Mit mond a halálról a Biblia?
Találkozás elvesztett szeretteinkkel
Ezekben a napokban a fél ország felkerekedik, és a temetőkbe látogat. Mindenszentek és halottak napja tömegeket mozgat meg minden évben. Az emberek felkeresik elhunyt hozzátartozóik, közeli barátaik sírját. Úgy érzik, sírnál tett látogatásaikkal találkozhatnak egykor élt szeretteikkel, és esetleg pótolhatnak valamit abból, amit életükben elmulasztottak megtenni irányukban.
Megszívlelendő alapelv: „Az embereket nem halálukban kell gyászolni, hanem életükben kell szeretni.” Ámde ha szerettük, még nehezebb elviselni elvesztésüket. Felmerül a kérdés: Mi lehet velük? Milyen állapotba kerül az ember halála után? Honnan tudhatunk meg erről valamit?
Sokféle emberi elgondolás van, ámde az emberi találgatások nem jelenthetnek hiteles eligazítást. Mégsem kell bizonytalanságban lennünk sorsukat, leendő sorsunkat illetően. Van egy hiteles forrás, amely megbízható információkat ad ebben a kérdésben is. Egy könyvről van szó, amely Isten közléseit tartalmazza. A teremtő Isten tudhatja csak, hogy mi lesz teremtményei sorsa. Ezeket az ismereteket a Bibliában találhatjuk meg.
Pár bibliai idézeten keresztül vizsgáljuk meg, hogy mit is tanít a Biblia a halottak állapotáról!
- „De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.” Jób.14,10-12. (Bibliából Károli fordítás)
Tehát a halottak mintegy alszanak haláluk állapotában. Jézus Krisztus is így tanított erről.
Amikor halottakat támasztott fel, a meghaltakat alvóknak minősítette.
- „’Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.’ A tanítványok ezt felelték rá: ’Uram, ha elaludt, meggyógyul.’ Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: ’Lázár meghalt,’ Jn.11,11-13. (Bibliából Protestáns fordítás))
A halál ideje alatt a meghaltak nem tudnak sem önmagukról, sem az élet dolgairól. (Aki mélyen alszik, nem tudja, mi történik körülötte. A halál egy öntudatlan alvási állapot.)
- „Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” Préd.9,5-6. (Bibliából: Protestáns fordítás)
Sokan próbálkoznak halottidézők közbenjárásával kapcsolatot teremteni a meghaltakkal. Jósokhoz, jósnőkhöz fordulnak jövőjük után tudakozódva. Istennek erről alábbi a véleménye:
- „Ne akadjon közted senki, aki ... jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében;” Móz.V.18,10-12. (Bibliából Új katolikus fordítás)
Szeretteinkkel találkozni, a Jézus Krisztussal való találkozás nagy napján lehet majd. Ő ezt megígérte mennybemenetele előtt:
- „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Jn.14,2-3. (Bibliából Új katolikus fordítás)
Ez ígéret teljesedése a feltámadáskor történik, amikor újra életre kel minden ember, aki valaha élt a földön.
Sokan kételkednek ebben, pedig gondoljuk csak át: Mi a nagyobb dolog: a nemlétből létrehozni valamit, vagy a már meglévőt újra helyreállítani? Isten alkotta a világot és az embert, ami addig nem volt. Feltámadáskor már csak helyre kell állítani azt, ami már volt.
- „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” Thess.I.4,15-18. (Bibliából Protestáns fordítás)
- „lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.” Csel.24,15.
- „Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” Jn.5,29. (Bibliából Protestáns fordítás)
Ekkor újra találkozhatunk elvesztett szeretteinkkel!
,