Kerités vagy mentőautó

Volt egy kis falu egy völgy szélén. Lakói boldogan éltek volna, ha időnként nem zavarta volna meg életüket egy-egy baleset. Nem múlt el év, hogy ne zuhant volna valaki a falu szélén lévő szakadékba. Most is gyászolt a falu. Két gyermek halt meg, mire a mentőalakulat kórházba szállította volna őket.

            A polgármester falugyűlést hívott össze, hogy a problémát megbeszéljék, és valami megoldást hozzanak az újabb tragédiák elkerülésére.

• Utat kell építeni a szakadékba, mert nagyon lassan haladt a mentés! - szólt valaki a hozzászólók közül.
• Mentőkocsi is kell, mert messze van a város, sok időbe telik míg kiér a mentőautó! - indítványozta a másik.

Kiderült, hogy a mentőautóhoz sofőr és ápoló is kell. Ezeknek folytonos ügyeletet kell tartani. Ha ügyeletet tartanak, akkor pedig egy épület is kell. Azt be kell rendezni mosdóval, pihenővel s egyéb kiszolgáló helyiséggel. Portás is kell és takarító is.

            A polgármesternek főtt a feje, hogy miből teremtse elő a szükséges pénzt. Már új adó bevezetésén gondolkozott.

Ekkor Józsi bácsi jelentkezett, aki eddig még nem szólt.

• Mi történne, ha kerítést építenénk a szakadék szélén?

Ez a javaslat megoldotta a falu gondját.

Hasonló a helyzet az egészségügy területén. Jó és hasznos berendezések, gyógyszerek, jól képzett orvosok, ápolók szolgálják ezt az ügyet. Talán keveset gondolunk a “kerítés” készítésének lehetőségére. Nem értékeljük kellőképpen a megelőzés jelentőségét. Ezzel kapcsolatban szeretnék olyan tanácsokat adni, amelyek roppant egyszerűek, és mindenki hasznosíthatja azokat.

Még a múlt században vetette papírra E. G. White az alábbi szavakat:

“Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testedzés, megfelelő táplálkozás, tiszta víz, Isten erejébe vetett hit - ezek az igazi gyógyszerek.”

Könyvéért amelyből idézünk, mintegy száz év múlva miután megírta, posztumusz kitüntetést kapott az Egyesült Államokban.

            Ne várjunk, míg a betegség kényszerít bennünket arra, hogy változtassunk szokásainkon! A változtatást lépésenként, egyszerűen vezessük be, úgy, hogy örömünk legyen benne. Ha anélkül kényszerítünk magunkra szabályokat, hogy élveznénk őket, akkor pokollá tesszük életünket, mert szenvedünk tőlük. Vannak olyan betegségek, amelyeket életmód-betegségeknek hívhatunk, mert helytelen szokásaink, életmódunk eredményeként alakulnak ki. Az orvosi beavatkozás is csak akkor eredményes, ha a recept mellé kapott életmódbeli tanácsokat is elfogadjuk. Sokszor a beteg az orvos útmutatásából sajnos csak azt jegyzi meg, hogy milyen orvosságot kell szednie. A diétára, mozgásra, káros szenvedélyek elhagyására vonatkozó útmutatások süket fülekre találnak. Megdöbbentő látvány a kórház folyosóján tolókocsikban ülő, hiányos végtagokkal rendelkező ember látványa, amint még mindig rágyújt.

            Nem várunk tömeges csodákat ettől a sorozattól, de ha néhány olvasó számára segítséget jelent, már nem volt hiábavaló. A víz szüntelen csepegése a sziklára, végül is nyomot hagy. Ha igyekszünk újra és újra felhívni a figyelmet erre a drága kincsre, az egészségre, akkor idővel lesz eredménye fáradozásunknak. Mi már nem úgy élünk, mint szüleink, reméljük hogy gyermekeink pedig jobban odafigyelnek az egészségükre mint mi.

Abban az álomban sem szeretnénk ringatni senkit, hogy vannak “csodaszerek”, halhatatlanságot biztosító tanácsok. Viszont csökken és nagymértékben csökken a veszélye a megbetegedéseknek, ha komolyan vesszük a természetes életmódot. A betegségből való felépülés is könnyebb az egészséges életmód mellett.

            Fogjunk hát munkához, kezdjük el az új életformát!

Gyürüs István