Ő erőt ad

„Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét!”

Zsoltárok 29: 11.

Ahogy ma reggel elolvastam ezt az Igét, engedtem, hogy mélyen érintse meg a szívemet. Mivel kicsit távolinak éreztem magamtól a „népet”, átfogalmaztam ezt a zsoltárverset valahogy így: ’Az Úr erőt ad Panninak, az Úr békével áldja meg családját!’ (Családom is és én is a ’nép’ része vagyunk – nem igaz?)

Így már egészen másként hangzott. Elképzeltem, ahogy a mai napon angyalok ezrei állnak készenlétben, hogy erőt adjanak, amikor elesem, amikor elhibázom. Hányszor ébredtem fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem! Hányszor gyötörtek gondok – hogyan oldjam meg ezt a problémát! És hányszor megtapasztaltam, hogy valóban erőt kaptam az Úrtól! Tán észre sem vettem a pillanatot, amikor minden sínre került. Erőt kaptam a terhek hordozásához, erőt, hogy megvigasztaljak valakit, erőt, hogy erősítsem a megfáradtat. Honnan? Magamból? Nem! Nem! Az Úr adott erőt!

Nem tudom, észrevetted-e, milyen hiánycikk lett a 21. szd-ban a ’béke’. Olyan hamar felhúzzák magukat az emberek. A legkisebb dolog miatt is borul minden. Olyan hirtelen kijön egy durva, bántó szó a családban. Olyan sok otthonra jellemző a békétlenség. Az Úr Jézus szeretné ma békével elárasztani családodat. Szeretne a békétlen, idegesítő körülmények közé békét varázsolni.

A bevezetőben olvasott igében nincs: ha… Békét ad, ha… erőt ad, ha…

Az Úr ma erővel és békével szeretne téged megáldani.

Csendesedj el – figyelj nagyon – és észreveszed, hogy HOGYAN!