nálunk, mint a szegény ember tehenét. De ebben a kijelentésben van valami lekicsinylő, leértékelő. Bevallom, hogy nem vagyok kecskepárti. Bár óriásit nőtt a szememben ez az állat, amikor a Szentföldön jártunk. A sivatagban, ahol arra gondoltam, hogy itt az égvilágon semmilyen élet nincsen, egyszer csak felbukkant egy kecskenyáj. Feketék voltak, ahogy illik, libasorban haladtak az ösvényen, és a rideg körülmények között sem voltak csont és bőr. Igaz, hogy még nem láttam kövér kecskét, ezek sem voltak azok, de nem mutattak rosszabbul, mint az otthoniak. Ha ilyen körülmények között létezni tudnak, akkor megérdemlik, hogy feltekintsünk rájuk.

A Bibliában szereplő kecske egy kicsit nagyobb a mieinknél. A füle lóg, a szarva hátrahajlik. A fiatal kecske húsa kedvelt volt. Ilyet készített Jákób anyja Izsáknak, amikor félrevezették. Gedeon kecskét áldozott az Úrnak, amikor az angyal meglátogatta.

A kecske tejét itták, bőréből tömlőket készítettek, szőréből sátorlapot szőttek, ezt gyakorolta Pál apostol is.

Azázel bakja is kecskebak volt. Sokszor áldozati állat is a kecske.

Még a próféciákba is bekerült. Dániel 8-ban a szőrös kecskebak Görögországot szimbolizálja.

Magyarországon egy nagyváros neve is a kecskéből vezethető le. Nem is olyan jellegtelen állat ez a kecske!

Gyürüs István