Micsoda különbség!

Micsoda különbség!

A filozófiai gondolkodás és a Szentírás rokonságát sokan hangsúlyozzák, sőt sokan a philosophia perennist (vagyis az örök filozófiát) látják a nem keresztény tankban is (mint sok korai egyházatya), amelynek a leegyszerűsített lényege, hogy az igazság elég nagy része megtalálható a nem kijelentett filozófiában is. Az biztos, hogy számos hasonlóságot lehet felfedezni a korai filozófia és az ószövetségi írások, és a későbbi újszövetségi írások között, azonban az már nagyon is kérdése, miként vezethetnénk egyiket vissza a másikra. Ugyanis a leglényegesebb dolgokban meg éppen ellentétes értelműek. Egy nagyon fontos különbséget szeretnék bemutatni.

Platon és a filozófiai „hit” szerint a tudás csak egy bizonyos szintig közölhető, adható át a világról. A végső tudás annyira titkos és emelkedett (a világ lényegéről, az istenekről stb.), hogy már egyáltalán nem közölhető (ez az ún, intuitív belátáson alapuló gnózisz). Platon szerint az igazság majdnem minden részében elmondható (de a legvégén már nem!), főleg, ha le is akarja valaki írni: „ …egy komoly ember (vagy, ahogy előtte mondja, egy bölcs – a szerz.), ha komoly dolgokkal foglalkozik, sohasem teszi ki mindezt (mármint az igazság elmondását, magyarázását – a szerz.) az emberek irigységének és félreértésének, azáltal, hogy leírja” (VII. levél).

Eközben a zsidók magukat a könyv és az ige, vagyis az írás népének tekintették. Jézus pedig azt mondja Pálon keresztül: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róm 10:17). Egyrészt tehát Istennél nincs ún. titkos tudás, a tudás legmagasabb foka, ami csak a beavatottak számára elérhető és érthető (lásd Jn 18:20-21), másrészt az igazság kijelenthető és leírható, nem csorbul az aktussal semmi (legalábbis, ha jól bánunk vele, mert ugyanakkor számít minden ióta és pontocska is, ha jól akarjuk érteni). Ez pedig elég nagy és lényegi különbség.