Míly hatalmas vagy! - Páskuly Józsefné

MILY HATALMAS VAGY!

Csak ragyogás, ragyogás mindenfelé,

Vakit a fény.

Szemem mohón issza,

S felölelnék most mindent egyszerre

Ha tudnám...

Olyan szép minden.

A fák, a virág, az illat,

S a vízre ráhullt a fény,

Mint százannyi csillag

Verődik vissza, szerteszét:

Oda, ahonnan vette kezdetét.

Nem értem, mégis hogy lehet?

A télre tavaszt hoz, az őszre telet.

S a nyár, ez a forró lüktetés,

Kenyér ígérete, ha érik a vetés,

Mire fogy a régi, ím itt van az új,

A földből nő ki csak úgy, hangtalanul.

Virágok bomlása, rügyek a fán,

Harmatnak hullása fülledt éjszakán

És a természetben ezernyi csoda:

Tudom, magyaráz a kémia,

De választ nem adhat.

Nem is kérdezem,

Csak leborulok előtted Istenem.

Fejem meghajtom, szavam elakad:

- ki sem mondhatom,

Mily hatalmas vagy!

                   (Páskulyné Kovács E)