Korsó

Ha ezt a szót halljuk, valószínű, valamelyik bibliai jelenet idéződik fel bennünk, amelyben korsót használtak. Talán még a nagymama padlásán őrzött cserépedények is eszünkbe ötlenek. A szomszédunknak a söröskorsó az első, amire gondol a szó hallatán. A magyar kultúrával szorosan összefonódik. Azontúl, hogy közismert használati eszköz (volt), több közmondás is őrzi nevét.

A mi feladatunk a bibliai korsók ismertetése. Nézzünk utána ennek a kérdésnek.

Anyagát tekintve vagy fémből készül, ami ritkább, vagy agyagból, ami kiégetve cserép. A fém korsók rézből (bronzból), ritkábban vasból készültek. Sőt még bőrből is készítettek korsót! A héberben több kifejezést is használtak, de most nem kívánunk kihalt nyelveket ismertetni.

Méretüket illetően a néhány deciliteres nagyságtól a 20-50 literes méretig, több fajta is megtalálható.

Voltak, amelyekkel vizet merítettek és vállon hordva szállítottak. Másokban olajat, gabonát s egyebet tároltak.

A fül alapján léteztek fületlen, egyfülű, kétfülű és négyfülű korsók is. Némely fül a korsó nyakán, máskor pedig a hasán volt.

Alakjuk alapján voltak egyenes talpúak, hogy megálljanak, amikor leteszik őket, és voltak hegyes végűek, amit a laza talajba beleszúrtak, hogy megálljanak.

Ahogy látszik, rendeltetési cél, anyag, forma alapján rendkívül változatosak voltak.

A régészek találtak a korsókon pecséteket illetve bevéséseket. A pecsét több dologra is utalhatott: ki volt a készítője, melyik „céh” tagja volt, ill. nagyobb megrendelő esetén – király, nemes vagy város – a tulajdonos nevét vésték a pecsétre.

A városok esetén ezekben a korsókban tárolták a vésztartalékot, amit ostrom vagy más nehéz időszak esetére készleteztek.

Röviden ennyit tudtak meg a régészek a bibliai idők korsóiról. Ha azok a cserépdarabok beszélni tudnának, ki tudja, mit mesélnének még nekünk azokról az időkről…

Gyürüs István