Miért?

Barátunk kétéves unokája felfedezőútra indult. Felállt egy kisszékre, és kihúzta a feje fölött levő fiókot. De megingott a széken, elveszítette egyensúlyát. Nadrágjának kantárja beleakadt a fiók fogantyújába. Vergődésében kicsúszott a szék a lába alól, és lebukfencezett. Csupán a beakadt nadrág tartotta.

Ekkor ért oda a papa. S ahelyett, hogy kiszabadította volna a kis gyámoltalant, elment megkeresni a fényképezőgépet, ami időközben lemerült. Ezért hát néhány percre töltőre tette. Természetesen ezalatt tehetetlenül vergődött a kis lurkó. Semmit nem értett.

Talán ilyesmi futhatott át a kis agyán.

• Hogyan történhetett meg mindez?

• Miért éppen velem?

• Hol késik a papa?

• Miért kell már „órák óta” szenvedni? (Neki óráknak tűntek a percek.)

• Hol van a papa?

• Elfeledkezett rólam?

• Talán már nem is szeret?

Pedig a papa egyetlen percre sem hagyta magára.

S amikor minden összeállt, a fényképezőgép kattant, akkor a büszke papa az egész világnak eldicsekedett.

„Ugye, milyen ügyes az én kis unokám?”

Lehet, hogy rólad szól ez a kis történet? Ott lebegsz valahol ég és föld között. Kicsúszott a talpad alól a talaj. „Hol vagy, Istenem?” – kiáltasz.

Hidd el, ha rá bízod magadat, Ő TUD és akar segíteni. Higgy benne! Gyermeki hittel. Ő lát téged! Soha nem hagy magadra!