Létminimum

Az utóbbi években került használatba ez a szó. Mózes koráéban az izraeliták valószínűleg nem ismerték ezt a szót, de jelentését ugyancsak érezhették.

Amikor negyven évig vándoroltak a pusztában, gyarapodásról nem nagyon eshetett szó. Istentől megkapták a legszükségesebbeket. Enni mannát, inni vizet. Tehát a létminimumot.

Nézzük csak, hogy ez a minimális ellátmány mibe került Istennek?

Kétszer olvashatunk arról, hogy megszámolták a népet. 4. Mózes első fejezetében és a 26. fejezetben. Az eredmény 603 550 + 22 000 lévita, másik helyen 601 730 + 23 000 lévita.

Az eső, amit ebből megállapíthatunk, hogy a nehézségek, a csapások ellenére Isten fenntartotta a létszámot, egészen kis eltéréssel. A megszámoltak 20 év feletti férfiak voltak, így a nép összesen legalább másfél millió lehetett, de talán még több. Ha mindenki csak fél kg mannát evett, akkor Isten naponta 750 tonna élelmiszert hullatott a táborra.

Vízből másfél literrel számolva naponta 2250 m3  vizet adott inni a népnek, mosás, fürdés nélkül.

Ha a minimális ellátás ilyen nagy számokat mutat, milyen számok jönnének ki, ha azokat az áldásokat számszerűsítenénk, amikor az áldásoknak nem volt gátja. S ezek csak a mérhető, összeszámolható dolgok, de a lelki eredményeket ki tudná szemszérűsíteni? Amikor Isten látszólag hallgat, akkor is hatalmas energiát fordít testi és lelki szükségleteinkre!

Gyürüs István