Lélek vagy szellem?

Miért nem használta Károli a szellem szót?

Régi vita: lélek vagy szellem? A lélek (eredetileg lélegzet, pára, lehelet jelentéssel bírt) régi, ősi szavunk, és gyakorlatilag szinte megegyezik a héber ruah vagy a görög pheuma szóval. A használatára ugyanez elmondható: jelentette nem csak a fuvallatot, lélegzetvételt, hanem az életet, a lényeket, élőlényeket is. A szellem szóról Pálhegyi Ferenc így ír: „A szellem szó a nyelvújítás idején keletkezett, a 19. században, valószínűleg Kazinczy Ferenc találta ki. A bibliafordító Károli Gáspár ezért még nem ismerhette. A görög pneuma első jelentése: levegő. A szavak közti rokonság nyilvánvaló: lég- lé-legzés – lélek. A szellem eredete hasonló: szél – szellő. A nyelvújítás egyik célja az volt, hogy a magyar nyelvet a tudomány számára alkalmassá tegye. Ennek megfelelően alakult a szellem szó használata is nyelvünkben. A tudományos és a művészeti alkotás szellemi munkát kíván…”

Vagyis etimológiailag akár mindkettő megfelelne. Akkor miért éppen a lélek szót ajánlanám?

Egyetlen oka van: a szavak jelentését a kulturális közeg, a szóval kapcsolatos képzetek, konnotációk sokkal jobban meghatározzák, mint a szó származása, sőt maga a szó. Márpedig a szellem szó tele van olyan képzetekkel, amely a pheuma vagy éppen a ruah szóból (szinte teljesen) hiányzik. Eközben a lélek szó nem terhelt ilyen kulturális képzetekkel (mint például a huhogó páraszerű „lényekkel”).